Friends. | HYUNLIX

10. rész

Arról a hétvégéről nem beszélünk. Már másnap letagadtam a történteket. Csak el akarom felejteni. Bár őszintén elég nehéz lesz. Ritkán török meg, de úgy érzem erősebb lettem tőle. Hyunjinnal az egész kirándulás alatt nem beszéltünk. A mai testnevelés óránk közös volt, ahol szintén semmi nem volt, azon kívül, hogy ellenfelek voltunk és csúnyán arcba vágtam a labdával. Nos, le kellett ülnie a kispadra, de megérdemelte.

A meleg zuhanyt engedem magamra az öltözőben az óra után. Szeretek minden testnevelés óra után lefürödni, mert utálok izzadtan visszaöltözni a ruhámba. Igaz, itt a zuhanyzók nem a legkulturáltabbak, értem arra, hogy se függöny, semmi. Egy kis helyiségben van négy rózsa és bárki láthat téged pucéran. Mármint nem, mintha annyira bajom lenne vele, mert fiúk vagyunk, de azért magánszféra? Általában mindig megvárom, míg mindenki elmegy és csak utána kezdek el zuhanyozni. Most is így tettem.

Egy pillanatra lehunyom a szememet, miközben élvezem, ahogy a testem felmelegszik a kellemes víztől. Hangokat kezdek el hallani kintről, majd hallom, ahogy valaki beáll a mellettem lévő zuhanyrózsa alá. Egyből az újonnan érkező emberre nézek, aki nem más, mint Hyunjin. Oh basszus. Nem bírom ki, hogy ne bámuljam meg. Egyszerűen muszáj végig néznem azt a tökéletes testet. Nem is beszélve arról, hogy olyan elképesztően helyes enyhén izzadt hajjal, hogy az idolokat és az angyalokat is a mélybe taszítja vele. Ennyi, már is elbuktam. Már érzem, hogy a vér kezd lefelé haladni a testemben.

- Legalább ne nézz ilyen feltűnően. - szól rám, miközben elkezd mosakodni.

- Nekem szabad. - mosolyodok el féloldalasan. Oda a dühöm. Tessék, csak megjelenik és mintha mi se történt volna már tárom is szét neki a lábaimat. Legalább egy pici tartás Lee Felix!

- Túl magabiztos vagy. - pillant rám, mire ő is végig néz engem.

Beharapom az alsó ajkamat, ahogy őt nézem. A levegő már most forr köztünk. Ez a meleg zuhany mellé nagyon nem tesz jót neki.

- Magabiztos vagyok a dolgaimba. - lépek közelebb hozzá, mire felém fordul és közelebb jön ő is.

- Látom segítség kell neked. - nyom tusfürdőt a kezébe, mire elmosolyodok. Oh itt kell leállnom, de nem tudok.

Megfordít engem a fiú, hogy neki háttal legyek, mire mögém lép és lassan elkezdi mosni a hátamat. Én enyhén szaggatott levegővétellel és beharapott ajkakkal hagyom neki ezt. Végigsimít az egész karomon, majd a csípőmön, amit picit megszorít. Érzem a nyakamon a levegővételét, ami miatt kiráz a hideg. Lágyan a nyakamra csókol, mire egy kisebb sóhajt engedek ki a számon. Tartsd magad Felix!

Viszont olyan nehéz ez. Már megint a farkam gondolkodik. Eszembe se jut az, hogy hogyan éreztem magamat miatta az elmúlt hetekben. Az, hogy mennyire magam alatt voltam, mert minden eltűnt, amikor hozzám szólt. Hyunjin előre simít a hasfalamra, így megragadom a kezét és megmarkolom azt. Ő kisebb csókokkal árasztja be a nyakamat, miközben hátulról nekem simul. Érzem a merevedését! A kurva életbe! Valaki ezt állítsa le! Ha ez tovább folytatódik teljesen elvesztem az eszemet, bár már most elvesztettem, hogy idáig engedtem ezt neki.

- Hyunjinh.. - sóhajtom a nevét.

- Nem. - lép hátra, így megszakítva mindent.

Oh Istenem végre. Egy nagy levegőt veszek, hogy vége és zavartan a fiúra pillantok, aki jobban össze van zavarodva, mint én. Próbálom tartani vele szemben azért a komoly énemet.

- Nem lehet. Ne haragudj... - néz rám sajnálkozva.

- Miért? - csúszik ki a számon. Persze, mélyen belül azt akarom, hogy csináljuk. Csak előjött a ribanc énem.