Accidental Meeting with the Captain

•14

|Shayleigh|

- Még tartozom neked egy randival.-  mormogta Steve a nyakamba másnap reggel.
Az éjjel nem sokat aludtunk, nem tudtuk levenni a kezünket egymásról. Az oldalamon feküdtem Steve pedig hátulról karolt át, az erős keze a hasamat simogatta, az arcát a nyakamba temette és a farka kezdte böködni a fenekemet.
- Steve! Hogy a francba van neked még energiád még egy menetre?- a fene vigye el a szuperkatona szérumot!! Én személy szerint alig bírtam megmozdulni, a testem olyan helyeken is fájt amiről nem is tudtam hogy létezik.
A zuhanyzás után visszabújtunk az ágyba de a vége csak az lett, hogy mehettünk újra zuhanyozni, és ezt kb. 3x eljátszottuk! Háromszor!!
- Nem tehetek róla! Nem tudok betelni veled!- kezdte a nyakamat csókolgatni.
- Szörnyet teremtettünk!- nevettem. Megfordultam hogy szemben legyünk egymással.- Szóval akkor randizunk? - bújtam a mellkasához.
- Igen. Öltözz mielőtt az ágyhoz kötözlek és soha nem engedlek el!- csapott a fenekemre nevetve.
Kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. Egy törölközőbe csavartam magamat és elindultam a szobába valami ruhát keresni. Mivel nem tudtam mit tervez ezért egy fekete farmert és egy piros pántos felsőt választottam. A hajamat gyorsan megszárítottam, és hagytam hullámosan omlani a hátamra. Kisminkeltem magam ,csak épp a szempilláimat és egy kis szájfény.
Steve a konyhában matathatott, mert egy idő után kávé illatát éreztem, így elindultam kifelé.
Ott állt a pultnál a tegnapi fehér póló volt rajta és farmer, mezítláb volt. Volt valami őrjítően szexi abban, ahogy ott állt a konyhapultnak dőlve kávéval a kezében.
Mikor észrevett kitöltött egy bögre kávét átnyújtotta, összeért a kezünk ahogy nyúltam érte, és az átkozott pillangók újra megjelentek!
Mosolygott rám, de ahogy lenézett a vállamra hirtelen elkomorult a tekintete.
- Shay! -jött oda rögtön- Miért nem szóltál? - nem értettem mi zavarja, aztán követtem a tekintetèt és volt egy lila folt a vállamon.
- Észre sem vettem. - tényleg nem, egyáltalán nem fájt, és éppen a fellegek között lebegtem, úgy hogy mással nem foglalkoztam!
- Ne haragudj!- lehajolt és nyomott rá egy puszit.
- Ugyan már! - az arcát felemeltem hogy a szemébe tudjak nézni. - Életem egyik legszebb éjszakája volt, Steve!- suttogtam, majd a nyaka köré fontam a karomat és megcsókoltam.
A kezét a derekamon pihentette, és egy kis idő után elhúzódott. - Nem bánod, ha beugrunk a központba? Lezuhanyoznék és átöltöznék én is!
- Nem! Mehetünk!
Megittuk a kávénkat , Steve felkapta a maradék ruhadarabjait én egy bőrdzsekit meg a cipőmet és elindultunk.
Steve motorja ott állt a lakásom előtt.
- Várj! Nem Sam hozott kocsival?- néztem rá kérdőn.
- Nem, motorral jöttem, Sam pedig kocsival, hogy tudja Natasha- t hazavinni.
- Szóval ennyire biztos voltál abban, hogy nálam töltöd az estét?- vigyorogtam rá és figyeltem ahogy felül a motorra.
- Nem, ezért jöttem a motorral. Ez volt a B terv.- kacsintott. - Ha esetleg kidobnál.
A fejemet csóválva másztam fel mögé a motorra, szorosan hozzá simultam és meg sem álltunk a központig.

Ahogy beértünk az épületbe egy furcsa piros színű valami tartott felénk.
- Rogers kapitány!- olyan hangja volt mint Jarvis-nak Tony mesterséges intelligenciájának.
- Vízió!  Bemutatom neked Shayleigh-t. - mutatott felém.
- Örvendek Ms. Write- nyújtott kezet. Vonakodva de elfogadtam , majd Steve - re pislantottam kérdőn.
- Később elmagyarázom!- nyomott egy puszit a fejemre.- Gyere!
Kézen fogva mentünk be a nappali részbe ahol a többiek éppen reggeliztek.
- Nocsak kiket látnak szemeim!- vigyorgott Sam.
Natasha egy kissé sápadtan jött oda hozzám.
- Emlékeztess, hogy ha legközelebb piába fojtsuk a bánatunkat, ne veled tegyem meg!- nevetett majd megölelt.
- Másnapos vagy?- néztem rá.
- Tudod nem mindenkinek jutott pasi, aki kijózanította volna egy kis szexszel!- csapott a karomra.
Odapillantottam Steve-re , hogy mi lesz a reakciója , esetleg cáfolni fogja, hogy törtènt köztünk valami, vagy letagadja hogy együtt vagyunk, de csak karba tett kézzel állt és vigyorgott.
- Az nem az én problémám!- emeltem fel megadóan a kezemet.
- Megyek letusolok, addig reggelizz meg!- nyomott egy puszit a fejemre és ott hagyott a többiekkel.
Mindenki csak pislogott rám.
- Mi van?- ültem le az egyik székre.
- Már éppen ideje volt!- Sam is vigyorgott- Palacsintát?- tolt elém egy tányérral.
- Ó igen, köszi!- észre se vettem milyen éhes voltam, amíg meg nem éreztem a fahéjas palacsinta illatát.
Se perc alatt befaltam és jól lakottan dőltem hátra a székben.
- Azt hittem sosem jelensz már meg nálunk!- jött egy hang a folyosó felől.
- Wanda! Szia!- intettem .
Azóta, hogy Pietro meghalt nem nagyon beszéltünk. Leült mellém az asztalhoz és a kezem után nyúlt.
- Nem hibáztatlak Shay! És nem kell kerülnöd engem! - csak pislogtam rá.- Igen! Bele néztem a fejedbe! Bocsi!- emelte fel megadóan a kezét.
Én csak nevettem és megöleltem.
- De azt hiszem ki is szállok belőle, mert kezdek olyat látni amit nem szeretnék!- fintorgott, majd mikor leesett hogy mire gondol a fülem tövéig elvörösödtem.
- Sajnálom, hogy kerültelek! - néztem rá bűnbánóan.
- Semmi baj! Spongyát rá!- legyintett. - Nos!- csapta össze a kezèt- Mik a tervek mára?
- Sam és én edzeni fogunk, holnap egy küldetésre megyünk.- mondta Nat és bele kortyolt a kávéjába.
Észre vettem, hogy egyre több időt töltenek együtt. Hm ez fura!
Láttam a szemem sarkából, hogy Wanda felém kapja a fejét. A fene vigye el a képességeit!!
- Engem randira visznek! - mondtam mosolyogva.
- Így igaz!- csatlakozott hozzánk Steve is.
Az asztal szélébe kellett kapaszkodnom, amikor megláttam.
Egy sötétzöld ing és fekete farmer volt rajta. Az ing felső két gombja nem volt begombolva , a karján fel volt hajtva az ing ujja két oldalt a könyökéig.
Ó te jó isten! Összefutott a nyál a számban és nagyot nyelve figyeltem ahogy közeledni kezdett felénk.
Azok a karok, és ujjak. Pontosan tudtam, mire képesek és még annyira friss volt az élmény szinte éreztem a testemen ahogy megérintenek, simogatnak.
Az ing színe annyira kiemelte a szemét, még sosem láttam ennyire kéknek! Az ajka olyan hívogató volt, benedvesítette az alsó ajkát és beharapta.
Kiszáradt a torkom és hirtelen képek villantak fel előttem, a zuhanyban ahogy előttem térdel a lábam a vállán a szája a combom között, az ágyban mikor én voltam felül és Steve a szájába vette a cicimet, vagy...
- Na jó, elég legyen!- csettintett a szemem előtt Wanda.- Ha tovább folytatod mehetek én is lecsutakolni magamat!- borzongott meg.
- Szállj ki a fejemből!- csaptam a karjára vörösödve.
- Nem tehetek róla!! Olyan hangosak voltak a gondolataid, vagy is inkább csak te..- ekkor a száját befogtam a kezemmel.
- Oké, ennyi!
Erre mindenki hangosan nevetett ,Steve csak mosolygott az orra alatt.
- Kész vagy?- néztem rá.
- Igen!
- Akkor mi léptünk! - karon ragadtam és elindultam kifelé. - Sziasztok!
Mikor a folyosóra értünk egy eldugott sarokban a falnak löktem és megcsókoltam. Az illata betöltötte az orromat, a tüdőmet, a szívemet, mindent!
Egyszerűen nem bírtam magammal, a hajába temettem a kezemet majd le a hátára. Simogattam ahol csak értem, ő az arcomat tartotta a kezében majd az egyikkel megfogta a fenekemet.
Nagy nehezen tudtam csak elszakadni tőle. Kapkodtuk a levegőt a szívem őrülten dobogott, és minden akarat erőmre szükség volt, hogy ne húzzam be az első helyiségbe és lovagoljak rajta míg le nem megy a nap!
- Azt a ... - ő sem találta a szavakat.- Hát ezt miért kaptam? - a fülem mellett tartotta az arcomat a hüvelykujja simogatott.
- Nos..- az arcom kezdett vörösödni- nem tudtam ellenállni neked!- újra megcsókolt.
- Indulnunk kéne, különben sosem érünk el arra a randira. - suttogta a számba.