Friends. | HYUNLIX

16. rész

Több, mint egy hét telt el. Még mindig rajtam csámcsog az egész iskola, de már csillapodott a helyzet. Viszont Hyunjin, még mindig semmit. Egyre többet hiányzok az iskolából, mert nem akarok vele találkozni. De hiába, mert a mai napot nem tudtam volna sehogy se ellógni. Itt vagyok Hyunjinéknál vacsorán, a családommal és szembe velem ül az a személy, akivel már több hete nem beszéltem, mellette ő még kerül is. Faszomat a szüleink hülye összejöveteleibe, amiket annyira fontosnak tartanak.

- Lix, szedj még nyugodtan, ha ízlik! - mutat Hyunjin anyukája az ételre.

- Nem kérek köszönöm. De nagyon finom volt. - mosolygok rá.

- Mostanában nem eszik olyan sokat. Hiányzott is az iskolából, mert nem érzi magát olyan jól. - simít a karomra anyukám, mire elmosolyodok szomorúan. Hyunjinra nézek, aki csak tologatja a pálcikájával az ételét.

- Felix is? Hyunjin is mostanában nem ment iskolában. - szomorodik el az asszony.

- Csak nem járvány van? - lepődik meg az anyukám.

- Nem hinném. Szerintem csak megviselte élete első szakítása. - simítja meg a fia fejét, aki elhúzza azt.

- Anya kérlek! Én is itt vagyok! - szól rá Hyunjin.

Ezen meglepődök. Szóval Hyunjin elmondta nekik Jeongint. Akkor ez tényleg komoly volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mély érzései lehettek iránta. Ettől még rosszabbul érzem magamat. Istenem mit tettem...

- Oh volt barátnőd? - érdeklődik az anyukám. Én inkább szedek magamnak még egy kis ételt és enni kezdek. Nem akarok hozzászólni.

- Fiú volt. - szól közbe Hyunjin apukája. Ezen a szüleim teljesen lesokkolódnak, még én semleges reakciót mutatok.

- Mi? - pislognak nagyokat.

- Rendes kölyök volt. - von vállat Mrs. Hwang. - De ha nem működött, akkor nem.

- Anya, fejezd be! - szól megint Hyunjin. Imádom, hogy a szüleink úgy tudnak beszélni dolgokról, mintha mi ott se lennénk.

- Nem volt ebből... gond? - kérdezi a nevelőapám.

Erre én is kíváncsi vagyok. Így érdeklődve kapom fel rá a fejemet. Hyunjin szüleinek... nagyon érdekes nevelési módszerei vannak. Nem hittem volna, hogy olyan jól fogadták, de úgy látszik tévedtem.

- De, persze, hogy volt. - bólint az asszony. - De, ha szerelmes nem tehetünk ellene semmit. Még gyerek, meg kell mindent tapasztalnia.

- Ez egy nagyon jó meglátás. - mosolyodik el anyukám. - Mi is így voltunk Felixszel, amikor először elénk állt ezzel.

- Te tudtad? - néz rám az asszony, mire rá kapom a fejemet.

- Mit?

- Hyunjinról. - mutat a fiára. - Bár gondolom tudhattad. A legjobb barátod. - volt, csak volt.

Hyunjinra nézek, akivel hetek óta most először találkozik a tekintetünk. Látom benne a vegyes érzelmeket, viszont nem fogom lebuktatni semmi egyéb dologról.

- Nem. Nem tudtam. - rázom a fejemet. - Csak éreztem.

Ez egy tökéletes válasz volt. Magamban most megveregetem büszkén a vállamat.

- Érdekes. Pedig azt hittem, ha egyszer előáll ezzel, biztos te leszel az, akivel. De úgy látszik tévedtem. - mosolyog magában az anyuka. Erre félrenyelek és hangosan köhögni kezdek, mire az anyukám kicsit megveregeti a hátamat. Ettől jobban leszek.

- Tessék? - nézek rá meglepetten.

- Csak mindig együtt voltatok... - gondolkodik. - Tényleg mostanában olyan ritkán jössz át Felix és érzem köztetek a feszültséget.