Árulkodó Jelek /NIRAGI FF./

4. Aknamező

-Az őrület egy megkergült világban csupán épelméjűség.-

A vízumom holnap lejárt volna, ami azt jelentette, hogy még ma részt kellett vennem egy játékban. Én pedig még mindig egyedül voltam bármiféle erősítés nélkül. Ennek az a szimpla oka volt hogy nem igazán voltam a szobámon kívül a napokban.

-A picsába..

Morogtam, és utáltam hogy a csend ilyen hangos volt körülöttem.

-Talán ma meghalok.. Ha rajtam múlik..

Mondtam saját magamnak ajkamba harapva. De élni akartam. Annyi mindent nem csináltam még, fiatal voltam, vissza akartam jutni a saját világunkba. Mindig különlegesebbnek éreztem magam más embereknél. Az egóm nem engedhette meg magának, hogy ilyen szánalmasan hagyjam el ezt a világot és haljak meg odakint pont most. A gyülekező előtt harminc perccel indultam el egy bizonyos személy keresésére. De 20perc elteltével a folyosókon barangolva sem találtam Őt.

-Persze, máskor felbukkan keresés vagy kérés nélkül, amikor full szükségtelen.. Végülis, csak az életem a tét.

Mérgelődtem tovább bekanyarodva egy újabb folyosón. Még utoljára körbenéztem, aztán csak elfogadva azt ami van, leindultam a csarnokba a mai játékosok közé. Jelek szerint álltak csoportosulva az emberek, nekem pedig el kellett döntenem kikhez csatlakozom.

-Úgy hallottam neked holnap bizony lejár a vízumod.

Hallottam meg az ismerős hangot magam mögül, és nem tudom megmondani miért de megkönnyebbültem. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Te követsz engem?

Kérdeztem mire csak felhorkantott.

-Ugyan már, ne legyél röhejes, kislány.

Igaza volt. Megforgattam a szemeim. Utálom ha másoknak van igazuk.

-Te most szemet forgattál rám?

Lépett közelebb hozzám vészjóslóan.

-Dehogyis, csak belement valami.

-Pimasz vagy.

Húzta oldalas mosolyra a száját mire Én is rámosolyogtam. Ezúttal könnyű volt.

-Játszunk együtt.

Vetette fel az ötletet. Ezt a mondatot akartam hallani. Magamban cinikusan elmosolyodtam.

-Miért tenném? Hogy kinyírhass azért hogy Te túléld?

Felvonta a szemöldökeit.

-Nos, ha nem teszed lehet a játék kezdetét sem éled meg. Mi hasznom lenne abból ha feláldoználak? Egyedül is túltudom élni ezt a szart, csupán szeretném ha továbbra is szórakoztatnál a jövőben. Elbaszott dolog egy játékban meghalni.

Szóval ezért nem nyírt ki az első adandó alkalommal.

-Soha nem hallottalak még ennyit beszélnni. -mondtam.-  -Benne vagyok.

Válaszomra csak a Treff jelhez sétált és pajkos tekintettel várta mikor állok oda mellé. Amint ez megtörtént mindenki elindult a játék helyszíne felé. Odaérve észrevettem hogy mégtöbb harcos volt jelen, ez cseppet elvett az önbizalmamból hiába volt nagyjából ugyanannyi "sima" ember is velem.

-Fogd.

Utasított Niragi, és elém tartott egy mobilt ami segített a regisztrációban a játékhoz. A kezem remegett amíg elvettem tőle a kütyüt, amit Ő is észrevett és csak elnevette magát.