Accidental Meeting with the Captain

•6

|Shayleigh|

Elmeséltem Steve-nek hogyan kerültünk a lakására, egész idő alatt olyan távolságtartó volt. A korházban mikor megölelt, egész nap alatt akkor éreztem magam a legnagyobb biztonságban. Mikor felajánlottam neki, hogy a lakásomon húzzuk meg magunkat, szinte láttam a gondolatokat a fejében. Amikor a ruhákat adtam át, ugyanazt láttam rajta. Még is miért zavarja ez ennyire, ha ő a régi szerelmét látogatja.
Austin látta a hírekben mi történt és csak az érdekelte jól vagyok- e. Bár nagyon furán viselkedik ő is, de ezt megtartom arra az időre amikor személyesen le tudunk ülni megbeszélni a dolgainkat.
- Hová rejtetted a pendrive-t? - kérdeztem Steve- től.
- A kórház egyik édesség automatájába. Holnap reggel el kell érte mennünk. - kortyolgatta a whiskyt. Rá néztem a telefonomon az órára már éjfél is elmúlt.
- Pihennünk kellene- ásítottam, és közben nyújtózkodtam egyet. A pulcsim felcsúszott a hasamon és láttam, ahogy Steve elkapja a tekintetét. - Megágyazok a vendégszobában neked.- indultam de elkapta a kezem.
- Hagyd csak, majd elalszom itt a kanapén. - az érintésétől bizseregni kezdett a bőröm, ahogy felnézett rám a kanapéról a haja még nedves volt a zuhanytól, kedvem lett volna az ölébe mászni és egyéb dolgokat művelni vele. Itt van közöttünk ez az őrületes szikrázás, biztos vagyok benne, hogy ő is érzi. Akárhányszor rám néz vagy hozzám ér a testem reagál rá. Felállt a kanapéról velem szembe, így alig maradt köztünk hely, földbe gyökerezett a lábam. Éreztem a testéből kiáradó hőt, az illata betöltötte az orromat, az elmémet mindent.
- Köszönöm, hogy itt maradhatok.- suttogta, majd lehajolt és szinte alig de hozzáérintette az ajkát az arcomhoz.
Az agyam felmondta a szolgálatot, a térdem kezdte megadni magát és a bugyimról ne is beszéljünk. - Reggel találkozunk- azzal berohantam a szobába és magamra csuktam az ajtót.
A szívem őrült módon dobogott és úgy kapkodtam a levegőt mint aki maratont futott.
Majdnem megcsókolt.. !!
A francokat majdnem ÉN csókoltam meg!!!
Akartam, hogy megcsókoljon!!
Azt akartam, hogy elkapjon a csípőmnél fogva és ledobjon a kanapéra, hogy érezzem a hatalmas testét ahogy rám nehezedik. Beletúrjon a hajamba és a nyakamat csókolgassa, felhúzza a felsőmet és kényeztesse a melleimet. Hogy hozzá nyomhassam a csípőmet és megérezzem mennyire kíván ő is engem.
A kezem a szememre tapasztottam és lassan lecsúsztam az ajtó mentén. Túl sok volt ez a nap úgy éreztem teljesen elhagyott az erőm. Csukott szemmel hátrahajtottam a fejem az ajtónak és próbáltam az agyamat kikapcsolni. Hogy a francba tud egy ember ilyen mértékű érzelmi hullám vasutat átélni egy nap alatt.
***
Elaludhattam a földön ugyanis szörnyen el volt zsibbadva a nyakam. Körbe néztem a szobában és még sötét volt, az ébresztőóra 3:45 öt mutatott. Valahogy feltápászkodtam és muszáj volt kimennem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet.
Próbáltam hangtalanul mozogni de belerúgtam a konyhasziget oldalába.
- A kurva életbe..- sziszegtem.
- Hogy beszélsz? - hallom a kanapé felől a kuncogást
- Bocs, ha felébresztettelek csak szomjas voltam. Már itt sem vagyok.
- Fent voltam, nem tudtam aludni. - felpattant a kanapéról megkerülte a pultot és kivette a vizet a kezemből, hogy igyon belőle. - Valami nem hagy nyugodni.- letette a poharat . A tekintete sötét volt, felém lépett én pedig ösztönösen hátra. - Mi lesz két hét múlva? - először nem értettem hogy mire céloz.
- Mi köze van ennek bármihez is?
- Újra összefogtok jönni? Vagy igazából szét sem mentetek?- újra lépett egyet felém én is hátra. - Mit szól ahhoz, hogy egy másik pasi van a lakásotokban veled?
- Miért érdekel ez ennyire téged? - a derekam elérte a pult szélét. Nem tudtam, hova menekülni előle. Valami megváltozott benne. Úgy sétált felém mint aki megpróbálja becserkészni az áldozatát, a tekintete szikrákat szórt , az állkapcsa megfeszült. Még sosem láttam ennyire szexinek !!
Csak jött előre amíg a testünk már majdnem összeért, két oldalt megtámaszkodott a pulton így bepréselődtem közéjük.
- Mert a tudat, hogy te ennek a lakásnak bármelyik pontján ezzel a pasival.. - nem fejezte be a mondatot , helyette lehajolt és az orrát végighúzta a nyakamon egészen a fülemig, majd bele suttogott.- az őrületbe kerget. - az ajka hozzáért a fülemhez ahogy beszélt. Úgy éreztem, nem kapok levegőt, a térdem kezdte felmondani a szolgálatot és meg kellett kapaszkodnom a pult szélében, nehogy elessek. Ahogy vissza tért az arcomhoz, mélyen bele nézett a szemembe.
Nem tudom honnan jött a bátorságom de a karom a nyaka köré fontam és közelebb simultam hozzá. Lábujjhegyre álltam és odahajoltam a füléhez.
- Akkor miért látogatod még mindig a régi szerelmedet , Rogers? - mint akit arcon csaptam úgy hőkölt vissza. - Igen, tudok róla Natasha kikotyogta. Tudod mi a vicces?? Én őszintén elmondtam mi van közöttünk Austinnal, és te ennek tudatában érzed ezt amit, nekem viszont egy szót sem említettél Peggyről.-próbáltam elslisszolni mellette, de nem engedte.
- Shay..- ahogy a nevemet mondta, esküszöm egy késszúrás kellemesebb lenne.
-  Nem kell magyarázkodnod Rogers, semmi közünk egymáshoz és azt hiszem amíg ez az ügy le nem zajlódik , jobb ha ez így is marad.- úgy engedett el, mintha megégettem volna. Vissza se néztem rá csak bemasíroztam a szobába és pufogva próbáltam vissza aludni.
Hogy képzeli ilyeneket a fejemhez vágni??
Bár az a fránya kis mondata befészkelte magát az elmémbe és egészen reggelig azon töprengtem vajon igaza lehet-e?