Accidental Meeting with the Captain

•3

^Steve^

Másnap reggel fejfájósan ébredtem,valószínü mert egész éjjel egy bizonyos kis barna járt a fejemben.
Elindultam a szokásos hajnali futásomra, a nap még alig látszódott,de én már róttam a köröket. Bevallom őszintén izgultam a találkozás miatt.
Hogy fog reagálni, ha meglát? És én hogyan? Alig beszéltünk és mégis beférkőzött a tudatalattimba.
Futás után gyorsan lezuhanyoztam és elindultam a központba.
Tony felajánlotta,hogy éljek ott,de az én szívem Brooklynban maradt. Miután felébredtem olyan kusza volt minden. A mai napig próbálok felzárkózni és beilleszkedni, úgy gondolták sokkal egyszerűbb egy olyan környéket amit ismerek. Bár ugyanaz a városrész , egy cseppet sem hasonlít arra a Brooklynra amire én emlékszek.
Ezekkel a gondolatokkal gurultam be a kapun a központnál. Ahogy haladtam a liftek felé egyre jobban izgultam, izzadt a tenyerem és szaporábban szedtem a levegőt. Végigmentem az ismerős folyosón, befordultam balra és összeütköztem valakivel.
- Jaj igazán sajnálom, nem figyeltem elé..ggé- az ismerős szempár bámult rám, ami kísértett egész este. - Óó Kapitány.. maga az?!- ökölbe kellett szorítani a kezem, ahogy kimondta hogy kapitány esküszöm valami megmozdult bennem. - Úgy látszik ez a szokásunkká fog válni, hogy összefussunk.- mosolygott .
- Nos önnel bármikor szívesen összeütközöm! - mosolyogtam vissza, aztán leesett mit mondtam!- Jaj nem úgy értettem... vagyis igen.. de inkább.. - nagyon leleményes vagy Rogers,csak így tovább. Biztos lenyűgözted őt.
- Megosztok önnel egy titkot..- közelebb hajolt és éreztem a parfümje illatát. Éreztem ahogy vörösödik az arcom, egyenesen a fülemhez közeledett, majd belesuttogott, amitől azt hittem mentem elvesztem az eszem. - én is azívesen összeütközöm önnel, Kapitány- rámkacsintott és tovább ment a folyosón.
Egy egész percbe tellett mire felfogtam, hogy mi történt. Ó szóval ő is flörtölt , aha értem.. Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a konferencia terem felé.
Beléptem Tony, Natasha és egy ismeretlen ügynök is ott volt.
- Rogers Kapitány, nagyon örülök hogy megismerhetem- nyújtotta a kezét- John Parrish, titkosszolgálat.
- Részemről a szerencse.- ráztam vele kezet.
Helyet foglaltunk és pár percen belül megérkezett Fury és Shayleigh.
Ahogy leült velem szemben az asztalhoz, minden felé nézett csak éppen rám nem.
- Szeretném önöknek.. - kezdte Fury, de mindenki meglepetésére Shayleigh felpattant az asztaltól.
- Igazgató úr teljesen képes vagyok önállóan bemutatkozni, köszönöm.- mosolygott Furyra- Shayleigh Write, de ezt önök már biztos tudják. Bevallom erre nem számítottam, amikor értesítettek az előléptetésről, de szeretném ha tudnák, hogy kellöképpen oda fogom tenni magam a küldetések során. Nem fognak bennem csalódni. -vissza ült a helyére , majd Nick folytatta a beszédèt. -
- Ebben 100% biztos vagyok, nos ezt hamarosan meg is mutathatja ugyan is 3 nap múlva küldetésre mennek. Rogers,Romanoff, és maga Write. A részleteket később megtudják. Mivel Write ügynök megkapta az alap kiképzést már csak egy kis finomításra lesz szüksége , Natasha örömmel segít ebben. - aztal Fury és Parrish ügynök kiviharoztak a helységből.
- Romanoff ügynök nagyon hálás vagyok a segítségért- nyújtott kezet Natnek.
- Szeretném minél hamarabb elkezdeni, mit szól a mai naphoz ,ebéd után ?
- Az remek lenne. -összemosolyogtak utána felém fordult.- Kapitány!- bólintott, és eltűnt az ajtó mögött.
- Te ismered őt?-
- Tegnap véletlenül nekem jött a parkban,de akkor még semmit nem tudtam róla, hogy kicsoda.
- Értem- hosszasan méregetett-tetszik neked!!-vigxorgott mint a vadalma.
- Nem igaz, különben is.. munkatársak lettünk. -sóhajtottam
- Még mindig azt hiszed, hogy nem tudtalak kiismerni-megveregette a vállam- elég volt rád néznem Rogers.- kacsintott és Write ügynök után ment.
Hosszú idő után úgy éreztem meg kell látogatnom őt ahhoz, hogy kicsit kitisztuljanak a gondolataim.

^Shayleigh^

A megbeszélés után Romanoff és én beültünk egy olasz étterembe, hogy kicsit jobban meg ismerjük egymást.
- Szóval nem gond ha tegeződünk? - kezdte Natasha
- Jaj persze, így azért kevésbé formális a dolog- kezembe vettem az étlapot. - Te mit fogsz kérni? Nincs esetleg valami amit ajánlani tudnál? - kérdeztem.
- Én a lasagnere szavazok , isteni. Szóval Shayleigh.. mesélj magadról , mikor lettél ügynök?
- Szólíts nyugodtan Shaynek , a SHIELDnél 1 éve dolgozom, az FBI- nál kezdtem. A fősuli után hamar rájöttem, hogy hiába a közgazdász diploma nem szeretnék életem végéig egy irodában senyvedni. Így jelentkeztem az FBI- hoz. És te?
- Hát az én életem egy kissé bonyolultabb, mint a tiéd. - mosolygott, de még mielőtt folytathatta volna megérkezett a pincér leadtuk a rendelésünket. Èn lasagnet kértem Nat pedig carbonarat.
- Miért van olyan érzésem, hogy azt hiszed nem bízhatsz bennem? Így azért elég nehéz lesz együtt dolgozni..-kortyoltam bele a vizembe.
- Nem árt az óvatosság, és különben is alig tudunk rólad valamit. Egyik napról a másikra megjelensz , előtte soha nem hallottunk felőled. Valld be elég furi.
- Nyitott könyv vagyok- vigyorogtam rá.
Meghozták az ételünket és a kezdeti feszültség kezdwtt eltűnni. Nagyon sokat beszèlgettünk, rájöttünk hogy elég sok a közös bennünk. Szerintem jól ki fogunkjönni egymással.