Friends. | HYUNLIX

Epilógus

- Lix! - nyújtja ki nekem a karját a fekete tallérban lévő Hyunjin, miközben a másik kezében egy nagy csokor virágot szorongat.

Odaállok mellé én is ugyanabban a ruházatban, miközben a kezemben szintén egy nagy virágcsokor található. A fiú átkarol engem, majd én is őt. Bele mosolygunk a kamerába, amit a szüleink fognak és készítünk pár képet együtt. A kép végeztével Hyunjin rám mosolyog és szájon csókol, amit viszonzok neki. Ekkor egy újabb kattanást hallunk, mire felnevetek.

- Anya! Elég! - nevetek rajta.

- Jó de olyan édesek vagytok. - mosolyog ránk az anyukám.

Ma volt a ballagásunk. Végeztünk a nagy vizsgákkal és már csak az eredményekre várunk. Azóta a nap óta Hyunjinnal együtt vagyunk, ami már lassan 5 hónapja. Minden helyre jött. Hamar elálltak a pletykák és Jeongin sulit váltott. Jisunggal kibékültem és állítása szerint alakulóban vannak Channal, bár őszintén, annyira nem kérdezősködtem felőlük. Magam mögött akarom hagyni azokat az időket és csak a jelenre koncentrálni, ami én és Hyunjin szerepel benne.

Apukámnak hála sikerült elintéznie, hogy Hyunjinnal egy helyre mehessünk, így biztos, hogy nem kell külön lennünk. Bár lehet jobb is, lehet a távkapcsolat megviselne mindkettőnket. De így együtt megyünk külföldre, amit már nagyon várok!

- Na most velem is csinálj képet! - jön oda hozzám Olivia, a húgom, majd Hyunjin és közém férközve átkarol engem. Jót mosolygok rajta, majd én is átölelem őt és csinálunk egy-két képet együtt.

Ezután a családunkból szinte mindenki csinál velünk képet, ami egy picit elfáraszt, de jót szórakozok rajtuk. Még soha nem éreztem ilyen jól magamat. Nem gondoltam volna, hogy Hyunjin szülei is ilyen jól fogadják a kapcsolatunkat. Hyunjin anyukája maga a mennyország, ahogy viselkedik velem. Hyunjin folyamatosan megjegyzi, hogy szerinte jobban szeret engem, mint őt, de csak féltékeny.

- Nem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön. - lép oda hozzánk Minho.

- Nekem mondod haver. - pacsizik le vele Hyunjin, majd elneveti magát.

- Istenem, minek mentek ilyen messze... - rázza a fejét a fiú, látszik, hogy a szemeiben megcsillan egy-két könycsepp.

- Ne aggódj, tartjuk a kapcsolatot. - ígérem meg.

- Még szép, hogy tartjuk! - bukkan fel Jisung, Minho mellett és átkarolja őt. - Nem is vártam el mást!

- Jisung~ - tárom szét a karomat és odalépve hozzá megölelem őt.

- Jaj Lix! Mi a... Mi történt veled?! - esik pánikba, mikor átölelem őt szorosan. Nem szokásom ölelkezni és ő ezt jól tudja. De én is meg vagyok hatódva és most kedvem van hozzá. Túlságosan elragadtak az érzelmek.

- Mit látnak szemeim? Csak nem Lix az? - hallom magam mögött Changbin nevetését.

Elengedem Jisungot és a fiúra nézek, aki most érkezett hozzánk. Kitárom neki is a karjaimat, mire ő automatikusan kezd el hátrafelé lépkedni. Viszont nem menekül előlem, mert egyből a karjaimba zárom őt és szorosan megölelem. Ezt enyhe nem tetsző nyögéssel díjazza, de viszonozza az ölelésemet.

- Féltékeny leszek. - szólal meg Hyunjin nevetve.

- Na jó, elég volt Lix. - tól el magától mosolyogva Changbin.

- Hiányozni fogsz. - nézek rá, majd a többiekre pillantok. - Mind hiányozni fogtok.

- Meg leszünk, ne aggódj. Ti is vigyázzatok magatokra. - mosolyog ránk hálásan Jisung.

- De még hátra van egy évzáró buli! - emlékeztet mindenkit Minho, mire fel nevetünk.

- Nagyon várom. - mondom szarkasztikusan. Hyunjin átkarol engem, majd lassan lesimít a karomon és összekulcsolja a kezünket. Fel Pillantok rá és találkozik a tekintetünk, mire egymásra mosolygunk.

Nem gondoltam volna, hogy ez az év ennyire kaotikus lesz. Azt meg pláne nem, hogy Hyunjinnal leszek. De hát ezt is meg kellett élni. Viszont egy valami biztos.

A történetünk nem most fejeződött be, csak most kezdődött el.

—