A mágia mestere

Nyolcadik fejezet

Már több napja annak, hogy a faluban tartózkodunk és a lakóknak ez már nem tetszett. Teljesen elzárkóztak tőlünk, de nem lepett meg a dolog. Nekem sem tetszene, ha random két idegen lenne a falvamban vagy városomban és nem menne el, mert egy bizonyos embereket keresnek, akik nincsenek ott. De ott vannak, csak nem mutatják meg igazi valójukat. Több alkalom is volt, hogy el akartak zavarni, ám ez sosem sikerült. Kiara kicsit neheztelt. Beültünk a szokásos helyünkre. Jay jeleskedett bent.

- Lassan ideje lenne tovább mennünk. - mondta Kiara. - Amíg a lakók nem mondanak semmit, nem tudunk tenni semmit, főleg úgy, hogy nincs semmi. - folytatta.
- Lehet igazad lehet. Ez az egy hét felesleges tartózkodást jelentett számunkra. - feleltem.
- Még ma elkezdek pakolni akkor.
- Rendben, tégy belátásod szerint. - bólintottam.
- A következő utunk merre fog vezetni? - tudakolta.
- Hm... Ezt majd induláskor megbeszéljük. Több hely is jelentéssel bírnak és a mai napig jönnek. Egyre rosszabbak amúgy. - mondtam.
- Innen is látod?
- Nem. A többiek küldik a jeleket, hogy néhány helyen nagy a gond. Tömeg gyilkosságok, öngyilkosságok és terror is van.
- Melyik a legrosszabb?
- Két kilométerre van innen a helyszín, úgyhogy oda fogunk menni.

Kiara mondani szeretett volna erre valamit, mikor Jay közbe szólt.

- Elnézést, de véletlenül meghallottam, hogy innen két kilométerre levő városba mennek majd. Tényleg nagy a gond ott?
- Eléggé. Több jelentésben is szerepelt, hogy hatalmas nagy a terror. - bólintottam.
- Azt tudja esetleg, hogy kik vannak veszélyben?
- Az egész város, ha most így tudom összefoglalni.

Lesokkolt. Kicsit fura volt.

- Miért érdeklődik?
- A családom nagyja ott lakik. - felelt.
- Hát, akkor elég nagy veszélyben vannak. - mondta Kiara.
- Meglehet, de sajnos nem tudok jelen pillanatban oda menni. - felelt.
- Miért?

Szóra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Biztos vagyok benne, hogy mágia blokk van rajta. Egy ujj mozdítással feloldottam neki. Érezte is, hogy feloldották. Azonnal elmondott nekünk mindent, amit csak tudott az egész szituációról. Tényleg képes volt mágiát alkalmazni, ám nem volt rendes tanára, így ritkán használja csak. A mesternek nevezett személy pedig ismeretlen számára. Csak az árnyékát látta mindig, így fogalma sincs hogyan is nézhet ki valójában. A Nap városáról annyit mondott, hogy vigyázzunk. Sok zsémbes lakik ott.

- Köszönjük a segítséget. - mondtam.
- Igazán semmiség. Én is, hogy feloldottad a mágiát. Most már csak el kell mennem innen, míg észre nem veszi, mert ha ez bekövetkezik, halott vagyok, ebben biztos vagyok. - felelt.
- Menj el az Arany városba, sőt oda küldelek. Az iskolámba közvetlen és az egyik mester irodájába. Ha megkérdezi ki vagy, rám hagyatkozhatsz és mond meg nyugodtan, hogy innentől kezdve az én diákom vagy. Amint tudok megyek és megtanulod az alapokat.
- Ez... Ez most komoly? - lepődött meg.
- Igen, nagyon is. - bólintottam. - Ez a minimum.
- Nagyon szépen köszönöm igazán. - mondta.

Tovább álltunk. Mindenképp meg kellett nézni a várost. Nagyon sok rosszat hallottam mostanában onnan és kicsit ez aggaszt is.

Olyan 5 napba telt, míg megérkeztünk. Igaz hamarabb is megérkezhettünk volna, de Jay-t még elvittem a városba.

Bent elég elhagyatottnak tűnt a város, pedig ennek a helynek nyüzsögnie kellene. Érdekes.

- Légy óvatos. - mondtam Kiarának.
- Rendben. - nézett körbe.

Mentünk beljebb és beljebb a városba. Nagyon sok helyen csata jelenlétét lehetett látni. Mindenhol véres fegyverek és ruhadarabok hevertek. Ha nem tudnám, hogy milyen maga a város, biztos azt állítanám róla, hogy ez egy szellem város. Hihetetlen mekkora pusztítások nyoma maradt. Rossz belegondolni hány ember halhatott meg itt a tudtunk és a segítségünk nélkül. Ennek érdekében is akarunk minél több diákot fejleszteni, hogy ne csak 5-en legyünk, hanem többen. Egy munka több napot is igénybe vehet és így azok a falvak, városok pusztulnak, amik igazán fontos mindenkinek. Ahogy mentünk és néztünk körbe, egy embert láttam meg a földön feküdni, de még élt. Odamentünk.