Kőszív

~ Rose anyó III. ~

A két kislány hamar nevelőszülőkhöz került. Azonban ez sem volt olyan fényes, mert különválasztották őket. Ezzel pedig nagyobb hibát követtek el, mint gondolták volna.  Két összeforrt lelket szétszakítani hatalmas bűn.  Ez hasonló ahhoz, mikor az állatvilágban együttél két élőlény. Ha elszeparálják őket egymástól, nem kapnak tápanyagot egymáson keresztül, így pedig elpusztulnak mindketten. Ez a lépés is hasonló helyzetbe juttatta e fejezet főhőseit. Rose csak még komorabb lett, a kicsi Emili szívén pedig akkora sebek keletkeztek, amik még hosszú éveken keresztül nem tudtak összeforrni. Szinte nem is láthatták egymást. Azért mondom hogy szinte, mert Karácsonykor és a születésnapjuk alkalmából megengedték nekik hogy találkozzanak. Teljesen más értékrendű és helyzetű emberekhez kerültek. Rose - t egy vidám, sokgyermekes család fogadta örökbe, Emilit viszont egy öregecske házaspár, akik tejben-vajban akarták füröszteni a kislányt, de ő sosem engedte, hogy jóéjt-puszit adjanak neki vagy megöleljék. Egymás címét tudták, így néhanapján sikerült egy-egy levelet küldeni egymásnak. Most furcsának tűnhet, hogy nem is engedik a lányoknak a levelezést, de ennek egy nagyon szomorú oka van. mégpedig az, hogy Emilit "úgy féltették" a nevelőszülei, hogy nem engedték idegenekkel kapcsolatba lépni. Még levelezésen keresztül sem. Mint mondtam Emili gyámjai öregecske emberek voltak, már nem lehetett gyermekük természetes úton. Nagy boldogság volt számukra, hogy magukhoz vehették a kislányt. Azonban révén, hogy sosem volt gyermekük, nem igazán tudták, hogyan is kell gondozni egy ilyen fiatal lelkű teremtményt, mint a gyermek. A két gazda, akik jól éltek, de soha életükben nem foglalkoztak mezőgazdasággal, emiatt csak terméketlen földet tudtak vásárolni, mikor  kaptak egy gyönyörű, zsenge virágot. Megpróbálták beültetni a rossz földbe, azonban nem igazán jártak sikerrel. A kis növény nem érezte jól magát az új környezetben. De idővel rákényszerült, hogy gyökeret verjen a mérgező talajba, mert különben belepusztult volna a magányába és a tehetelenségébe. A boldogságtól elvakult emberek nem tudták milyen tápanyagra van szüksége a kicsi növénykéjüknek. Látták más gazdáktól, hogy vízzel öntözik a virágaikat, hát ők is öntözték vízzel. Gondolták, hogy "minél több, annál jobb" , hiszen ez a logika eddig bevált nekik az élet más terültein, úgyhogy sokat öntözték. Viszont mivel nem voltak túl gyakorlott növénytermesztők, így elkövettek egy hatalmas hibát: túlöntözték a zsenge virágszálat. Így a kis Emili-virág egy elkényeztetett lány lett, aki nagyképűségben mindenkin túltett, és állandóan tutujgatni kellett.

Rose - nak valamivel jobb helyzete volt olyan szempontból, hogy az ő nevelőcsaládjában túl sok gyerek volt ahhoz, hogy túlzott figyelmet kapjon. Viszont megtörtént a másik véglet.
A kislány nevelőszülei az örökbefogadásnál azt gondolták, felneveltünk két gyermeket, most nevelünk hármat, egy hatodik nem okozhat problémát. Tévedtek. Rose komoly lelke nem volt hozzászokva az állandó zsivajhoz, kavarodáshoz. Mivel a két nagyobb testvér már elköltözött otthontól, így maradtak a kicsik. Volt köztük egy ikerpár. Egyikük fiú, másikuk lány. Folyton hangosan nevettek, kiáltoztak. Rose nem az a típus volt, aki ha meglát egy aranyos kimadarat, felkiált, odarángatja az egész családot, hogy nézzék meg, milyen szép madarat talált. Ő csöndben odament volna hozzá, megcirógatta volna. Azonban ő volt a legnagyobb a családban. Három kicsi között nem úgy bántak vele, mint egy érett tizenévessel. Sokkal inkább, mint egy kislánnyal. Rose-t ez a helyzet rettenetesen bosszantotta és bántotta is. Igyekezett minél kevesebb időt tölteni a nevelőszüleivel, csakhogy ne kelljen hallgatnia a gügyögést. Szép lassan mégjobban eltávolodott tőlük, mindig félrevonult, ha játszani hívták. Hiszen Rose már nem babázott, nem játszott kiskocsikkal, nem szeretett abroncsot hajtani, vagy fára mászni. Az ikrek gyakran csúfolták, akiért nem akart foglalkozni velük. A szülők pedig természetesen a kicsiknek adtak igazat, hiszen olyan meghatóan tudták itatni az egereket...Ilyenkor Rose kiszaladt a kapun, és a kezét ökölbeszorítva futott olyan messze, amilyen messze csak tudott. Egyszer egy ilyen alkalommal annyira elterlete a figyelmét, hogy ne buggyanjanak elő a könnyek, hogy észre sem vette, hogy jócskán túlfutott az ismerős környéken. Ijedten állt meg. Ekkor egy fiúhangot hallott, és remegve hátrafordult. Talán csak pár évvel volt idősebb nála. És meglepően szép arca volt. Ha Rose nem lett volna annyira megijedve, még el is mosolyodott volna.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte az említett fiatalember.
- Honnan ismerjük egymást? - válaszolt kérdéssel a megilletődött lány.
- Láttalak vasárnap a templomban.
- Tényleg? Te hol ültél? Nem is emlékszem, hogy láttalak volna. Te mit keresel itt? - ocsúdott fel a meglepődöttségéből Rose.
- Itt lakom. Épp most indultam a piacra. Anyám elküldött tojásért. - bosszankodó grimasz futott végig az arcán, majd újra visszatért, a titokzatos félmosoly.
- Egyébként hogy hívnak? - szólalt meg a fiú, csak hogy megtörje a csendet.
- Rose vagyok. - hangzott a válasz.
- Én Erik vagyok. - nyújtott kezet a lánynak. Rose vonakodva megrázta az felé nyújtott kezet, majd ijedten visszarántotta a karját, és lesütötte a szemét. Ez nem vallott rá. Eddig sem érdekelték a fiúk. Nem is igazán találkozott egyel sem. De ez a pillanat most más volt. Volt valami Erik kérdő pillantásában, ami egyszerre ijesztette el a lányt, és egyszerre érezte, hogy bűn lenne otthagyni azt a tekintetet.
- Hazakísérjelek? Látom, hogy nem ismered ezt a környéket.
Rose felvonta vékony szemöldökét, és egy pillanatig hezitált.
- De hát nem is ismerlek. Csak a nevedet tudom. És nem is tudod, hol lakom. - mondta Rose.
- Ha megmondod, tudni fogom. - felelte mosolyogva Erik.
- Yorke Street 36.
- Remek, akkor indulhatunk? -nézett kérdőn a lányra Erik.
- Persze.
A téli szél hirtelen felkerekedett, és vadul dobálni kezdte Rose hosszú, gyesztenyebarna haját. Ekkor összeakadt a tekintetük. Rose megint elsütötte a szemét. Felfedezett valamit Erik szemében, amit eddig még sosem látott. Még soha nem nézett rá így egy fiú sem. Csak egy biztos. Rose nagyon zavarban érezte magát.