The Promise /Befejezett/

09.

-Xavier én.... Nem tudom, hogy mit érzek irántad. Eléggé össze vagyok zavarodva.

-Megértem. -mondta.- Most viszont menjünk, mert tüdőgyulladást fogunk kapni.

-Oké. -mondtam és rámosolyogtam. Lehet valóban össze vagyok zavarodva, de tudom, hogy idővel újabb esélyt tudok majd adni neki. Azt hiszem. Hajt a remény, hogy nekünk még lehet közös jövőnk. Hogy lehet egymáshoz közünk.

Elindultunk haza. Mikor a házhoz értünk elővettem a kulcsom (zörögtem vele egy sort) aztán kinyitottam az ajtót és bementem Xavierrel a nyomomban. Levettem a cipőm, és felakasztottam a fogasra a vizes kabátom. Elindultam a fürdőbe törülközőkért, ugyan is jócskán' eláztunk.

Odaadtam Xav-nak a türcsit, aztán gyorsan felrohantam a szobámba megnézni, hogy Deb itt van e, vagy hazament már. Hazament. Beágyazott, és hagyott egy levelet.

"Szija Csajszi. Elmentem haza, köszönöm, hogy itt aludhattam! Láttalak ám, amikor megszöktetett a szőke herceg (bocsánat barna) remélem jó estéd volt Xavierrel! ;) Ne is tagadd, tudom, hogy vele mentél el! Ha hazaértél hívj! Puszi: Deb."

Ááá! Deb és a radarjai... Mindent tud. Ez néha azért okoz gondot, mert nem tudok mit mesélni neki olyan "csajosan felpörögve".

Visszamentem Xavierhez aki a nappaliban terült el a kihúzott kanapén (megjegyzem egy szám farmerben!! ) .

-Látom otthon érzed magad. -mondtam neki nevetve. Épp elkapcsolta a Vasálarcos DiCaprio filmről amikor lehupantam róla.- Hé ez egy rohadt jó film!

-Ezerszer láttad, ne nyafogj. -mondta komolyan, de láttam, hogy mindjárt elröhögi magát.

-Jó. Akkor mit nézzünk? Mondj jobbat! De ha nem tudsz, azt nézzük!  -Oké. -mondta, kb. "kihívás elfogadva" fejjel. Nagyon vicces volt. Jól éreztem magam vele. Olyan volt mintha... mintha teljesen kipihent lennék. Mintha az előző öt évben végig nagyon feszült és ideges lettem volna, most viszont megnyugodtam volna. Rohadt fura. De jó érzés. - Megvan! -odakaptam a tekintetem. (Ez alatt a monológ alatt végig Őt bámultam...ráadásul úgy, hogy nem is vettem észre...upsz.)

-Ne már! A Hazafi???

-Most mi a bajod? A legkirályabb film! -mondta "felháborodva".

-De ezerszer megnézted már!

-És? Te is a Vasálarcost!

-Ez akkor sem lehet! Keress mást! -mondtam.

-Ahj.Oké. Néha nagyon az idegeimre mész Lena...

-Még, hogy én! Te választasz borzalmas filmet!

-Tessék! Elrabolva 3 ez marad, és nem vitázok.

-Oké. -beleegyeztem.- Láttad már?

-Nem. Te?

-Igen.

-Oké.

-Oké.

Néha nagyon ideges... Vajon miér'? Nem is tudom miért... ugyaaan. (szarkazmus) Éhes lettem. Hangosat korgott a hasam, és Xavier mosolyogva rám nézett. Rém ciki basszus.

-Éhes vagy drága?

-Aha. Hozok popcornt! -gyorsan felpattantam és elindultam a konyhába. Beraktam a popcornt 2 perc 30 mp-re. Így ugyan is tökéletes lesz a kukorica. Legalább is a mi mikrónknál. Megvártam míg csipog, aztán kivettem, beleöntöttem egy hatalmas tálba, és visszacsoszogtam Xavierhez. De az a disznó elaludt. Király. Hoztam egy filcet, és mindenfélét rajzoltam az arcára. Szivecskét, csillagot, a nevét, a nevemet, egy rúzsfoltot, egy virágot. Aztán eldugtam a filcet, és ettem a kukoricát.

Amikor a filmnek vége lett körübelül dél felé járt az idő. Xavier még aludt, én is fáradt lettem. Kinyomtam a Tv-t, hoztam a szobámból magunknak egy takarót. Elfeküdtem Xav mellett, betakartam Őt is és magamat is aztán elővettem a telefonom és írtam Deb-nek.

>Szia! Itthon vagyok. Xavierrel. NEM történt semmi az este, és el ne merd mondani bárkinek is,hogy újra együtt lógunk!

>Hellka babe! Örülök, hogy otthon vagy. Vele?! Már megint..... uhh elvagytok akkoooor.... :D :* Persze, persze majd el is hiszem, hogy Xavier az ultrahelyesdögösisten nem vitt az ágyba. Legalább bepróbálkozott? o.O Dehogy mondom Lena! Ismersz. Vagy nem bízol bennem? >_<

>Persze, hogy bízom benned te bolond! :)  Nem nem próbálkozott be, sőt ma reggel veszekedtünk is... :/ De már szent a béke.

>Akkor jó. Du. tali? Szeretnék egy tetkót. Denielnél.

>Hát persze, hogy ott! ;) :* Tudom, hogy hogy érzel iránta Debby!!

>Mi honnan???:O

>Látom, hogy hogy nézel rá. És én is voltam szerelmes ;) Kitárgyaljuk du. ok?

>Ok. Szió.

>Szia!! pussz.

Leraktam a telefonom, és Xav-joz bújtam. Nem sokára elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó és valaki hangosan zörög a szatyrokkal. Anya. Nem mozdultam meg. Ha azt hiszi alszunk, akkor csendesebben zörög, és talán vissza tudok aludni.

-Gyere már Ben! -mondta suttogva. -Alszanak. Meg sem tudja, hogy itt voltál. -KI AZ A BEN? ÉS MI AZ, HOGY NEM TUDJA MEG?

-Oké. -mondta kuncogva. Aztán a szatyorzörgés már a konyha felől jött. Nehéz léptek indultak el arra. A kanapé támlája mögött felnéztem. Ki ez a fazon? Helyes (inkább jóképű nem, nem ugyan az), magas, dús hajú, karjain tetoválás, izmos. Hm. Anyu idehozott egy pasit! Egy pasit akit nem mutatott be nekem! Pedig biztos, hogy nem most ismerkedtek meg... Túl... Túl közvetlenek egymással. Ben bement a konyhába, aztán cuppogó hangok... Édes istenem! -mondd, hogy nem a konyhában csinálják!!!! Fúúúúj!

Aztán kishijján felsikoltottam. Xavier kezeit éreztem a derekamon. Ránéztem. Kérdőn nézett rám.

-Mit csinálsz Lena? -kérdezte. Gyorsan rányomtam a kezemet a szájára.

-Anyu hazahozott valakit. -elkerekedett szemekkel nézett rám.

________________________________________________________________

Hi mindenki! :) Sajnálom, hogy késtem a résszel, de rossz hetem és hétvégém volt, ez a rész viszont szerintem hosszabb lett mint szokott, de egyben unalmasabb is... Mindegy... Kell ilyen rész is. Kitartást mindenkinek a sulihoz, már nincsen sok!!!! :) (Holnap lesz az Alone-ba is rész!!!!)