The Promise /Befejezett/

14.

Miután megnéztük a meccset ami kemény 90 perc volt (nem találták annyira érdekesnek, hogy legyen hosszabbítás), úgy döntöttünk elmegyünk fagyizni négyen mivel idő közben Aires is hazaért. Bementem Debby szobájába, aki azóta itt gubbasztott amióta Aires betette ide a lábát.

-Kész vagy? -kérdeztem.

-Um.. Igen mehetünk. -mondta kissé zavarodottan.

-Hé... Mi van veled?

-Semmi... -rázta a fejét. Valami pedig nem stimmelt.

-Deb... Te vagy a legjobb barátnőm. Láttál már összezuhanva, megőrülve és önkívületi állapotban. Segítettél. Most valami nincs rendben. Érzem. Mondd el!

-Aires... Azt hiszem... egy kicsit...

-Na neee! -sikkantottam és boldogan ugrottam a nyakába.- Erről este még beszélünk! -szögeztem le.

Megfogtam a kezét és kihúztam magam után. A nappaliban Xav és Aires ült. Aires már nem katonai ruhában volt, hanem egy farmerben és egy fekete pólóban. Ám a dögcédula még ott lógott a nyakában a pólója alá eldugva. Xavier szokásosan nagyon szexi volt. Háromnegyedes farmerben és kék trikóban állt. Kezén egy bőr karkötő volt. Vajon kitől kapta? Egy... egy volt barátnőjétől? Valamelyik csajától? Ahogy ezeket végiggondoltam az ájulás kerülgetett. Mindenesetre odamentünk hozzájuk. Xavier átölelte a derekam.

-Valami baj van bébi? Nagyon sápadt vagy... -maga felé fordított és az arcomat vizslatta.

-Nem... Minden rendben. -hozzábújtam.

-Akkor induljunk. -mondta és megfogta a kezem. Bezártuk az ajtót és elindultunk sétálva. A fagyizó felénk volt, szóval sajnos el kellett mennünk a házunk előtt. Meglepődtem, mert egy ismeretlen jármű állt a felhajtón. Kinyílt a bejárati ajtó, és anyu lépett ki rajta. Az autó egyik oldaláról egy férfi lépett mellé és egy barna kartondobozt nyújtott anyu felé. Beköltözik! BEN BEKÖLTÖZIK A SZÜLEIM HÁZÁBA! Teljesen lefagytam. Egy helyben álltam, és bámultam. Anyu hazajött és nem szólt nekem. Látta, hogy eltűntem a házából ahogy azt mondtam és beköltöztette a hímringyóját. Elindultam feléjük, de Xavier a derekamnál fogva visszahúzott.

-Kicsim... Biztos oda akarsz menni? -kérdezte de már mindegy volt. Anyuék megláttak. Engem bámultak. A szemem könnyes lett. Anyu elsápadt, Ben szája hatalmas O alakot vett fel.

-Lena! -kiáltotta anyu. Az egész négyfős csapatunk átsétált az út másik oldalára vagy is feléjük.- Ez...

-Ahogy megtudtad, hogy Xavier-rel és a többiekkel összeköltözöm hazajöttél és beköltöztetted a házunkba? -ordítottam.

-Hogy mondhatod ezt? -meredt rám anyu.

-Úgy hogy így van! Ezt csinálod! -folytak a könnyeim.- Soha nem volt olyan, hogy valamit nem beszéltünk meg! Soha! Erre jön ez az idegen! -mutattam a férfire aki lepődötten nézett.- Nem mondod el ki ez, nem mutatod be, nem kéred a véleményem!

-Azt hittem megérted... -mondta teljesen lesápadva.

-Ben számomra egy idegen! Nem tudom milyen ember, nem tudok róla szart sem! Hogy bízzak benne, hogy engedjem, hogy beköltözzön a lakásba?

Ekkor Ben is megszólalt.

-Nem mondtad el neki! Avelina! Megbeszéltük! -meglepődtem. Mintha pofon vágtak volna. Avelina anya középső neve. Nagyon kevesen tudnak róla.

-Mióta ismered? -kérdeztem.- Mióta ismered ezt az embert?

-Egy éve. -nyögte ki. Frusztráltan felsikoltottam. Hirtelen ki akartam szaladni a világból. De Xavier óvó kezei visszatartottak. Szorosan átölelt. Ringatott.