A mágia mestere

Tizenötödik fejezet

A két napban a szóbelit is elintéztük. Mi 5-en fogunk szóbeliztetni, plusz egy tanár, aki az összes eddigi diákot tanította.

- Rendben, akkor minden diáknak ismét meg vannak az adatai? – tudakoltam.
- Igen. – mondták.
- Szuper, akkor indulás. – mentem ki.

Mindannyian kimentünk és a diákokat beengedtük. A tanár is velük együtt jött be. Csak mi, mesterek tartózkodhatunk bent az épületben kapunyitásig.

- Üdvözlünk mindenkit ismételten. A mai nap a szóbeli vizsga megtartása következik. Mivel sokan vagytok, ezért lehet kettő nap alatt fogunk végezni, de ez nem biztos. Összesen 20 tétel van, úgyhogy lesznek néhányan, akik lehet ugyanazt fogják húzni. Amint valaki végez, ő egy másik kijárton fog kimenni, hogy még véletlenül se tudjátok megbeszélni egymással a felelést. – mondtam.
- 6-an fogunk titeket feleltetni. – mondta Tim.
- Mi 5-en mesterek, meg a közös tanárotok. – folytatta Kim. 

Elkezdtük a feleléseket. Mindenki egyesével jött be és húzott tételt. Egy kis felkészülési időt adtunk a felelőnek, addig mi adminisztráltuk, hogy ki jött be.

A felkészülési idő 15 perc volt. Azok, akik megbuktak írásbelin, ahogy sejtettem itt sem tudtak sok mindent. Persze többet tudtak, mint ott, de nem sokat jelent, hiszen mind a három vizsgát összesítve kapják a jegyeiket.

Az összes mai felelő lement. Mindenkit összehívtunk. 

- Köszönjük a mai felelőknek a részvételt. Akik ma nem feleltek, holnap velük folytatjuk. Megkérek minden eddigi diákot, aki ma teljesített, ők ne áruljanak el semmit a felelésekkel kapcsolatban. – mondtam. – Mindenképpen szeretnénk látni mindenkinek a saját erejéből való feleleteket. – tettem hozzá. 

Elengedtünk mindenkit.

- Szerintetek? – kérdezte Tim.
- Nem tudom. Voltak nagyon jó feleletek, de volt néhány borzalmas is. – mondta Kate.
- Ebben egyetértek veled. – bólintott Kim. – Valahogy nem értem miért nem lehetett tanulni. – sóhajtott.
- Jó azért valljuk be, volt egy kisebb nehezítés. – szólt Sam. – Hiszen azért az iskolai támadások is nehezítették. – mondta. 

Elkezdtek ezen vitatkozni. Kicsit furcsa volt számomra, hogy egy ilyenen vitatkoznak, hiszen alapból nem szoktak. Nem tetszett ez nekem valamiért, de majd lenyugszik minden kedély. 

- Na jó, nekem mára elegem van. – mondta Kim. – Nem fogom végig hallgatni ezt. – állt fel.
- Mit? – kérdezte Tim. – Az igazat Kim? – tudakolta.
- Igazat? Konkrétan ellenem vonsz mindent, amit mondok és még te mondod, hogy az igazat mondod? – akadt ki még jobban.
- Igen, mert azt is vallom. Ne mond azt, hogy nincs igazam, miszerint állítottam Sam mellett a szavakat, mert igenis igaza van. Nekik is ugyanúgy bele kellett vonniuk magukat a harcba. – mondta tovább.
- Akkor is simán tudtak volna tanulni akár előtte is. – felelt Kim.
- Ez igaz, de már akkor is voltak kisebb zűrzavarok és mi mondtuk nekik, hogy a védelemre fókuszáljanak jobban. – mondta Sam.
- Nem értelek titeket. Eddig minden évben azon voltunk, hogy olyan mestereket képezzünk ki, akik még ilyenek mellett is teljesen fel vannak készülve. – csapott az asztalra.
- Elég volt. – szólaltam most már meg. – Ebben a tárgyalóban nincs helye semmilyen vitának. – mondtam. – Mindannyiótoknak igaza van valamilyen szinten. Nincs kivétel. Itt egész éves nem tanulásról van szó. – vettem vissza a hangerőmből. – Egész éves anyagokat kérdeztünk most és azokat végig nem tudták azok, akik írásbelin is megbuktak. Mindenben direkt ezeket kérdezzük, hiszen ezt kellett megtanulniuk. Azok, akik a harcok alatt is betudták osztani az idejüket remekül feleltek a mai nap, de az írásbeliük nem lett tökéletes. Az 5 kitűnőnk holnap fog felelni. Ha ők teljes mértékben hibátlanra tudnak felelni, akkor az egyet fog jelenteni... Azt, hogy akik szóbelin sem remekeltek nem tanultak év közben semmit és nem érdemlik meg, hogy átmenjenek. – néztem körbe, miközben magyaráztam. – Így mindenkinek megfelel? – tudakoltam.
- Igen. – mondták.
- Remek. – bólintottam.
- Ne haragudjatok. – mondta Kim. – Csak kicsit felzaklatott minden dolog és most jött ki rajtam. Nem akartam rajtatok levezetni. – mondta Kim.
- Nincs semmi baj Kim. – mondta Sam és Kate egyszerre. 
- Én is teljesen megértem és én is sajnálom. Nekem is kellett volna kicsit visszább vennem a dolgokból, főleg, hogy most tényleg minden összejött így egyszerre. – mondta Tim.