Friends. | HYUNLIX

8. rész

Már megint hétfő van és a legrosszabb, hogy úgy érzem bármelyik pillanatban kidobom a taccsot. Több nap elteltével is érzem a drogok utóhatását. Teljesen kikészítette a gyomromat. Per pillanat úgy vagyok vele, soha többet, de ezt mind tudjuk nem így lesz. Viszont az biztos, hogy egy darabig hanyagolom a bulikat is. Még a gondolatra se akarok gondolni, hogy én újra bármilyen formában is bulizzak. Elég volt.

A mai szettem szó szerint a fekete megtestesítője. Még a pulcsim kapucniját is felhúztam, hogy kizárhassak mindenkit. Emellett egy fekete napszemüveget is viselek, amit a szemeim eltakarása érdekében vettem fel. Úgy néznek ki, mintha napok óta narkóznék, pedig csak egyszeri alkalom volt. Nagyon nem érzem magamat a toppon. Plusz nem vagyok beszélgetős kedvemben, amit ez a két gerlepárt az osztályomban egyáltalán nem érdeklik. Minho és Jisung az asztalom körül foglaltak helyett, gondolva arra, hogy majd feldobják a kedvemet. Kijelenthetem, hogy jobban kijöttek miattuk a szuicid hajlamaim, mint valaha is bármikor. Idegesítenek.

- Nagyon szarul nézel ki Lix. - jegyzi meg Jisung.

- Kösz, tudom.

- Jól sikerült a buli, mi? - nevet Minho, mire csendben maradok. - Jó... nem válaszolsz...

- Hagyd. Látod mennyire kivan. - véd be a másik.

- Nem vagy éhes? - kérdezi tőlem Minho, mire ráfordítom a tekintetemet.

- Ha azt akarod, hogy ide hányjak.

- Mondtam, hogy hagyd! - szól rá Jis. - Foglalkozz inkább velem! - simít a karjára, mire egymásra mosolyognak. Olyan szerelmesek, borzasztóak.

- Undorító. - jegyzem meg.

- Csak, mert nem voltál még szerelmes. - szól be Minho.

- Pontosan tudom milyen az. - állok ki magam mellett.

- Na milyen?

- Undorító. - fintorgok el.

- Életemben nem láttalak még hosszú kapcsolatban, pedig 8 éve ismerlek. - nevet fel hihetetlenül Minho.

- Attól még lehettem szerelemes. - vonom fel a szemöldökömet. Na, nehogy már ne nekem legyen igazam.

- Akkor milyen? - néz rám kihívóan.

- Undorítóan undorító.

- Persze, ezt majd mondd el Hyunjinnak is. Mert nagyon úgy néz ki hármasban kell majd nyomnotok. - rakja keresztbe a karját Minho.

- Ezt, hogy érted?

- Úgy látszik a barátságotokban lett egy harmadik kerék is. - csipkelődik a fiú. Jeonginról beszél. Tudja, hogy zavar engem és élvezi, hogy baszogathat.

- Jeonginnal mostanában nagyon jól megvannak. - mosolyodik el Jisung. - Örülnék, ha komolyabb is lenne.

Rendesen érzem, hogy felfordul ettől a gyomrom. Eddig se volt 100%-os. De ez ráerősített, hogy ki kell jönnie annak a reggeli kávénak, amit leerőszakoltam a torkomon.

- Látom ideges vagy. - nevet rajtam Minho. - Eddig meg azon panaszkodtál, hogy 0-24-ben a seggedben van Hyunjin.

- Én mentem. - zárom le a témát és felállok az asztalomtól.

- Most hova mész? - néz utánam Jisung.

- Felfordult tőletek a gyomrom.

Nem hazudok. Tényleg rókáznom kell. Így az utam egyből a mosdóba vezet, ahol hála Isten, senki sincs. Leveszem a szemüvegemet és a mosdókagylóra rakom, majd meg támaszkodva azon, kezdek el venni mély levegőket. Nagy levegő be, bent tart és ki. Ezt többször megismétlem.