Miközben a sövényen lovagolt végig, a vágtán járt az esze. Nem az a baj, hogy nem bízik a lóban, mert benne tökéletesen hisz és tidja, hogy neki jól megy, hanem saját magában nem bízott. Félt, hogy elront valamit, és főleg, hogy most így nem volt mellette senki, nem merte vállalni, nehogy leessen. Pedig nagyon jól tudta ő maga is, hogy a legfontosabb, hogy magunkban megbízzunk teljes mértékben, de most nem ment neki. De ekkor eszébe jutott az a mondás, hogy merj kockáztatni. Hát... lehet, hogy tényleg meg kellene próbálnia? Mondjuk hogyha az ügetést nem csinálta volna Alexal, biztos, hogy azt sem merné most. És ekkor hirtelen elfogta a vágy, hogy mennyire szeretne vágtázni... Lehet, hogy.. Na jó gyerünk, míg meg nem gondolja magát. Sarkak leszorítanak, közben nyomni a ló hasát, visszavenni a szárból és... Hopp! Texa rögtön tudta a dolgát és hamar beugrott lassú vágtába. Elsőnek nagyon kényelmetlen volt és csak pattogott a nyeregben, de aztán felvette a szárakat, csak magukra gondolt, megtartotta az egyensúlyát és hagyta, hogy fusson a ló és engedje ki a gőzt magából. Isabell nagyon boldog volt, hogy sikerült és el sem tudta hinni, hogy eddig hogyan bírta ki lovaglás nélkül. Mert, hogy ez csodás dolog! A kobak alól kilógó hajfürtjei belekaptak a szélbe és így süvítettek végig a fás erdei földes úton. Mögöttük porfelhő szállt fel, ahogy a ló patája épp elhagyta a földet és vágtatott tovább. A lány felemelte az egyik kezét a magasba és hangosat kiáltott. Texa is nagyon élvezte, hogy szabadon futhat. Isabell olyannyira megbízott a telivérben, hogy teljesen elengedte magát, hagyta, hogy a teste magától átvegye a ritmus érzékét és lehunyta a szemét. Mindenféle jó dologra gondolt hirtelen, mint például mikor Alexal voltak a medencénél, mikor megérkezett ide a birtokra, a könyvírásra vagy pedig, hogy milyen volt mikor kiskorában épp ugyanígy vágtázott. Na jó, azért mégsem ugyanígy, mert akkor csak egy kisebb, minden oldalról zárt pályán ment és annyira nem is tudta élvezni, mert a tanára folyamatosan utasítgatta, hogy most menjen erre, menjen arra, szóval az nem volt annyira élvezhető. Persze az is jó volt, de így, hogy most teljesen szabadon mehetett és tudta ló és lovasa, hogy megbízhatnak egymásban, sokkal jobb érzés volt. Az is segített és jobb volt, hogy nem egy zárt pályán kellett végig lovagolniuk, hanem szabadon mehettek bárhová a nagy árnyékos fák alatt.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Nyári Szerelem
Любовные романыIsabell Merlon és családja, minden évben nyáron, egy hosszú nyaralásra indulnak. Viszont ebben az évben a szüleinek új munkahelyük lett, így most annyit dolgoznak, hogy hazajárni is alig van idejük. Ezért úgy döntenek, - míg a húga Sally, a dráma tá...
