Árulkodó Jelek /NIRAGI FF./

16.Ditto nj

-Az érzelmi ragaszkodás nem azonos a könyörülettel.-

Elhagyva Chishiya szobáját, már Niragi ajtajávál szemeztem de benyitni nem mertem. Mármint, mi van ha úgy gondolja nem volt elég az előző kör? Vagy ha csak szimplán zavarom..? Mindaddig hezitáltam amíg végül elfordultam az ajtótól és elindultam volna visszafelé ha annak a kicsapódása nem ijeszt halálra.

-Legalább 5perce toporzékolsz anélkül hogy benyitnál.

Jött ki elém a fekete hajú miközben egy könyvet szorongatott ráadásul félmeztelenül.

-Hogy Én?

Mutattam nagyon nyelve magamra de mind tudjátok a szemeim merre kalandoztak. Aztán amikor a férfi felhorkantott magamhoz tértem.

-Ah igen.. Próbáltam bejutni de nem ment..

Vigyorogtam rá idegesen mire Ő szemöldökét megemelve bámult rám.

-Legközelebb próbáld talán a kilincset.

-Oké.

Bólintottam rögtön, Ő pedig csak a fejét rázta.

-Befelé.

Több sem kellett nekem rögtön bespuriztam a szobábába és idegesen ültem le.

-Na, látom a csoda dokink kikúrált..

Ráncolta össze a szemöldökét majd azt is megjegyezte mennyire kivagyok pirulva.

-Őszintén nem tudom mit vársz tőlem Niragi.

Álltam fel mostmár feszülten. Talán ezzel a feszültséggel akartam titkolni azt ami Chishiya szobájában történt.. Azt a kis semmiséget.

-Azt hogy ne szájalj. De te csak azért is. Mindig van mondanivalód!

-Van szám, és beszélek! Ez miért zavar? Mit akarsz? Mondd ki úgy hogy értsem is!

-Alárendeltséget. Hogy még csak ne is lélegezz annak a törpe köcsögnek a közelében. Nem, te futsz hozzá segítségért. Gondolom csak baszélgettél vele, mi?

Kicsit meghátrálva, most már megbántottam néztem rá. Nem mintha nem lett volna részben igaza, de az igazság mindig a legnagyobb pofon amit kaphatunk.

-Amúgy..Mióta is van köztünk valami? Mióta is tarthatnál az uralmad alatt? Miért is nem beszélhetek vagy lehetek épp mással?

A fekete hajú csak sóhajtva sétált közelebb és hajolt közel hozzám. Deja Vu-m volt..

-Amióta életben hagytalak és megmentettelek már jópárszor. Akkor bezzeg jó vagyok, mi?

Csak lehajtottam a fejem. Nem értettünk egyet.

-Niragi, Én őszintén kedvellek, de most csak elbeszélünk egymás mellett.

Kerültem ki Őt és esélyt sem adva ahhoz hogy megragadjon, kifutottam a szobából.

*****

~Stay in the middle
(Középen maradni)
~Like you a little
(Csak egy kicsit szeretni téged)
~Don't want no riddle
(Nem akarok fejtörőket)
~말해줘 say it back
(mondd, mondd vissza)
~Oh Say It Ditto,
(Mondd hogy dettó)
~아침은 너무 멀어..
So Say It Ditto..
(nem bírok reggelig várni, szóval mondd hogy dettó)
~I Don't Want To,
Walk In This 미로..
(Nem akarok ebben a labirintusban sétálni.

Énekeltem halkan, miközben a szobámban táncolgattam egy kicsit. Mindenki tudja hogy a tánc oldja a feszültséget, szóval erre igazán szüksègem volt, de a gondolataim persze Niragi körül forogtak. Csak azon gondolkodtam, mit tehettek ezzel a fiúval hogy ennyire maga mellé akar láncolni valakit bármibe is kerüljön az. Az biztos hogy valami hibádzott, de nem tudtam mi.. Ekkor kopogást hallottam az ajtómon. Azt kinyitva, Agunit pillantottam meg magam előtt.

-Az első gyilkolásod után itt énekelgetsz..Tudtam hogy Niraginál is csúszik valami, de te is lejtesz egy kicsit.

Mondta, amit én meglepetten tátott szájjal hallgattam.

-Na de Ag..

-Mindegy. Gyere velem. Most fogunk harcossá avatni.