Nyári Szerelem

3.fejezet

 Fél óra múlva, rátértek egy kavicsos útra, azon hajtottak végig. Majd megérkeztek. Mikor Isabell kiszállt a kocsiból, elállt a lélegzete. Egyáltalán nem ilyennek képzelte el. Ő azt hitte, valami lepukkant tanyára mennek, ahol van pár malac, kecske és tyúk. De egyáltalán nem.

 Mikor kipakoltak a kocsiból, egy nagy vaskapu felé vették az irányt. A kapu két oldalán szép magasan kőből kirakott téglafal állt, ami előtt szép levendula sor volt ültetve. Az édesanyja elővette a telefonját és írt egy üzenetet, hogy megérkeztek. Pár másodpercre rá, már nyílt is a kapu és kilépett rajta a tulajdonos. Isabell már egyáltalán nem emlékezett rá, mert ugye ezelőtt kiskorában látta utoljára. Még a nevére sem emlékezett, csak a szüleitől tudta meg, hogy Róbertnek hívják. Nagyon kedvesen köszöntötte a vendégeit, majd beljebb terelte őket. Nem volt annyira öreg, olyan negyven évesnek nézett ki. Fekete rövid haja volt és elég cowboyosan öltözött, csak a kalapja hiányzott.

 Ahogy beléptek egy nagy paradicsom tárult eléjük. Az egyik oldalon, egy fehér kerítés kerített be egy nagy füves területet, ahol lovak legeltek. Shire lovaktók, az arab telivérekig, mindenféle lófajta volt ott. Ezt onnan tudta a lány, mert régebben nyolc-tíz éves korában, teljesen megőrült a lovakért és rengeteget volt a közelükben, ahol sok mindent megtanult róluk. Lovagolt is néha, de a szülei eléggé féltették őt, nehogy ledobja a ló, így a legtöbb időt a lovak ápolásával töltötte. Csutakolt, trágyázott és segített a kezdőknek. De aztán tizennégy éves kora körül, jobban érdekelte az írás, így alig jutott ideje a négylábú barátaira. Helyette történeteket ihletett róluk, amit aztán lapra vetett.

 Ha elnéztek a másik oldalra, fél körben istállók voltak építve, előtte pedig emberek tevékenykedtek. Sokan csutakoltak, néhányan pedig a lovukat vezetve sétáltak a hátsó rész felé, ahova ők is most tartottak, Róbert vezetésével.