Nyári Szerelem

27.fejezet

 Most Isabell csak azt szerette volna, ha teljes csendben lehet, így a medencékhez indult. Ott leült az egyik napozóágyra és csak a víz hullámzását figyelte. Közben madarak csiperegtek és néha leszálltak a víz mellé, amiből ittak. Eközben a lány bármennyire is szeretett volna meditálni és semmire sem gondolni, nem ment neki. Folyton az a kék szempár volt előtte, ahogy a fiú lenézett rá. Azt nem tudta kiverni a fejéből. De hogyha nem csipogott volna a telefonja, és... lehet, hogy megcsókolta volna? De.. vajon Isabell engedte volna neki? Vagy az is lehet, hogy elhúzódott volna.. De ez már sosem derül ki, mert nem történt ilyesmi. És lehet, hogy jobb is így. Mivel azért még nem is ismeri annyira a fiút. Jó, persze eddig kedves volt, aranyos, segítőkész, de sok ember első látásra ilyen, nem? És csak aztán mutatják meg az igazi oldalukat. Az iskolájában is rengeteg lánnyal tapasztalta már ezt. Az, aki elsőnek olyan nagyon kedves, néha már túlságosan is, lehet, hogy csak kívülről az... Bár furcsa, mert valamilyen okból fogva, Isabell ezeken az embereken már előre megérezte, hogy nem olyan jó emberek, így hamarabb felkészült rá, hogy ők nem lesznek már jóban sok ideig, de Alexnél ilyet egyáltalán nem érzett. Na jó, lehet nem kéne ezen olyan sokat agyalnia... mivel, mint már mondta, a dolgokon nem kell agyalni, mert úgyis úgy alakul, ahogyan lennie kell. Így felrohant a szobájába, keresett egy fürdőruhát, majd már ment is vissza, hogy kihasználhassa a meleg nyári időt. Most leghátra ment, hogy kipróbálhassa a csúszdákat. Volt egy kicsi, azon kezdte, de aztán mikor kis híján beszorult oda, rájött, hogy az kisebbeknek lett kitalálva. Ezért átment a mellette lévőbe, ami már sokkal magasabb volt. Körülbelül tíz métert gyalogolt fölfelé, mire végre felért. Onnan lenézve mindent belátott és ahogy hátrafordult, a birtok mögötti hosszan elterülő mező részt látta. De nem csodálta több ideig, hanem megfordult, megfogta a korlátot és belelendült a csúszdába. A belseje egy kis ideig zárt volt, ami belül néhol meg volt világítva, néhol pedig tiszta sötétség volt. Majd miközben egyre csúszott lejjebb, a csúszda folyamatosan ide-oda kanyarodott csiga vonalban. A végén pedig olyan hirtelen kivilágosodott, hogy már csak azt érezte, hogy a víz alá került. Szerencsére leért a lába, így felrúgta magát a felszínre. Kicsit köhögött, mert mikor nagy lendülettel a vízbe érkezett, beszívott egy kis vizet az orrán, ami olyan rossz érzés! Így ezután inkább abbahagyta és átment a másikba, a mély vízbe. Úszott pár kört, majd a víz közepén, átfordult a másik oldalára és háttal lebegett tovább a vízen. Csak feküdt a víz felszínén és figyelt a légzésére, hogy nehogy elsüllyedjed. Becsukta a szemét és nem gondolt semmire. Hirtelen kizárta maga körül a világot, az embereket, mindent és csak reaxált...