Nyári Szerelem

26.fejezet

 Isabell és Alex még mindig csak a lépcső alján álldogáltak, abban a pózban, amiben a fiú elkapta a lányt, aki megbotlott a saját lábában ezelőtt. Mindketten lefagytak és mozdulni sem tudtak, vagy csak nem akartak, és minél közelebb kerültek egyméshoz, mikor...                       Ekkor pittent egyet a fiú telefonja , amitől a pillanat, amit addig éreztek, teljesen elszállt. Így Isabell hirtelen nagy gyorsasággal kipenderült a karjaiból és piros fejjel bámult el az ellenkező irányba, miközben a fiú a nadrágzsebében kutakodott, ahonnan előhúzta az elektromos készüléket, és elolvasta az sms-ét.

 - Bocsi, de most nagyon kell sietnem, mert késésben vagyok. Majd.. később találkozunk! - mondta, de közben látszott rajta, hogy kissé ő is zavarba jött és nagyon gyorsan beszélt idegességében. Meg se várta, hogy a lány válaszoljon valamit, hanem már el is ment a pályák felé.     A francba!! Hogy lehet ilyen szerencsétlen? Egyszerűen... ahhh. Hogyan botolhatott meg a saját lábában? Most Alex biztos azt hiszi, hogy egy rakás szerencsétlenség! De aztán... Olyan furcsa volt az a pillanat, mikor Alex karjaiban volt és egymásra szegezték a tekintetüket. Az a pillanat.. Persze félre ne értsük, mikor a fiú keze a derekán pihent, nem volt olyan rossz! Éppen ellenkezőleg. Csak... és mi lett volna, ha?? Jujj, bele se mer gondolni.. Lehat, hogy...? Te jó ég, még csak két napja van itt és mibe keveredik?! Ekkor érezte, hogy valaki nézi, így megfordult.      A lovaglópályán sorban álltak a lovasok és mikor meglátta Karamellt, a szürke lovat és lovasát Kennát, megváltoztatta az arckifejezését és odamosolygott. A lány visszaintett, de aztán el is fordult. Nem mosolygott, hanem csak komoly fejjel, odaintett egyet. De persze biztos csak elfáradt, gondolta Isabell. Nem tudott sokat gondolkodni rajta, mert újra, mintha elhomályosult volna minden körülötte és csak az előző jelenetre tudott koncentrálni.