Nyári Szerelem

21.fejezet

 Jajjj. Jaj, jaj. Akkor most tényleg rá kell ülnie a lóra? Úgy tűnik igen, mert Alex teljesen komolyan beszélt és már el is ment a lóért, aki a homokos pálya túlsó végén volt kikötve, így kigobozta a kötelét és a lányhoz hozta.

 - Ő itt Texa. Ne félj tőle, tényleg ő a legjobban betanított lovunk. Tessék add ezt neki - egy répát nyújtott Isabell felé, aki elvette és már nyújtotta is a pacinak. Texa tényleg nagyon óvatosan a neki felkínált ételhez, hogy nehogy megriassza a lányt. Ezelőtti este, mikor a többi lovat keksszel kínálta, mind oda se figyelve kapkodták ki a finomságot, majd mohón befalták. De ő más volt, mint a többi. Nem tudta miért, de a lány érezte, hogy ők ketten, jó barátok lesznek.

 - Figyelj, nagyon kezes kis paci, így elég, ha kicsi és könnyed jeleket adsz neki, ő már onnantól tudja a dolgát. Ha felkészültél szólj és felsegítelek a hátára.

Isabell egy kis ideig tétovázott, de aztán bólintott, a ló oldalához állt és fent belekapaszkodott a nyeregbe. Azt várta, hogya  fiú lehajoljon és úgy megfogva a lábát nyomja föl, mint ahogy látta azt valamelyik nap az egyik lovasnál is, de ehelyett a derekára simította két kezét, és mielőtt a lány bármit szólhatott vagy csinálhatott volna, már egy kis könnyed mozdulattal fel is emelte őt, így már csak azt vette észre, hogy a nyeregben ül. De ideje sem volt arra, hogy felfoghassa, végre megint lovon ül, mert alatta Texa el is indult lépésben.

 - Nyugi, ne izgulj, mondtam, hogy ő még a legkisebb jelzéseket is megérzi, így csak lassan és óvatosan nyomd a sarkadat a hasához. Emlékezz vissza, hogyan csináltad kisebb korodban! - mondta nyugodtan és hagyta, hogy a lány visszarepüljön a múltba.                                                               Alexnek igaza volt, tényleg sokat segített neki, hogy visszagondolt a régebbi lovaglóóráira és abban is igaza lett, hogy nem felejtett el mindent. Emlékezett, hogy a tanárja mindig felhívta a figyelmét, hogy ne felejtse lenyomni a sarkát mélyre, és a lábfejét mindig befelé tartsa. Arra is emlékezett, hogy úgy kell ülnie, mintha egy botot raktak volna a háta mögé, szépen kihúzva a hátát és a fejet feltartva mindig előrenézünk. A sarkunk, derekunk és vállunk végig egy vonalban van, és a kezünkben úgy tartjuk a szárat, mintha két bögrét fognánk. Rögtön ahogy ezeket a hibákat kijavította, sokkal magabiztosabb és biztonságosabb ülése lett. A fiú meg is dicsérte, hogy nagyon jól csinálja, csak folytassa tovább.