The Promise /Befejezett/

02.

-Tudom, hogy haragszol rám... -mondta.

-Szóval tudod...

-Igen és sajnálom Lena.

-A sajnálat kevés. Most pedig menj légyszives!

-Csak egy dolgot árulj el! –mondta miközben az ajtó felé tereltem. Szembefordult velem, és mélyen a szemeimbe nézett.

-Mit?

-Voltál valakivel amíg nem jöttem haza? Összejöttél bárkivel is? –miért érdekli ez? Ch...

-Nem. Nem senkivel. Ezt akartad tudni, hogy megalázz? Gyerünk! Ordítsd az arcomba, hogy milyen idióta voltam amiért téged vártalak öt évig!

-Nekem egyáltalán nem ez volt a szándékom. De örülök, hogy ilyeneket gondolsz rólam... Ez felettébb kedves. Jó, hogy találkoztunk Lena. –mondta, és közel hajolt hozzám. Lefagytam mint egy szobor. Megpuszilta az arcom, aztán kiment becsapva maga mögött az ajtót.

Összerogytam a földre, és sírni kezdtem. Hogy miért? Mert ettől a kis arcra puszitól is úgy megremegtem mint a nyárfalevél, és bizseregni kezdett a hasam, és vörös lett az arcom...  Nem akarom ezt érezni, mert Ő egy totális seggfej!

Felkaptam a dzsekimet, megragadtam az összes zsebpénzem (egy tetkó azért eléggé drága) és a telefonom. Miközben lefelé mentem a lépcsőn felhívtam Deborah-t.

-Szia mizu? –szólt bele.

-Semmi. Itt volt és miután közöltem vele, hogy mekkora seggfej amiért itt hagyott öt évre, még engem állított be bunkónak...

-Nyugodj le, szívj el egy cigit, hallgass zenét meg amit szoktál ilyenkor. Sírtál mi?

-Jah... Indulunk tetkót csinálni?

-Perszeee! Ott tali!

-Ok. –mondtam és leraktuk.

Elindultam ki a lakásból, beültem a kocsimba, ami egy szuper sportkocsi volt, sötétkék színnel és vagy 250-es lóerővel. Imádok száguldozni! Nagyon sokat gyűjtöttem erre az autóra, anyu pedig kipótolta. Mondtam neki, hogy ha autót akarnék (már pedig akartam) akkor csak ezt, Ő pedig sóhajtva elővette a tárcáját, „Mennyi kell még hozzá?" kérdéssel. Mondtam már, hogy Ő a világ legjobb anyukája?

Befordultam az utcába, ahol már a tetováló szalon volt, előtte már láttam az én feketehajú barátnőmet. Kiszálltam, bezártam az autó ajtaját, és elindultunk befelé.

-Helló Deniel! –köszöntem a város legjobb tetkósának. Aki nem mellesleg a nagybátyám.

-Szia Lena. Cső Deb –biccentett Deborah felé- Miben segíthetek? Elhoztad a csodajárgányt? –kérdezte ezzel a kocsimra utalva. Köszönésként én biccentettem neki, Deb pedig intett, eléggé zavarban volt...

-El, el... de most tetkót szeretnék.

-Wow. Tiszta menő csajszi leszel tökmag!

-Öhm... kösz... -mondtam zavartan.

-Hallottad, hogy Xav...

-Igen hallottam, hogy visszajött.... –vágtam a szavába.

Védekezően feltette a kezét, amit tetkók virítottak. Deb csorgó nyállal figyelte. Izmos karjai voltak, és széles vállai, piercingjei még OTT is (bár ezt csak nekem mondta egyszer mondjuk azt sem így nyíltan hanem csak utalt rá) a nagybátyám alapból magas van vagy két méter, nálunk már alig fér be az ajtón. Denielnek szőke haja volt,ami a kék szemeibe lógott, és a városban imádták a csajok, köztük Deb is. Ezt még nekem sem vallotta be, bár látom rajta. Hehe.

Deniel mondta, hogy foglaljak helyet a székben, megkérdezte, hogy mit akarok, és hová. Megbeszéltük, villámgyorsan elkészítette a két vázlatot az ügyes rajztudásával, pontosan olyat amilyen szerettem volna. Felrakta a karomra a Fighter feliratot, majd a fülem mögé a hangjegyeket, és elkezdte tetoválni elsőnek a karom. Azt mondta, hogy ezt addig tudja csinálni, amíg a bőröm befogadja a tintát, és nem lesz túl véres meg minden. De végül mind a kettőt sikerült megcsinálnia, hiszen ez nem egy nagy tetoválás volt. Ki is fizettem neki, de mondta, hogy állja a felét, mert én az Ő kedvenc rokona vagyok, és mert ez az első tetkóm. Debbel elköszöntünk, majd beültünk a kocsimba, és hazasuhantunk.

_________________________________________________________________

Sziasztok!! :) Itt van egy újabb rövid, suhanós, eseménydús rész :D Nagyon szeretem ezt a történetet igazából mindegyik amit írok valamilyen szinten belőlem van, beleadom magam, tehát egyszer majd szeretnék tetkót, piercinget, már tudom mikkel jár, hogyan csinálják, sok sok rosszat és jót láttam van amit tapasztaltam van amit sorozatokból, filmekből, könyvekből, és ki akarom írni magamból ezeket, és így születnek a történeteim :D (Nem tudom miért írom le csak így érzem helyesnek, persze holnap totál idiótának fogom képzelni magam :P) Szóval minden történetemben benne vagyok, a gyenge bántalmazott lány (Rory Naplója) ezzel nem azt akarom mondani, hogy engem is bántalmaztak, hanem azt, hogy belül én is olyan gyenge mégis valamilyen szinten erős vagyok.A kemény katona-kém csaj (Alone.) aki kívül kemény, szeret sportolni, mégis vannak gyengepontjai és egyszerűen semmin sem lepődik meg, és a vad, elítélt, megváltozott punk lány tetkóval, cigivel a zsebében, arcával piercingekkel. (The Promise.) Ez a a történet csipán annyit fejez ki részben rólam, hogy örökké emlékezni akar arra, hogy min ment keresztül, ezért van a piercing a tetoválás, ez már az Ő része és semmi pénzért le nem törölné, nem várná meg míg beforr a lyuk, mert azt Ő akkor valamiért akarta. Emlékké tette. Jelent neki valamit. Ez vagyok én sok arcú, sokszínű, sokat beszélő :) Sajnálom ha valaki idejét raboltam a monológommal, nem fejtettem ki részletesen, de remélem vana ki számára érthető. Egyszerűen ki kellett adnom magaból... Köszönöm a visszajelzéseket miszerint vannak akiknek tetszik ez a sztori, igazán hálás vagyok, hiszen ha nem olvasnak, nem inspirálnak nem írnám tovább :) <3