Feláldozva

●Démoni arc●

Y/N: T-te ki vagy?
Ismeretlen: Hogy én? Nem ismered meg saját magadat?
Y/N: D-de te más vagy..mint én. Én nem így nézek ki. Más a szemed és van szarvad.
Démon: Én vagyok a belső démonod. -mosolyog gonoszul.
Y/N: Démon? Én nem vagyok gonosz soha nem is akarok az lenni.
Démon: Nem tudom hogy akkor kinek a vérét mosod le éppen-mondja kuncogva közben nézi éles karmait. Megtetted az első lépésedet. Ne tagadd hogy nem volt jó érzés. Nem egyszer szúrtad meg. Hanem nyolcszor-mutatja ujjaival.
Y/N: Dühből tettem nem élvezetből a kettő nem ugyan az. Bűntudatom van emiatt nem öröm vagy élvezet.
Démon: Persze persze-kuncog gúnyosan
Y/N: Önvédelem volt. Különben is te csak a képzeletem szüleménye vagy.
Démon: Akkor miért beszélsz hozzám?
Y/N: Mert...mert kezdek megörülni vagy nem tudom mindegy hagyjuk.
Démon: Ha te mondod-mondja mosolyogva.

Ki mászok a zuhanyzóból és az elsősegély dobozhoz veszem az irányt. Iszonyatosan fáj még mindig a kezem. Befásliztam majd megtörülközve föl veszem a pizsamámat ami egy kényelmes, bőhosszú fölsőből és rövidnadrágból állt, aztán le dőltem ágyba. De nem tudok aludni. Hiába hunyom le szemeimet ott van az arca az ilyesztő mosolyával, a nevetése, mindene. Ki mászok ágyamból egy füzettel és tolltartóval együtt és az ebédlőbe megyek. elkezdek rajzolgatni hogy eltereljem a figyelmemet róla.

Démon: Csak nem őt akarod le rajzolni? Hallom meg a hátam mögül.
Y/N: Nem és jobb lenne ha csöndben maradnál. -mondom feldúltan
Démon: Az a ki beszél az te vagy nem én -mondja gúnyosan nevetve
Y/N: Ha beszélnék akkor mozogna a szám. Viszont mikor te beszélsz akkor nem mozog.
Démon: Csak nem veszed észre mert annyira bele-
Y/N: Elég volt! Fogd be! -lecsapom a ceruzát az idegességtől.
Démon: Váó szépen beszélsz saját magaddal. -kuncogva
Y/N: Azt mondtam elég. -Fordulok meg de már nem volt ott. Vissza fordulva már az asztalon támaszkodva figyel rám.
Y/N: Meddig akarsz még itt lenni? -Nézve rá unottan.
Démon: Amíg te nem akarod. -Mondja rám mosolyogva
Y/N: Akkor meg se kellett volna jelenned nincs rád szükségem. Nem vagyok magányos nincs semmi bajom. Elmehetsz. - rajzolok tovább.
Cuphead: Te meg kihez beszélsz? Mondja az ajtóhoz támaszkodva.
Y/N: Cuphead? -Nézek rá meglepődve.

Ezek szerint.. tényleg igazat mondott? Én tényleg saját magammal beszélek? De annyira valódi mintha tényleg itt lenne..előttem...

Cuphead: Jól érzed magad? A kelleténél sápadtabb vagy. -megy a pulthoz főzni egy kávét.
Y/N: Azt hiszem.. nem tudom.. valami nem stimmel velem amióta megtettem..azt. Amúgy miért vagy itt?
Cuphead: Egy. Nem tudok aludni. Kettő. Mire gondolsz ''azt" alatt. -össze keveri magának a kávét majd le ül mellém.
Cuphead:MI történt a kezeddel?-mondja kiakadva.
Y/N: Én.. megöltem valakit.. nem akartam megtenni önvédelem volt de.. egyszer csak azt éreztem hogy megakarom ölni és gyűlöltem őt. Ő szúrta át a kezemet is..
Cuphead: A lényeg hogy nem történt veled nagyobb baj. Tele voltál a vérével is? Mert annál szebb látvány nincs mikor egy lány csuromvéres-Mondja rám nézve fejét a tenyerén támaszkodva.
Y/N: Cuphead ez most..nem segít de igen volt rajtam vér.
Cuphead: Akkor azért volt olyan Mugman. -megkeveri kávéját majd bele kortyol.
Y/N: Ezt hogy érted? -Nézve Cupheadre érthetetlenül.
Cuphead: Ha Mugman vért lát akkor elveszti az irányitást maga felett. Vagyis nem teljesen de akkor nagyon nehezen tudja irányitani a gyilkos énjét. Ez már a kezdetektől fogva igy van aki ide le kerül az elkezd megváltozni. Érzelem mentes, kegyetlen, és gyilkos lesz.
Y/N: E-ez.. hogy kezdődik?
Cuphead: Mindenkinél másképp. Nálam nem volt semmi. Én átadtam magam a kisértésnek. Ölni? Rossz dolgokat tenni? Nem mondhattam nemet ennek. -mondja mosolyogva éles fogaival.

Mugman még máig küzd elenne. Mondtam neki hogy minél több ideig küzd elenne, annál rosszabb lesz. De ő azt mondta nem érdekli. Ő próbál jó maradni. Ez az ő döntése én segítek neki ha valami olyant lát, akkor le nyugtatom de, van olyan amikor én se tudom őt le nyugtatni.