Egy történet ami az Alice határország alapján készült viszont a főszereplőnk egy 19 éves lány Min Haneul, Chishiya Shuntaro és Niragi Suguru.
Ha érdekelnek az élet-halál játékok és egy szerelmi háromszög tele hazugsággal, manipulációval, tervekkel é...
-Bolond az, aki a saját világában él. Mint a skizofrének, a pszichopaták vagy a mániákusok. Vagyis, akik különböznek a többiektől.-
-Van valami terved, Arisu?
Kérdeztem a fiútól miközben az egyik napozó ágyon foglaltam helyet, kicsit sem elzárva magam a fekete tekintettől. Vegyes érzelmek voltak bennem a bámulása miatt. Idegesítő és megfélemlítő volt de mégis izgalmas. Persze Én nem bámultam Őt huzamosabb ideig, csak futólagosan.
-Nem igazán..Nincs választásunk.. Megszokunk vagy megszö..
Mondta, de ekkor egy raszta hajú, bikinis csajszi cigivel a szájában félbeszakította Őt.
-Választása az mindenkinek van. Én, és a haverom megszökünk a partról.
Mondandója közben közelebb ért hozzánk, a végére így már csak suttogott.
-Micsoda? Hogyan?
Kérdezte Arisu miközben én is figyelmesen hallgattam Őket.
-Csusszanj arébb!
Szólt rám, amit meg is tettem így mindketten helyet foglalhattak.
-Hi, Kuina vagyok..Nos.. Meg kell szereznünk az összes kártyalapot..Persze fegyver sem ártana, mert azt csak a part Harcosai birtokolhatják..Kibaszás!
-Harcosok?
Kérdeztem ezúttal Én.
-Igen, vannak páran. Mint például az Ő fejesük: Aguni, és a talpnyalói akik legfőképp Fő Boss és Nirag..Várjunk csak!
Mutatott előre, ahol a fekete állt még mindig.
-Niragi kit bámul ennyire? Ő ott! -Mutatott a férfire.- Ő Niragi, az egyik harcos..Ő a legkegyetlenebb. Még Aguninál is.. Igazából Aguni tartja féken az ilyen vadállatokat mint Nigari.
Csak hatalmasat nyelve bámultam a lányra.
-A lépcsőn lefelé jövet összefutottam vele.. -Bazdmeg, részvétem Újonc!
Állt fel a csajszi, és lehajtott fejjel elsietett.
-Várj!
Szóltam hangosan utána, de eltűnt a csarnok épületében.
-Én, jobb ha megyek, megkeresem Usagit..
Dadogott Arisu, és minden szó nélkül sprintelésnek eredt. Ismét nem értettem mi ütött belé. A medence túloldalára néztem, ahol már a férfinek csak üres helye tátongott. Felálltam a napozóágyról, de még mielőtt megfordulhattam volna egy hideg csövet éreztem a hátamnak nyomódni, majd a tarkómig felvezette azt, amitől végig futott a hátamon a hideg.
-Nem túl hűségesek a barátaid. Elég gyorsan elsprinteltek amikor észrevettek engem.
Kuncogott, egyre közelebb hallottam. Éreztem Őt amint egyre közelebb ért, a fegyvert nem engedve, mégis már majdnem a hátamnak simult. Feszülten szívtam be a levegőt, míg megpróbáltam lenyugtatni a sebesen zakataló szivem és gondolataim.
-Elkeserítő ezt hallani.
Hangom nem remegett meg amiért igazán büszke voltam magamra. Végtére is Ő is csak egy ember... Ezért megfordultam. Nos, igen. Egy ember..Gépfegyverrel. Bazdmeg.
-Ne felejtsd el, ki az aki hátrahagy mint egy cafat húst az oroszlánnak, csak hogy Ő megmenekülhessen..
Öltötte ki rám a nyelvét.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Ne bánts..
Kértem Őt, de tekintetem nem tudtam elszakítani az ajkaitól. Nem értettem miért érzek így, amit meg sem tudtam magyarázni hogyan. Másodpercenként változtak az érzéseim a rengeteg impulzus hatására.
-Fasz se hívott titeket! Mit bámultok?
Alig tűnt fel, de az emberek elkezdtek körénk gyűlni.
-Csak nem balhé van?
Jelent meg a kalapos, mire Niragi szemet forgatva lépett el Tőlem, én pedig úgy éreztem az oxigén visszakerült az agyamba.
-Nem a te dolgod.
Jelent meg egy hatalmas csávó a kalapos mögött. Saccom szerint Ő lehetett Aguni.
-Tévedsz Aguni, ami a Parton történik, az minden az Én dolgom. Ugye jól mondom?
Suttogta az utolsó 3 szót. Az említett csak kelletlenül bólintott.
-Niragi, hagyd a csajt.
Vezetője utasítására Niragi még egyszer utoljára rámmosolygott, és utat törve magának a tömegben, eltűnt.
-Menj, Haneul. Egyél valamit.
Biccentett a kalapos. Csak szedtem a lábaimat befelé, miközben próbáltam legyűrni az érzéseim és a gondolataim. Félő volt, hogy beleőrülök ebbe az egészbe még azelőtt, hogy újra játszhatnék. Megpillantottam egy "Ebédlő" feliratot egy kétszárnyú ajtó felett. Belépve ismét egy ismerős arcot szúrtam ki. Miután szedtem magamnak egy kevés főzeléket, és elindultam asztalt keresni, Ő csak az egyik karját felemelve intett felém egyet, így arra vettem az irányt.
-Hogy telik az első napod?
Kérdezte a szőke, ha jól emlékszem Chishiya.
-Csodásan..Nem hagynak feltűnés nélkül, az biztos..
Motyogtam, de Ő csak kifejezéstelen arccal bámult rám.
-Nem vagy a legrosszabb helyzetben. De válogasd meg az embereid.
Mondta.
-Ezt hogy érted?
Kérdeztem miközben kicsit közelebb hajoltam hozzá.
-Én és Kuina ketten remek csapatot alkotunk. Ahogy Usagi és Arisu is. Egy harcossal nem járnál rosszul, persze..Ha túlélnéd a velük való bandázgatást, de felteszem harmadik kerék sem szívesen vagy Arisuéknál.
-Mire akarsz kilyukadni, Chishiya?
-Lebuktam. Szövetségest keresek. Ahogy ti lányok mondjátok: "barátot." Te lehetnél a Híd köztünk és a harcosok közt. Úgy látom Niragi kedvel téged.
Indult meg minden szó nélkül a szobáinkhoz vezető folyosó felé, én pedig otthagyva az ételem, rohantam utána.
-Ezt honnan veszed?
-Nem lőtt agyon. Meglepődtem a lépcsőn, hogy életben hagyott.
Süllyesztette kezeit a zsebébe egy enyhe mosoly kíséretében folytatta.
-Niragi..Szereti a tényt hogy bármikor gyilkolászhat. Tegnap megölt egy lányt amiért az elé próbált vágni a sorban, legtöbbször pedig..Rögtön agyon lövi azt akit kiszemelt magának. Kiszámíthatatlan fickó.
Állt meg az ajtóm előtt, s fordult velem szembe.
-Woah, tényleg mind az Oroszlán elé akartok lökni engem!
Képedtem el.
-Ez enyém a 33-as szoba. Remélem meglátogatsz, ha átgondoltad mihez kezdesz. Egyedül nem élheted túl, ezt nagyon jól tudod. Én kész vagyok áldozatot hozni érted, akár Kuina akár a gerle párról legyen szó!
Csak bólintottam. Megvártam amíg Chishiya eltűnik a szobájában.
-Egy biztos: azok ketten, tőlem semmi jóra ne számítsanak, ezek után!
Csaptam be magam után az ajtómat, aminek aztán neki is dőltem.
