A mágia mestere

Tizedik fejezet

A napokban minden kisebb helyen megálltunk ismét, ahol csak szükséges volt. Sok helyen voltunk, így az utóbbi időben kezdtünk elfáradni, legalábbis Kiarán látszik ennek a jele. Ennek okán a mostani városban nem kezdünk azonnal a munkához, hanem egy teljes napot pihentünk. Vagyis ő pihent én feltérképeztem a helyet. Nem volt akkora, mint az előző városunk, de sajnos nem volt túl kicsi sem, hogy ne kelljen a térkép. Mivel a teljes nézet legalább 10 percbe telik, míg meg van, lementem. A fogadónak volt egy saját evős, ivós része, ahová mehetett az itt megszálló, így kihasználtam az alkalmat és megnéztem. Mielőtt lementem volna megnéztem Kiarát. Aludt szerencsére, így biztosabban mehettem a dolgomra. Persze azért egy védő mágiát tettem az ajtónkra, hogy biztos legyen minden rendben lesz vele.

Végül lementem, majd elfoglaltam egy üres helyet. Két gondolkozás között hallottam, hogy valaki megszólít.

- Hozhatok valamit? – kérdezte a pincér.
- Egy kis vizet kérnék. – mondtam.
- Rendben, máris hozom. – ment is el. 

Kicsit azért szokatlan a dolog. Az ehhez tartozó jelentések alapján hatalmas nagy mészárlás volt, ám ennek semmilyen jele nem mutatkozott. Se vértócsa, se holtak nem voltak. 

- Parancsoljon. – tette le a poharam.
- Köszönöm. – mondtam. 

Ismét átnéztem minden jelentést, de nem fért a fejembe a dolog. Miért nincs semmi jele a mészárlásnak? Lehet egy mágia fedi el az egészet? Ahhoz tudnom kellene melyik mágia, mivel többfajta van, ami képes elrejteni ehhez hasonlókat. Persze mesterként képes vagyok bevetni bármit, amivel feloldhatom a mágiát, de azért van olyan, amit több idő feltörni, főleg, ha nem megfelelő mágiával próbálkozom. 

Minden jelentés igazi volt, tehát stimmelt az összes. Így tehát kénytelen leszünk mindent átkutatni ahhoz, hogy sikeres legyen az utolsó kutatás az emberünkhöz. Persze nem sokra mentünk a főkapitánnyal, de Sam csak kiszedett valamit belőle, legalábbis remélem.

Miután a vizemet elfogyasztottam, kifizettem és visszamentem Kiarához. Már fent volt, mikor bementem. 

- Sikerült pihenned egy keveset? – kérdeztem.
- Igen, köszönöm. Most már neked is kellene pihenned. – állt fel. – Addig figyelek én. – mondta.
- Rendes tőled, de lassan neki kell állnunk a melónak. Aggaszt, hogy semmi jele nincs azoknak a feltevéseknek, amik a jelentésben szerepeltek. Valószínűleg mágia elrejtés van a dologban, ahhoz pedig, hogy feloldhassam... - mondtam.
- Tudnod kell melyik mágia az, hogy pont a ráillő feloldást tudd használni. – fejezte be helyettem.
- Pontosan. – bólintottam.
- Körbe nézzek a városban, míg te pihensz egy keveset? – kérdezte.
- Addig nem állsz le a dologról, míg meg nem teszem nincs igazam? – sóhajtottam.
- Akármennyire is vagy erős, neked is szükséged van a pihenésre. Ha nem is alszol, de akkor is. – felelt.
- Rendben. De légy nagyon óvatos. – mondtam. – Semmit nem találtam, ami utaló jel lenne, légy résen. – tettem hozzá.
- Értettem. – ment is.

Én csak leültem és meditálni kezdtem. Nem fogok úgy pihenni, ahogy ő azt gondolná.

Random arra lettem figyelmes, hogy Kiara robban be a szobába. 

- Mi a baj? – kérdeztem.
- Azt hiszem sikerült előcsalogatni az emberünket. – mondta.
- Mégis mire gondolsz ezalatt? – álltam fel.
- Hát... Mikor körbe néztem a városban láttam, hogy valaki bajban van és kiabált is nekem, hogy segítsek. – kezdte. – Oda is mentem, de óvatosan, ahogy kérted és kiderült, hogy ő az, aki a mészárlást elrejtette. Nem sikerült se megsebeznie, se megtámadnia, de azért elkezdett követni, miközben jöttem visszafelé, ezért egy kisebb hatótávolságú mágiát bevetve eljöttem. – mondta.
- Rövid távú teleport mi.
- Igen. – bólintott. – De így is sikerült követnie, úgyhogy most bent van a fogadóban, de sikerült elrejtenem magam. – fejezte be.
- Tehát akkor, ha jól értem itt van és téged keres. – mondtam.