Sziasztok! Ezt a "könyvet" egy lányról kezdtem írni, akinek számítanak az ígéretek, cigizik, piercingjei vannak, több megpróbáltatáson ment keresztül pedig még oly fiatal. Remélem tetszeni fog! 8Ha tetszik, kérlek jelezd, üzenettel, csillaggal, vagy kommenttel. By: Bia
_________________________________________________________________
Reggel eléggé fáradtan keltem. Nem aludtam csak egy órát azt hiszem. Deborah a barátnőm tegnap Twitteren egy eléggé érdekes üzenetet küldött, miszerint Xavier ma hazajön.
Gyorsan magamhoz tértem, vörös tincseimet kifésültem az arcomból és elindultam felöltözni. Elővettem egy térdnél lyukas farmert, és egy fekete Nirvana-s pólót. Beraktam a Piercing-jeimet, amit nagyon ritkán éjszakára ki szoktam venni. Lementem a konyhába, ahol anya egy kávé mellett ült az asztalnál. Leültem mellé és elővettem egy szál cigit. Meggyújtottam. A füst beáramlott a tüdőmbe, és lenyugodtam. Végre.
-Jó reggelt kicsim. –mondta anya, és megdörzsölte a reggeli hidegtől libabőrös karomat.
-Jó reggelt anyu.
Mi ketten élünk anyuval. Apa meghalt amikor 10 éves voltam. Vagyis 10 évvel ezelőtt. (Igen húszéves vagyok) Tesóm nincs, anyunak pedig nincsen pasija. Legalább is tudomásom szerint.
-Mit csinálsz ma? –kérdezte izgatottan. Tudta, hogy Xav ma jön haza.
-Nem fogok találkozni vele. Tudod, hogy megszegte az ígéretét.
-Tudom kicsim tudom... Csak lehet közbejött neki valami.....
-Anyu... Volt öt éve, hogy hívjon, írjon vagy valami. De nem tette.
-Ugyan ez csak kifogás. Hiszen ha mondjuk három éve felhívott volna akkor sem bocsájtottál volna meg neki. –mondta, és felállt az asztaltól. Megpuszilta a fejem, majd elmosogatta a poharát. A cigi elszívása után felszaladtam a szobámba, megkerestem a telefonom. Debet hívtam.
-Szija csajszi mizu? –szólt bele.
-Helló. Nincs kedved eljönni a pékségbe?
-De van. Ott találkozunk?
-Aha. –mondtam és leraktuk. Felvettem egy fekete bőrdzsekit, meg a szintén fekete Converse-m és elindultam a sarki pékséghez. Deb és én ott már törzsvendégnek számítunk Rob aki ott dolgozik, agyon kedves velünk, és néha állja a reggelinket. Benyitottam az ajtón, és beálltam a sorba. Nem sokára elértem a sor elejét.
-Szia Lena! –köszönt Rob. Eljárt felette az idő. Haja őszült, de egy harmincéves humorával rendelkezett. – Mit adhatok?
-Hm... Egy muffint és Debnek egy hatalmas kakaós csigát. – Deb kedvence a kakaós csiga, isteni itt csakúgy mint a muffin.
-Szóval a szokásos. –mondta és rám kacsintott. Mosolyogva bólintottam.
Odaadta a műanyag tányérba a reggelinket, én meg leültem egy asztalhoz. Nem sokkal később Deb lépett be az üzletbe Fekete haja be volt göndörítve, piercig volt a szemöldökében, és az orrában, tetoválás a karjain. Tökéletesen hasonlítottunk. Legalább is a stílusunk.
-Mizu Lena?
-Minden ok. Veled?
-Csak a szokásos... - a szülei eléggé sokat veszekednek, ezért néha a nagyszüleinél alszik. Neki sincs testvére.
-Vágom. Rendeltem neked. – mondtam és elé toltam a kajáját.
-Úúú köszii! –mondta, és gyorsan tömni kezdte magát.
Ekkor szólt a csengő, jelezte, hogy belépett valaki. Rob öblös hangon köszöntötte.
-Áááá Xavier Wesley! – lefagytam és Debre bámultam. Ő is visszabámult rám. Nem mertem megfordulni, de végül megtettem. Megfordultam a széken.
Ott állt Xavier, bőrdzsekiben, Converse-ben piros ingben menő napszemüveggel a fején, feszülős farmert viselt, az inge alól kidudorodtak az izmok, zöld szemeivel a pultot figyelte, fekete haja belelógott a szemébe. Csuklóját tetkó takarta... És akkor megláttam a szemöldökében lévő piercinget. Ó istenem! Xavier Wesley! Egy isten lett.
ESTÁS LEYENDO
The Promise /Befejezett/
De Todo"Xavier Wesley elérte, hogy beleszeressek, hogy higgyek benne, aztán egyszerűen kilépett az életemből." Sokáig ezt hittem, de aztán megtudtam a keserű, valós igazságot.
