The Promise /Befejezett/

19.Rész

Másnap reggel a kanapén ébredtem. Felültem és körülnéztem. Egyedül voltam a nappaliban. Egy puha takaró volt rám terítve. Ledobtam magamról és felálltam. Bementem a konyhába.

Debby egy hatalmas melegítő felsőben dudorászva kávét főzött.

-Jó reggelt! -köszöntem neki mosolyogva.

-Szia! -intett. Egy pillanattal később felém fordult és a kezembe nyomott egy csésze gőzölgő kávét. Óvatosan belekortyoltam.

-A srácok elmentek. Annyit mondtak, hogy van egy kis elintézni valójuk.

-Oké. -mondtam és leraktam a már üres kis csészét a pultra.- Köszi Deb.

-Szívesen. Ja! És Deniel keresett. -mondta. Az arca kissé zavaros volt.

-... Miért?

-Hogy elintézzétek... a temetést.

-Rendben. Tényleg... Én amúgy azt hittem egész végig Deniel-be voltál beleesve... -mondtam miközben a pólóm szegélyét piszkáltam. Nem akartam, hogy Debby kellemetlenül érezze magát emiatt a kérdés miatt de mindenféleképpen tisztáznom kellett.

-Igen... Aztán jött Aires, akit először utáltam, és valahogy megtörtént... Bosszantott, egy csomót gondoltam rá... Időbe telt mire tisztázni tudtam a dolgokat, de sikerült. És... azt hiszem nagyon boldog vagyok vele.

-Akkor jó. -mondtam már kis mosollyal.

Kicsit hideg kezeket éreztem a derekamon. Összerezzentem és gyorsan megfordultam. Xavier volt az.

-Szia baba. -köszönt suttogva és átölelt. Szorosan a karjaiba bújtam. Adtam egy puszit az arcára.

-Szia Xav. Merre voltatok? -kérdeztem.

-Elintéztünk valamit. Nem érdekes. -mondta és legyintett.

Az én fantáziám viszont szabadon szárnyalt...

-Kivel voltál? -kérdeztem. Átmentünk a nappaliba és közben ahogy közelebb kerültem hozzá enyhe jázmin illat csapta meg az orrom.

Női parfüm.

-Aires-szel! -mondta. Idegesítette, hogy a mutatóujjammal bökdösöm a mellkasát.

-Aires-szel meg még kivel?

-Senkivel! Lena nyugodj meg! Senkivel!

Hátrébb léptem tőle és bementem a szobájába. Bevágtam az ajtót és belülről be is zártam.

Megcsalt. Egészen biztos. Miközben mondta egyszer sem ért hozzám, nem nézett a szembe.... Nem hiszem el.

Szomorú, dühös és frusztrált lettem egyszerre. Leültem az ágya elé és bőgni kezdtem. Felhúztam a térdeim, és azokra döntöttem a homlokom. Bőgtem mint egy kislány. Átvert és én megint hittem neki.

Elképzeltem, hogy a homlokomon most ott villog a SZAMÁR jelző, mint a régi Tom és Jerry részeiben.

Odaadtam magam neki és elhittem, hogy szeret. Elhittem, hogy van annyira erős, hogy ne tegye meg...

Csak bőgtem, bőgtem és bőgtem.

Olyan dél felé kopogtak az ajtón.

-Nem érdekel senki! Hagyj békén!

-Lena... -Xavier mézédes hangon ejtette ki ajkain a nevem. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam. Az eszem azt diktálta, hogy ne tegyem de annyira el voltam keseredve, hogy tudom kellett miért... Miért csalt meg?

-Xavier. -mondtam sírástól rekedt hangon. A hasam ekkor megkordult. Éhes voltam. De most nem tudtam ezzel törődni. Csak az érdekelt, hogy megtudjam miért csalt meg. Na meg, hogy kivel...

-Kicsim kérlek gyere ki...

-Nem! Tudni akarom miért tetted meg?! Miért és kivel?

-Mit édesem? -mondta és hitetlenül elnevette magát.

-Megcsaltál! -kiáltottam dühösen. Vallja már be! Tudom, hogy megtette.

-Mi? Dehogy!

-Női parfümtől bűzölög a ruhád te...! Te szerencsétlen! Azt hiszed ennyire hülye vagyok? Ennyire nem veszem észre?

-Jézusom! Inkább csak nyisd ki az ajtót! Megmagyarázom ígérem!

Idegesen, remegő kezekkel elforgattam a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót.

-Gyerünk! -löktem a két kezemmel a mellkasán. Hátratántorodott, de tartotta magát. Próbálta elkapni a kezemet, hogy ne lökdössem. Sírtam. Az arcomon lefolyó könnyek elhomályosították a látásom, és lassan ott ütöttem Xavier ahol csak tudtam.- Mondd a szemembe!

Xavier hirtelen lefogta mind a két kezemet.

Gyengéden végigsimított rajtuk miközben fél térddel a földre ereszkedett.

A szívem kihagyott egy ütemet és a szememből még több könny került az arcomra.

Remegtem.

-Lena. Nem csaltalak meg. Amióta hazajöttem csak veled vagyok és téged szeretlek. Aires-szel egy ékszerboltba mentünk el, hogy gyűrűt választhassak neked... Választottam is. Szebb helyen akartam ráhúzni az ujjadra, persze csak ha igent mondasz, nem pedig a nappalinkba, de a te szavaiddal élve úgy látszik szerencsétlen vagyok. A jázmin illat arról a hatalmas jázmin csokorról árad ami Aires szobájába van eldugva.Számodra.

Felnevettem. Nem tudtam elhinni mit művel.

-Szóval, most hogy kimagyaráztam magam. Lena Red lennél a feleségem?-Kérdezte.

Elővett egy hófehér bársonydobozt, és kinyitotta. Egy gyönyörű kék köves szolid még is szép eljegyzési gyűrű volt.

-Na? -kérdezte.- Mondj valamit kérlek mert menten kirohanok a világból... -mondta kicsit idegesen.

Én csak ott álltam mint egy idióta. Nehezen kinyitottam a szám és kimondtam azt az egy szót amire mind a ketten vártunk.

-Igen!

Azonnal felállt és átkarolta a derekam. Hosszan megcsókolt, majd kicsit felemelt a földről és megpörgetett.

Lerakott a földre és ráhúzta a gyűrűsujjamra a szépséges gyűrűt.

Körülöttünk végig vakuk villantak, amiket egyébként észre sem vettem.

Két legjobb barátunk Debby és Aires végig fotózta az egészet.

El sem tudtam hinni.

Férjhez megyek.

Tartozom valakihez.

És az enyém lehet a világ legcsodálatosabb férfija.

Akit szeretek.

___________________________________________________________________________________________

Lassan Lena és Xavier történetének végére érünk, igazából már csak az epilógus van hátra. aztán persze a helyesírás ellenőrzés meg egy apró köszönetnyilvánítás, bár gondolkozom azon, hogy ne legyen hiszen ez csak összesen 20 rész volt.  Remélem tetszett :)

((Ui.: Bocsi a késésért de már most bekeményítettek a sulinkban és nem nagyon volt időm írni.. :( ))