Friends. | HYUNLIX

17. rész

A mai reggelem teljesen máshogy telt, mint eddig. Olyan, mintha az összes fájdalmam és aggódásom megszűnt volna. Itt vagyok Hyunjin ágyában a fiúval, anyaszült meztelenül mindketten és ölelkezünk. Én a mellkasán fekszek, míg ő az egyik kezével átkarol, addig a másikkal a hajamat simogatja. Úgy érzem a lelkem végre megnyugodott és a szívem tele van melegséggel.

- Hyunjin... - szólalok meg halkan.

- Igen?

- Hogyan tovább? - kérdezem meg, miközben felnézek rá.

- Ezt hogy érted? - néz rám értetlenül, mire egy nagyot sóhajtok.

- Mi... - mutogatok kettőnk között, mire elmosolyodik és a homlokomra puszil.

- Tudod mit jelent ez? - kérdezi. Felvonom a szemöldökömet, mert nem értem, mire érti.

- Nem?

- Azt jelenti, hogy szeretlek. - puszil megint a homlokomra, de most hosszasabban, amin elmosolyodok.

- De ez nem válasz a kérdésemre. - bújok a mellkasába, takarva a pirulásomat.

- Mindig itt leszek melletted. - suttogja. - És nem úgy, mint egy barát. - rakja hozzá.

Erre felkapom a fejemet és egyenesen a szemeibe nézek. Enyhe mosoly van a száján, míg az én arcomon félelem van.

- Soha nem jártam senkivel. - vallom be.

- Tudom. - bólint. - Itt az ideje. - kulcsolja össze az ujjainkat, amit végig nézek.

- Nem akarok csalódást okozni... - halkulok el.

Erre Hyunjin felsimít az arcomra és megcirógatja azt. Megfog az államnál és visszavezeti a tekintetemet felé, miközben közel hajol hozzám.

- Nekem az elég, ha mellettem vagy. Nem kell megfelelned senkinek sem. Így vagy jó, ahogy vagy. - biztat engem. Nem is gondolja, hogy ezek a szavak milyen sokat is jelentenek nekem.

- És... Jeongin? - kérdezem félve.

A fiú egy nagyot sóhajt a neve hallatára és elengedve engem hátradől. Egy darabig csak néz előre gondolkodva, miközben a karomat cirógatja továbbra is.

- Lix, tudod... ő nem te. - pillant rám. - Nekem te kellesz. Nem pedig ő. - a szívem erre hatalmasat dobban, ami megijeszt, hogy esetleg a fiú is érezte, akkora volt.

- Gyorsan túlléptél. - húzom el a számat, mire megforgatja a szemeit.

- Nem volt min túllépnem. - von vállat. - Egész végig... - hajol közelebb hozzám, mire felnézek rá.

- Tényleg, egész végig... - hajol az ajkaimhoz. - Azt akartam, hogy te legyél ott. - suttogja az ajkaimra.

Enyhén elnyitom az ajkaimat, ahogy érzem az arcomon Hyunjin légzését, olyan közel van hozzám. Lehunyom a szememet és lágyan megcsókolom őt, amit viszonoz. Viszont nem tart sokáig, mert hamar elválok tőle.

- Nagyon csúnyán bántál velem. - suttogom.

- Tudom. - csókol röviden az ajkaimra. - De te is velem.

- Tudom. - sütöm le a szemeimet, mire megragad az államnál és megint maga felé fordítja a tekintetemet.

- Mindketten hibáztunk. - vallja be, amivel egyetértek.

- Hyunjin... helyes ez? - kérdezem tőle félve. - Pár hete történt csak...

Ahogy visszagondolok az elmúlt hetekre, úgy jön vissza bennem az aggódás és a stressz. Ha most visszamegyünk a suliba úgy, hogy együtt vagyunk, mindkettőnket kiutálnak. Nem akarok ezzel élni az utolsó maradék pár hónapomban a suliban, de annyira akarom őt.