Friends. | HYUNLIX

7. rész

Ez az első alkalom, hogy egyedül érkezek egy buliba. Vendégségben voltam a családdal és Hyunjin egyáltalán nem szándékozott megvárni engem. Sőt, ő már a buli kezdésére oda akart érni. Olyankor egy árva lélek sincs ott a házigazdán kívül. Komolyan nem értem őt az utóbbi napokban. Mi soha nem gondoltuk túl a dolgokat, hiszen barátok vagyunk, de a szex köztünk mindig is komoly volt. Soha nem arról szólt, hogy érzelmekkel árasszuk el egymást, hanem csak a testünk érezze jól magát. Viszont kezdem úgy érezni, hogy neki már csak az utóbbira vagyok jó és elfelejtette pontosan mik is vagyunk egymásnak.

Ahogy a taxi leparkolt Minho házánál, aki már megint felrobbantja a házát, kifizetem és kiszállok. Előveszem a telefonomat, hogy megnézhessem a sminkem nem foly-et szét. Viszont szerintem jobban nézek ki most, mint indulásnál. Büszkén rakom el a telefonomat, majd indulok be a bulihelyszínre. Már tele van emberekkel, sőt van, aki este 11-kor már az életét hányja ki az udvaron. Eh, undorító. Bár, nem mintha én nem csináltam volna ilyet, amikor fiatalabb voltam.

Bemegyek a nagy házba, ahol már dübörög a zene és emberek százai hemzsegnek ott. Próbálom a szememmel kivenni, hogy merre is lehetnek a barátaim és Hyunjin, de senkit se látok, aki ismerős lenne. Átverekedem magamat a tömegen és a kanapéhoz megyek, hátha megint ott ülnek. De senki sincs ott. Értetlenül nézek körbe, mégis hol lehetnek?

Ekkor egy erős kar érzek meg magamon, mire már reflexből emelem a kezemet, hogy megüssem. Sűrűn fordul elő bulikban, hogy valaki csak le akar tapizni vagy erőszakosabban próbál velem dolgokat csinálni, így fel vagyok készülve mindenre.

- Hé! Csak én vagyok! - látom meg az egyik gyík arcut, aki Seungmin. Leengedem a kezemet és végig mérem őt. Ha ő itt van akkor a másik is. Oh Istenem Hyunjin. Miért hazudtál nekem?

- Hol vannak a többiek? - beszélek hangosabban, hogy meghallja.

- Gyere!

Megragad a karomnál és kihúz a kertbe, ahol van a medence meg egy nagyobb nyitott terasz. A terasz sarkában van egy nagyobb kanapé és fotelek, ahova kiérve, egyből meglátom a többieket. Jisung és Minho nagyon elvannak. Sőt, szinte majdnem egymás ölében ülnek. Bár így közelebb érve feltűnik, hogy Jisung a fiú combján ül. Oh, miről maradtam én le?

Ott van Changbin is, aki éppen Channal beszélget. Viszont engem meglátva egyből integetni kezd nekem. Tovább nézek és pillantom meg azt a személyt, akit ki nem állhatok és szorosan mellette ül a kanapén Hyunjin is, aki szinte átkarolja őt. Egy különös, fura érzés vesz hatalomba, miközben őket nézem. Fáj.

- Szia Lix! - pattan fel Changbin, mikor meglát és lepacsizik velem.

- Csá.

- Felix! Sziaa! - köszön nekem Jisung Minho öléből vigyorogva, amin picit elmosolyodok.

- Szia Jis. - köszönök neki is majd a többiekre nézek. - Sziasztok.

- Már vártunk. Mi tartott ilyen sokáig? - nevet Minho. - Vagy inkább kérdezzem úgy ki tartott fel?

- Hülye. Senki.

- Gyere ülj le! - húz a kanapéhoz Seungmin, ahova le is ül Chan mellé.

Én egy fotelben foglalok helyet, szemben Minhoékkal és közvetlenül Hyunjinék mellett. A két fiúra nézek, akik az érkezésemre abbahagyták a beszélgetést. Hyunjin rám mosolyog és nyújtja a kezét, hogy pacsizak le vele. Egy darabig csak nézem őt, hiszen nem jellemző rá, hogy így köszönne nekem. Viszont nem mondok rá semmit, csak lepacsizok vele, majd bólintok a gyík arcnak, aki zavarodottan vissza bólint nekem.

- Tessék. - nyújt a kezembe egy italt Chan, amit elveszek tőle. Kedves, ez is újdonság tőle.

- Miről is maradtam le? - nézek Minhora és Jisungra, akik összenéznek és elmosolyodnak. Mindent értek.