Nyári Szerelem

42.fejezet

Hallgatta a szelet és a patadobogást, miközben a ló alatta vágtatott. De azért egy idő után kinyitotta a szemét, mert azért azt be kell vallani, hogy becsukott szemmel, ezen az idegen helyen, elég veszélyes, ilyen gyorsan közlekedni. Csakhogy épp mikor kinyitotta a szemeit, egy kidőlt farönköt pillantott meg előttük. Neeeeee! Ne, ne, ne, ne! Most mit csináljon?? Még sosem ugratott! De már késő volt. A nagy faágat későn vette észre, így már ideje sem volt arra, hogy megfékezze az állatot. Texa lassított kicsit az akadály előtt, majd hirtelen felemelve két elülső patáját, a levegőbe emelkedett. Isabell erősen behunyta a szemét és megkapaszkodott a lóban. Nagy ívben röpültek át az akadály fölött, majd egy nagy huppanással földet értek és a telivér pár méterre rá, megállt. A lánynak az egyik lába kijött a kengyelből és kissé kiesve a nyeregből, a ló nyakán csimpaszkodott. Gyorsan észbe kapott és lassan visszaült normálisan a nyeregbe. A bal lábával megkereste a kengyelét és beleakasztotta. Hú, ez elég félelmetes volt.. Mikor a ló a levegőben volt, majdnem lefordult! Szerencsére nagyon szorosan szorította Texát, így sikerült rajta maradnia. Arra gondolt, mekkora szerencséje van, hogy pont akkor nyitotta ki a szemét! Bele se mert gondolni, mi lett volna, ha még csukva tartja. Lehet, hogy leesett volna. De gyorsan elhessegette ezeket a szörnyű gondolatokat és annak örült, hogy se neki, se Texának nem lett baja. A kis paci nagyon ügyesen viselkedett és tudta a dolgát. Nagyon büszke volt rá! Megsimogatta a lovat és dicsérő szavakat súgott a fülébe.

 - Köszönöm, hogy megbíztál bennem! Ügyes vagy! Te egy nagyon különleges paripa vagy, ugye tudod? - súgta a lány a ló fülébe, aki erre hangosan nyerített egyet, vagyis helyeselt.

 Egy kissé még ledermedve álltak egy helyben, de tudta, hogy vissza kell mennie, így megfordította a lovat és léptettek visszafele az ösvényen.