Árulkodó Jelek /NIRAGI FF./

13. Kés

-Mindenkinek az életében elérkezett egyszer az a pillanat, amikor rájött, hogy bármennyire próbál is elmenekülni saját maga elől, akárhová megy, ő mindig ott van: a szenvedélybetegség és a kényszer nem más, mint a figyelemelterelés mesteri eszközei, amelyek csak elfedik a kellemetlen, de végeredményben tagadhatatlan igazságot.-

-Szóval, ha jól értelmezem úgy gondolod, ez a Koreai kiscsaj lehetne harcos?

Kérdezte Aguni a székében ülve az asztala mögött a szobájában miközben Niragit méregette. Az említett bólintott.

-Ölt már embert egyáltalán?

Tette fel a következő kérdést felvonva szemöldökét.
Megráztam a fejem.

-Akkor viszont nem értem. Mi okunk lenne harcossá avatni, hasznát tudnánk venni valamiben?

-Főnök, hidd el! Nemrég láttam balhézni! Titkon hatalmas pszicho a csaj eskü!

Tette esküdözve szívére a kezét a fekete hajú, mire én sértődötten néztem rá. Ő hív engem pszichonak? Bocs...? Nézett már vajon tükörbe?

-Legyen. Viszont holnap eljön velem játszani. Nélküled. Nem fogok neki segíteni. Meglátjuk mekkora az életösztöne. Ha pedig felesleges, neked is jót teszek azzal ha meghal, mert kurvára remélem nem habarodtál még bele.

-Ahogy akarod, Aguni. Holnapra felkészíthetem?

-Fegyvert nem hagyhatsz nála.

Csak kapkodtam a fejem a beszélgetésük közt, amiről engem meg sem kérdeztek, semmi beleszólásom nem volt a dologba. Idegesen rágtam a szám, éreztem a félelmet az ereimben pulzálni.

********

-Ahogy megbeszéltük. Nem tekintesz emberként arra akit meg kell ölj! Érted? Mondd el, mi a lényeg?

Órák óta oktatott engem Niragi az ágyán ülve. Őszintén, úgy éreztem törődik velem hiszen azt akarta hogy visszatérjek, ezért mindent elmagyarázott a part összes fegyveréről, mit kell tudni róluk hogyan használjuk Őket, mégis egyetlen dolog sem ragadt meg, a túlgondolásaim miatt.

-A cél. Azt kell gondolnom "Öld meg."

Mondtam

-Helyes.

Bólintott.

-Ha fizikai harc van, melyik részekre támadsz?

Tette fel a kérdést, miközben lábait törökülésbe.
Csak vakartam a fejemet..Arra gondoltam lehetetlen, hogy nélküle túléljem a holnapi játékot, és hogy mennyire elbasztam az utóbbi dolgaimat mint például hogy csatlakozni akartam a harcosokhoz, vagy hogy hallgattam arra mikor Chishiya azt mondta függjek Niragitól. Ez nem volt a tervben.

-Így nem lehet győzni.

Csapott mellém a matracra. Aztán Ő válaszolt a saját kérdésére.

-Fizikai harcnál mivel lány vagy, ne az erődet használd. Holnapig edzhetnél bármennyit, Ők erősebbek lesznek. Semmi értelme. Gyenge vagy.

Rázta a fejét.

-Akkor mit csináljak?

Kérdeztem visszatérve a valóságba, megpróbálva elfogadni a jelent.

-Az érzékeny pontokra menj! Halánték, felső ajak, áll, gyomorszáj, és persze..Nemi szervekre. Így bárkit cselekvőképtelenné tehetsz.

Bólintott magának, majd az órájára nézett.

-Jól van. Rendben leszel.

Mondta, majd az ajtó felé intett, jelezve hogy késő van. Csak bólintottam hogy megértettem a célzását, majd felállva az ajtóhoz sétáltam. Már épp nyitottam volna a számat, de a férfi megelőzött.

-Ne búcsúzkodj. Az olyan mintha elfogadnád a halált.
Gondolj arra mikor vége lesz a játéknak. Mit fogsz csinálni utána? Vagy enni? Ne gondolj a vesztedre, mert bevonzod.

Nem válaszolva neki, csak elhagytam a szobáját, utamat a sajátom helyett Chishiyáéhoz véve. Őszintén, nem tudom mennyire bízhatok benne, de Chishiya nagyon okos és egyenes embernek tűnik és talán..Már nem lesz több alkalmam vele találkozni.
Miután beértem a szobájába, felvázolva neki a történteket, nem volt sok mondanivalója.

-Jól van. Az első kihívásod, de sikerül nagyon hasznos leszel és mint tudod a túlélésed onnantól kezdve 99%. Csak a holnapot éld túl..Most...Nem szoktam ilyet, de..

Nem folytatva tárta szét a karjait, mintha ölelésre várna. Felvontam a szemöldököm mire Ő csak sóhajtva biztatóan bólintott. Így kötöttem ki a szőke karjai közt.

*******

-Jól van, Haneul. Indulunk. Gyere.

Miután kiválasztottuk a jelünket, Aguni átvette az irányítást és már csak Őt láttam. Sem Niragi sem Chishiya nem volt ezúttal mellettem, amikor átléptünk a regisztráción. Nagyot nyelve figyeltem a férfit ahogy elővesz egy kést majd a kezembe nyomja.

-Ez kelleni fog.

Mondta. Hupsz. Mindenről beszéltünk Niragival, kivéve a késekről..Vagy csak kihagyott a fülem, mikor beszélt róla. Nos..Egy valamit tudtam csak biztosra..
Ezt kurvára megszívtam.