A mágia mestere

Hatodik fejezet

A következő nap, ahogy megbeszéltük mentem be a mester tanoncok óráját megtartani. Sam elmondta, hogy a távolsági mágiájuk fejlesztésénél tartanak. Így átgondoltam még előző este a dolgokat, miszerint mivel fogjuk kezdeni a gyakorlást. A 3 pozitív energia is jelen van, így még kíváncsibb leszek a dolgokra.

Bementem az edzőterembe, ahol már sorakoztak is.

- Sziasztok. Ma Sam nem tud jelen lenni, mert van néhány elintézni valója, így most én vagyok az, aki átveszi a mai tanítást. – mondtam. – Megkaptam a menet tervet, így azt fogjuk megcsinálni. – tettem hozzá.

Elkezdtük. Látszott rajtuk, hogy nem igazán örültek neki, hogy én vettem át a mai napot, de nem foglalkoztatott nagyon. A tervet is én állítottam össze, amiről persze nem tudnak és nem is fognak tudni.

Végig mentünk az összes eddigi megtanult távolsági mágián.

- Rendben. Akkor most az átjárás mágia. – mondtam.

Mindenki össze nézett, nem értették mire gondolok.

- Kiara te kezded. – mutattam az egyik pozitív energia hordozóra.

Mellém állt és megcsinálta. Ezt követően megkértem a másik kettőt is, hogy csinálják meg, de ők nem tudták mi az.

- Mégis honnan ismered ezt a mágiát? – néztem a lány felé.
- Itt tanultuk. – vonta meg a vállát.
- Mikor? – kérdezték a többiek.

Kiara lesokkolt.

- Mi a baj? – kérdeztem. – Olyan mágiát tudsz, amit nem tanulhattál itt. Igaz, hogy mester tanoncok vagytok, de ez az a mágia, amit csak akkor tanultok meg, miután levizsgáztok. A vizsga előtt nem tudhatjátok és nem véletlenül. Kiara. Tudni akarom honnan tudod ezt a mágiát. – mondtam erősebb hangsúllyal.
- É. Én tényleg úgy tudom, hogy itt tanultuk, esküszöm. – mondta.

Éreztem, hogy teljesen igazat mond. Az én mágiám a legerősebb a mesterek között, tehát engem nem tud átverni, még ha meg is próbálkozna vele.

- Kiara, menj az irodámba. Még beszélnünk kell. – mondtam.
- Rendben. – ment is.
- A többiekkel pedig folytassuk.

Az órák végén mentem megnézni az irodában Kiarát. Épp az asztalom előtti széken ült fejét leszegve. Becsuktam az ajtót magam mögött és leültem vele szemben.

- Kiara. Mesélj. Honnan szedted a mágiát? – kérdeztem.
- Nem tudom. Úgy emlékszem, hogy Sam-mesterrel vettük az órán. – mondta.
- Volt valami szokatlan mostanában a környezetedben?
- Többször is volt, hogy random kopogtak nálam, de sosem nyitottam ajtót, mert tanultam, vagy már aludtam. – válaszolt.
- Értem. Figyelj, megkérlek, hogy ezt a mágiát ne használd egyszer sem, amíg nincs engedély megadva rá. A társaidnak sem taníthatod meg. – mondtam.
- Rendben, eddig sem használtam, mivel tudtam, hogy szabálytalan lenne a vizsgákat tekintve. Én pedig rengeteget tanulok rá, így alapból sem akarok csalni. – felelt.
- Ezt örömmel hallom. – mosolyogtam. – Na menj. Nem vagy bajban, meg semmi ilyesmi. Ám, amit kértem tőled azt tartsd be. – mondtam.
- Rendben. Köszönöm. – ment az ajtóhoz.

El is ment. Ezt is a többihez írtam. Minden legkisebb információ is fontos lehet, így ez is odatartozik.

Nem derült ki a továbbiakban semmi sem ismételten. A többiekkel megbeszéltem, hogy megint kimegyek körül nézni több faluba is és most városokat veszek még célba. Persze belementek, hogy azért kint is nézzük meg mi a helyzet.

Összepakoltam a szükséges dolgokat.

- Szia. – jöttek.
- Sziasztok.
- Mindened meg van? – kérdezte Sam.
- Úgy hiszem, hogy igen. – mondtam.
- Figyelj. Gondolkoztunk. – mondta Tim. – Nem vinnél magaddal egy tanoncot is? Csak, hogy a külső többnapos bevetést is megízlelhesse. – folytatta.
- Hm... Kire gondoltatok? – kérdeztem.
- Kiara. Ő a legjobb az egész mesterképző diákokat tekintve és mivel tudja azt a mágiát is, amit amúgy nem kellene a segítségedre is lehet. – felelt Sam.

Nem igazán akartam teljesen vinni senkit, de jogos a feltételezés. Ahhoz, hogy igenis jó mesterekké váljanak egy napon ezen is túl kell esniük. Mivel tényleg Kiara a legjobb szerintem is, mindenképp őt kellene vinnem.

- Rendben, akkor beszélek vele. – bólintottam.
- Szuper. – mondták. – Sok sikert az utadon.
- Köszönöm, itt pedig, ha baj van szóljatok. Tudni akarok mindenről. – feleltem.
- Mindenképp. – bólintottak.

Gyorsan megkerestem a lányt. Beszéltem is vele és bele is ment. Mondtam neki, hogy akkor készüljön el és az irodám előtt találkozzunk. Nekem mindenem meg volt, így csak rá kellett várnom, de ez legyen a legkisebb gond. Amint megjelent, el is indultunk.