Nyári Szerelem

8.fejezet

 Isabellnek eddig nem volt sok barátja, csak néhány, de azok közül is sokakkal megszakadt a kapcsolata. Általános iskolába ismerkedett meg Linivel, akivel azóta is legjobb barátnők a gimiben, de rajta kívűl, más nem annyira barátkozik vele. Eleinte ez nagyon bántotta, mert más lányoknak mindenki a barátnője akar lenni, de neki egyáltalán nem. De aztán idővel rájött, hogy nem számít, hány barátnője van az embernek egy életben. Lehet, hogy azoknak a lányoknak, akiknek van vagy több, mint száz barinőjük, idővel szétszélednek, esetleg már nem lesznek annyira menők, így a többieket nem fogja érdekelni, és senki se marad neki. Viszont akiknek egy van, azok megbecsülik egymást és sokkal jobb barátság kötelék alakul ki közöttül, mint aközött a száz lány között. De az is meglehet, hogy olyan emberek, akik egyébként tök jóban vannak veled, hirtelen megirigyelnek téged vagy bármi ilyesmi és azok megpróbálnának visszatartani és rosszakaróid lesznek. De páran, ha még kevesen maradnak is, nagyon szeretnek, és mindent megtennének, hogy segítsenek neked, ami a legfontosabb.

 - Auu! - kiáltott fel Isabell hirtelen, mert neki ment valaminek. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre se vette, hogy már a háznál jár és azt sem látta, hogy neki megy valaminek, ami előtte volt. Vagy várjunk csak! Ez nem is az ő hangja volt. Vagyis ő szólt, de valaki más is "Auu"-zott!

 Gyorsan felpattant a földről, mivel mikor nekiment valaminek, vagyis valakinek, annyira nem számított rá, hogy elesett, a cuccai pedig szétszóródtak a földön, mert a hátitáskája cipzárját elfelejtette behúzni.

 - Annyira sajnálom! Elgondolkoztam és észre sem vettel... vettem magát! - mondta Isabell zavarban. Nem tudta, hogy tegeződjön-e vagy sem, de jobbnak látta, ha magázza, mivel még nem is ismeri. Vagyis Kennát és Róbertet már igen, de ők most a pályán vannak. 

 Rá sem nézett az illetőre, hanem csak lehajtott fejjel, szedegette fel a cuccait, amik időközben szétgurultak. Elősször a telefonját kapta föl és annak a töltőjét, majd a naplóját és sorban az íróeszközeit. Már épp azt hitte mindent felvett, mikor hirtelen megjelent mellette egy másik kéz is, aki fölvette a fűből a tollakat. Egyszerre emelkedtek föl, és csak akkor látta meg...