Árulkodó Jelek /NIRAGI FF./

9.Vihar

-Mi vagyunk az esőcseppek, amelyekből dühöngő vihar születik.-

Az éjszaka közepén viharra ébredtem. A hosszú faágak hangosan csapódtak az ablakomhoz, míg néha egy-egy villám világította be a szobát. Szememet hunyorítva, mint a legtöbb normál esetben tettem volna, már nyúltam is a telefonomért hogy megnézzem mennyi az idő, ám mikor az éjjeli szekrényemre kalandoztak az ujjaim, az nem volt ott. Ekkor realizálódott bennem, hogy nem otthon, a mi világunkban vagyok..Ez nem a "normál eseteim" egyike. Ezt még szoknom kell..Szomorúan ültem fel, és néztem a szekrényen lévő órára. 2:23. 

-Nem sokára játszanom kell..Nyhhh..

Húztam a fejemre a takaróm, hogy védjem az íriszeim a hirtelen jövő fényekről, és kezdtem el fordulgatni hol ide hol oda. Nem akartam felébredni, nem akartam játszani és nem akartam többször szembenézni a halállal.

-Ugye nem félsz?

Hallottam meg egy ismerős hangot majd az ajtóm csukódásat.

-Na hát.. Úgy látom inkább Te vagy az aki nem fél, sőt egyenesen vágyod a halált, hisz ilyen nyugodtan besétálsz a szobámba..

Mondandómat figyelmen kívűl hagyva foglalt helyet a lábamnál.

-Ha nem félsz, miért volt a fejed a paplan alatt?

Kérdezte, ám Én visszadobtam neki a labdát.

-Miért vagy itt?

-Hah.. A jó öreg kedves barátod meglátogat, mert aggódik érted..Tudod ezt nálunk Japánban illik megköszönni. Nem vagy éhes? Szomjas?

Nyúlt arcom felé végigsimítva azon amitől enyhén szólva kikerekedtek a szemeim, és normál esetben el is pirultam volna, de ez most valahogy más volt.

-Chishiya..Ugyan már.. Nem régóta vagyok itt, és fiatalabb is vagyok tőletek, de nem hülye. Mit akarsz?

-Ah. -kapta kezét a mellkasához közömbös arccal fájdalmat színlelve.- Tudod, fáj hogy ilyet feltételezel rólam.

-Csak ugyan?

Vontam fel a szemöldököm és elfordultam Tőle alvási szándékkal, amit Ő valószínűleg nem így gondolt. Ujjait éreztem meg a hajamban. Nagy levegőt véve tűrtem egy ideig, alvást színlelve, de persze tudta hogy így lehetetlen aludni. 15 perc elteltével, mikor látta hogy semmire nem megy, végre halkan de beszélni kezdett.

-Holnap hosszabbítanom kell.. Azonban Kuinanak még van 3 napja, Alicék pedig.. Nos.. Velük nem akarok játszani..

-És nekem ehhez mi közöm van?

Suttogtam, mire Ő ujjait csak tarkómra csúsztatta és ott cirógatott tovább, ami teljesen elterelte a figyelmemet.

-Neked is hosszabbítanod kell, ugye? Ahogy annak a pöcs Niraginak is..Mi lenne ha.. Egy játékba szállnánk be? Nem kell velem játszanotok, de te jó embernek tűnsz.. Tudnék bízni benned, és abban is hogy együtt tudnánk működni, még úgy is hogy nem játszunk együtt.

-Tehát ezzel azt akarod mondani, hogy ha fizikai játék van, engedjelek megbújni nehogy bajod essen?

Ültem fel, mire Ő mosolyogva csúsztatta tenyerét a combomra.

-Ügyes lány vagy Te.

-Nem tudom Chishiya.. Ha Niragi észrevesz téged ugyanabban a játékban amiben mi vagyunk..?

Kérdeztem, mire Ő csak megrázta a fejét.

-Én és Niragi olyanok vagyunk mint Tom és Jerry. Mindig keresztbe teszünk egymásnak de vannak határaink. Nem ölne meg. Már csak azért sem, mert ha vezetői tagot gyilkol, következményei vannak.

-Értem.

Bólogattam mostmár.

-Szuper, akkor...

Ám ekkor egy kopogást hallottam meg az ajtómon.

-Hé! Mi a faszért van bezárva a kurva ajtód?

Chishiyára néztem mikor meghallottam Niragit üvölteni, ám Ő csak hangtalanul kuncogott. Szóval kulcsra zárta az ajtót..De akkor is! Mi a fasz, mindkettőjüknek hajnali kettőre lesz kilóméter hiánya?

-Meztelen vagyok!

Kiabáltam ki, miközben elkezdtem a szőke hajút lenyomni az ágyam alá.

-Nyisd ki a kurva ajtót!

-Hadd vegyek fel valamit!

Zörgettem meg picit a gardróbom ajtajait hogy úgy hasson mintha tényleg öltöznék. Fél perc elteltével a nyílászáróhoz sétálva, próbálva leplezni az idegességem, kitártam azt.

-Azt hittem rád kell törnöm.

Sétált beljebb, immár komótosan, szemeit törölgetve.

-Mit keresel itt?

-A vihar miatt nem alszok. Gyere, iszunk lent valamit.

Ragadta meg a kezemet és kezdett kifelé húzni. Ha nem lettem volna ébren, ugyanilyen könnyen felébresztett volna? Kedves.

-De hát ma játszunk..

Mondtam, mire Ő csak felhorkantott.

-Nem megkértelek, vagy lehetőséget adtam. Azt mondtam lemegyünk valamit inni.

Kezdett ismét húzni, mire Én hátrafordulva az ágyam alá kukkantva megláttam a mutogató Chishiyát. Azt akarta hogy lemenjek Niragival, így Ő ki tud szökni.
Csak megforgatva a szemem követtem a fekete hajút, és kezdtem elfogadni a ma rám váró halál gondolatát. Az egyetlen dolog ami felcseszett az az volt, hogy az életem Niragi hajnali alkoholizmusán csúszhat el.