A mágia mestere

Tizenharmadik fejezet

A szülői hamarosan kezdődik. Mindent megbeszéltem a mesterekkel, hogy mit kellene kérni a diákoktól és a szülőktől is egyaránt. Jelenleg csak a felnőttek lehetnek jelen, így a diák sereg minden tagja a kollégiumban tartózkodik ebben a pillanatban.

Elég sok szülőt várunk, így amíg ők nem érnek ide Peterrel is foglalkoztam egy kicsit. Elmondta mit tanult és meg is mutatta, plusz kérdezett is ezekkel kapcsolatosan, amit nem nagyon értett meg először. Segítettem neki tanulni, gyakorolni, de nem csak én. A társaim is erő szeretettel segítettek neki és jobban bíznak benne most már, mint eddig.

Délután voltunk már, mire minden szülő ideért. Sok helyről jöttek és mindegyik máshonnan, így elég nehezen lehetett az iskolába találni. Néhányan már nagyon hamar ideértek, így velük a mindennapi dolgokról beszélgettünk. Voltak, akik egyetértettek a látásmódunkkal, de voltak olyanok is, akik inkább más véleményt mondtak. Persze nem bánom, hiszen ez mindig is ilyen volt és lesz is a jövőben. 

- Amanda. – jött Kate. – Minden szülő megérkezett. – mondta.
- Szuper, akkor szerintem menjünk is. – indultam a tornaterembe, mivel az a hely volt a legnagyobb.

Mindannyian odamentünk.

- Köszönjük, hogy eljöttek. – mondta Kim. – Elnézését kérjük mindenkinek, aki sokat várt, de tudják mindenki máshonnan érkezik, így kicsit nehezebb összehozni az ilyen jellegű megbeszéléseket. – folytatta. – Egy eléggé fontos témának nézünk elébe, de előbb, ha lenne bárkinek kérdése, tegye fel kérem. – fejezte be.
- Nekem lenne. – jött is egy hang. – Az lenne, hogy mostanában a gyermekem elég keveset van otthon, mert nem jöhet haza. Ezt mikor akarták velünk tudatni? – kérdezte.

Mindenki egyként fordult felém. Nem értettem, mivel a közleményt régebben nem adtam ki, tehát a menetel bármerre nem volt megszabva.

- Erről volt hasonló szó itt bent, igen. – mondtam. – Miszerint nem mehetnek se ki és se be a diákok, szülők egyaránt. Ám ezt nem adtuk ki, tehát teljesen részletes leírást nem csináltunk róla, hogy nem szabadna elhagyni az iskolát, vagy esetleg a kollégiumot. Minden diák eldönthette, hogy utazik ebben a helyzetben, vagy inkább fejleszti magát a vészhelyzetekre.
- Köszönöm. – mondta.
- Más? – kérdezte Tim. 
- Igen... - tette fel a kezét egy másik szülő. – Említette a mostani helyzetet. Ez mit takar? – kérdezte.
- Erről pont szeretnénk majd beszélni Önöknek, ám előbb tudni szerettük volna van-e esetleg olyan, amiről volt szó, vagy nem volt esetleg és érdekelt itt bárkit a szülők közül. – mondta Sam.
- Elég nagy támadások érték nemrégiben az iskola területét, sőt az egész világot. – kezdtem ismét. – Az első támadás alkalmától kezdve keressük a bizonyos személyt, aki ezt elrendelte a mágusok között. Úgy indult minden, hogy az „éj mágusok" embereket kezdtek el megölni és ennek érdekében jártam az összes jelentéssel bírt várost, falvat. Nagyon sokat kutattunk és kutatunk is az emberünk után, mivel elég nagy mágiával rendelkező emberről beszélünk, hiszen bejutott ide is, ami azért egy átlagos „éj mágusnak" nagyon nagy nehézséget okozna. Ebből kiindulva gondoltuk, hogy itt nem teljesen ők vannak a dologban. Egy gyanúsítottat elkaptunk és már félig meg is kapta a büntetését. Jelenlegi információk szerint még lesz egy nagyobb jellegű támadás, de azt én fogom személy szerint lerendezni. – mondtam. – Nem fogom hagyni, hogy bárkinek is baja essen. – tettem hozzá.
- Az lenne a kérdésünk a szülők felé, hogy a diákok maradhatnak-e tovább az iskolában, vagy menjenek haza? Amint minden fenyegetés eltűnik mindenki ugyanúgy folytathatja a tanulmányait. – mondta Sam.
- Hamarosan megrendezésre kerül a mestervizsga is. – mondtam gyorsan hozzá. – Még a nagy harc előtt meg szeretnénk tartani, mivel már most a mester tanoncok közül nagyon sokan ígéretesek a teljes mesteri szint megszerzésére, ami nagyon ritka. Ez az első ilyen év, amikor minden mester tanonc vizsgázhat. – feleltem.
- Miért? Ilyen nehéz lenne? – tudakolta az egyik szülő.
- Nem a legkönnyebb. Három vizsgából áll: egy írásbeli, egy szóbeli és egy gyakorlati. Az írásbeli egy teljes napot vesz el, míg a szóbeli legalább kettőt. A gyakorlati pedig minimum 5 napos, mivel bevetéseket kapnak, amiket véghez kell vinniük. Vannak olyan feladataink, amiket direkt nem adtunk ki, hogy a vizsgán megtudják csinálni. Az lesz igazából a legegyszerűbb, csak az oda vezető út az, ami sokáig tart. – magyaráztam el.
- Értem, hát akkor én beleegyezem, hogy itt maradjon az én fiam, hiszen ő mester tanonc. – mondta.

Mindenki elmondta, hogy beleegyezik a dologba és megköszönték, hogy megbeszéltük velük ezt a dolgot. Nem minden mester volt ilyen ezelőtt, mint mi.

Ezt követően az összes szülő elment, majd a diákokat hívtuk össze. Nekik is elmondtuk ugyanezt és persze nekik sem okozott gondot. A vizsgáról szintén elmondtunk mindent, amit a felnőtteknek. Kicsit már izgultak miatta. Egyelőre még meg kell szervezni, mivel a tanárokat meg kell kérni, hogy az írásbelin felügyelni kellene. Így ennek kapcsán beszéltünk a tanárokkal is.

Amint sikerült mindenkivel beszélni, Mayát gyors elintézték a többiek. Én addig elkezdtem összeírni, hogy melyik diák melyik terembe fogja megírni a vizsga első részét. Egy terembe maximum 2 embert szeretnénk összetenni, mert, ha többen lennének, lehet gond lenne. Amikor mi vizsgáztunk egyedül voltunk, de most kettő embert teszünk be. Mind az írásbeli, mind a szóbeli alatt a mágiájuk blokkolva lesz.