Accidental Meeting with the Captain

°23

|Steve|

- Khm! Csak nem zavarok?- hallottuk meg Sam hangját.
- Sam!!- azzal Shay már el is engedett és a nyakába ugrott.- Annyira hiányoztál!
- Tényleg? Nahát..
- Nicky és Anna jól vannak?- engedte el őt.
- Igen, minden rendben!- mosolygott.
Tudtam, hogy nagyon nehezen hagyta ott őket, nem mondta de láttam rajta, hogy fülig belezúgott Nicky-be.
- Shay, még tartozol egy magyarázattal..- emlékeztettem rá, de ő csak legyintett.
- Itt nem beszélhetünk!- azzal elindult egy fekete kocsi felé.- Mire vártok?- nézett vissza ránk.
Beültünk az autóba és Shay elindult kifelé a városból, egy elhagyott parkolóban állt meg.
Leállította a kocsit és halkan elkezdte mesélni mi történt.
- Hajnalban felkeltem arra, hogy szomjas vagyok. Mikor kimásztam mellőled és kimentem a konyhába vizet inni, a nappaliban csipogást hallottam. Mivel sötét volt láttam,hogy a ruhám zsebében villog valami. Nyomkövetőt tettek rám! -sóhajtott, majd folytatta kicsit hangosabban.- Gondolhattam volna rá, tudnom kellett volna.. - itt elhallgatott és rám nézett.- de a dolgok olyan gyorsan történtek, hogy eszembe sem jutott ellenőrizni. A mobilomat szétszedtem, azt nem tudták lenyomozni,de erre nem gondoltam. Teljesen beijedtem, tudtam hogy ha nem viszem el Bucky-t Garcia-nak, akkor le nyomoz és nem akartam, hogy bajod essen. Ezért tettem azt amit kellett hogy meg védjelek, leléptem!
A fejem hátrahajtva az ülésre próbáltam felfogni, amit elmesélt. Így volt benne némi logika..
- Fel kellett volna ébresztened...ha szólsz nekem, akkor együtt megoldhattuk volna..- néztem rá.
- Steve..- nyúlt a kezem után.- A világ legnehezebb dolga volt kimennem azon az ajtón és ott hagynom téged, azok után , hogy ígéretet tettem. De nem volt más választásom..
- És utána mi történt?- szólalt meg Sam is
- Megsemmisítettem a nyomkövetőt és jeleztem Alexnek, hogy több időt kérek az akcióra.
Ekkor megszólalt Sam telefonja.
- Halo?...Igen.. értettem..- letette.- Robbantás történt Bécsben..
- Uram Isten..-kapott a szája elé Shay, majd sebességbe tette az autót.- Vissza kell mennünk a lakásomra!
- Nos voltaképpen...- kezdte Sam- inkább ne! - a tarkóját vakarva folytatta.- Ismerünk valakit, aki talán segíthetne nekünk!
Közben Shay elindult vissza a városba.
- Valóban?- néztem rá összevont szemöldökkel.- Ki az?
- Sharon!
Shay beletaposott a fékbe, ledermedve szorította a kormányt. Az ujjai elfehéredtek ahogy kapaszkodott.
- Még is hogy a francba tudna nekünk pont ő segíteni??- mondta összeszorított fogakkal.
- Sharon-t áthelyezték Bécsbe a terrorelhárításhoz, talán ő többet tud nekünk mondani erről.- Sam csak nem akarta elengedni ezt az ötletet. Hiába néztem rá egy "most csak szivatsz, ugye?" nézéssel.
- Ezt nem mondhatjátok komolyan!-nézett rám leesett állal.- Steve! Szólalj már meg!- esdeklően nézett rám.
Sosem voltam jó abban mikor kell kegyesen hazudni.. azt hiszem meg kell tanulnom!
- Hát ... khm.. mivel Natasha is ott volt.. muszáj lesz beszélnünk vele.- mondtam beleegyezve.
- Ezt nem hiszem el...- rázta a fejét Shay és a fejét rázva dőlt hátra az ülésben. A karját összefonta maga előtt és csak bámult kifelé a szélvédőn.
Odafordultam felé és az arcára tettem a kezemet.
- Héj..nézz rám-odafordítottam magam felé.- Én sem szívesen kérek tőle segítséget,de nincs más megoldás. Tudnunk kell mi történt, ha Natashának baja esett.. segítenünk kell neki!
Láttam rajta, hogy vívódik,de bólintott egyet és visszavitt minket az étterembe, ahol a fogadás volt.
Sharon éppen kifelé jött az ajtón.
- Azt a .. na rád végképp nem számítottam.-mutatott Shay-re.
Shay megtorpant mellettem és egy lépést hátrálni akart, de mielőtt bárhová is mehetett volna, a kezem az övébe csúsztattam és összekulcsoltam az ujjainkat. Sharon lepillantott a kezünkre, nem mondott semmit csak szánakozóan nézett.
- Mit akartok itt? Most kissé sok a dolgom!- a manikűrözött körmeit nézte.
- Tudunk a merényletről.- kezdtem el.
- Ó már értem.. Szóval azt akarjátok, hogy osszam  meg veletek a részleteket..- gúnyos mosolyra húzódott a szája.- Még is mit nyerek én azzal, hogy segítek nektek?
- Mondjuk eléred, hogy ne kaparjam ki a szemedet! - lépett felé Shay. - Kezdetnek megfelel?- mondta fenyegetően.
Sharon hátravetett fejjel nevetett.- Azt hiszed, hogy félek tőled? Azt hiszem bebizonyítottam , hogy jóval nagyobb hatalmam van, mint neked.- pillantott a válla felett rám.
Shay csak nézte őt, egy pillanatra sem tört meg, sziklaszilárd volt és mikor megszólalt a hangja erős és magabiztos volt.
- Lehet, hogy egy kis időre bevált a terved, de..- visszasétált mellém és megfogta a kezemet.- azt hiszem még is csak én nyertem!- fejezte be vigyorogva.
Mint a szarvas a reflektorfényben úgy álltam lefagyva, csak pislogtam. Shay-re esett a pillantásom, az arca ragyogott a diadalittas mosolytól. Az ujjaimmal hátra simítottam a haját a füle mögé, és lágy csókolt leheltem az ajkaira.
- Sosem voltam még szerelmesebb beléd!- súgtam ahogy a szánk összeért. Shay csak kuncogott, majd elhúzódott és visszafordult Sharonhoz. Aki úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban felrobbanhat.
- Szóval? Nem erünk rá egész nap!- tapsolt egyet Sam.
- A robbantást egy közvetítő autóban elrejtett bomba okozta, ami az épület mellett állt. Több , mint 70 ember megsérült, 12 halott van.- kezdte el Sharon. - Köztük Wakanda királya T'Chaka.. Van egy gyanúsítottunk..- itt elhallgatott.
Ez nem jelenthet semmi jót!
- Ki az?- kérdeztem türelmetlenül.
- James Barnes.. A tél katonája!
- Atya ég!-hajtottam le a fejemet. - Bucky?
- Sajnálom, Steve..- kezdte el Sharon.
- Még is miért őt gyanúsítják? Már is van bizonyíték ellene?- forrt a vérem a dühtől.
- Van egy felvételünk arról, ahogy Barnes kiszáll a furgonból, amibe a bombát rejtették.- sóhajtott Sharon, majd felmutatta a telefonját. Ott volt a képernyőn, Bucky.. Baseball sapka a fején, és egyenesen a kamerába nézett.
Alig hittem a szememnek.
- Ez nem lehet ő..- suttogta Shay mellettem. - Valami itt nem stimmel! - túrt szőke tincsei közé, és elkezdett fel- alá járkálni.
Kihasználtam az alkalmat és előkaptam a telefonomat, hogy felhívjam végre Natashát.
¨-Igen?-szólt bele.
- Te jól vagy?
- Igen, én szerencsés voltam.- itt elhallgatott.- Tudod , hogy kit gyanúsítanak?
- Igen!
-Tudom milyen sokat jelent neked Barnes és éppen ezért kérlek..maradj otthon!- folytatta halkabban.
- És ha nem? Letartóztatsz?
- Nem..nem..-sóhajtott- én nem, de mások igen!
- Ha ennyire rossz a helyzet, akkor pont nekem kéne mennem..
- Miért?
- Mert nekem van a legtöbb esélyem túlélni... Ja és Nat! Örülök, hogy jól vagy!-és letettem.¨
Felnéztem a képernyőről a többiekre.. Sam buzgón telefonált, valószínű Nickyvel. Sharon egy katonával beszélt és Shay még mindig fel - alá járkált idegességében. Odamentem hozzá és a vállánál fogva magam felé fordítottam.
- El kell mennünk Bucky-ért!- simítottam el egy tincset az arcából.- De.. nem kérhetem, hogy gyere velem..
- Hülyéskedsz?? Ki nem hagynám!!- odapillantott Sharon-ra, majd diadalittas mosollyal az arcán megcsókolt.
- Nekem mennem kell dolgozni! Viszlát!- azzal Sharon ott hagyott minket.
- Mindjárt jobb!-Shay nagyot szippantott a levegőben- tisztább lett a levegő.- nevetett.
Sam és én is egy pillanatra lefagytunk, majd kitört belőlünk is a nevetés.
- Steve még nem mondtam el mindent..- váltott komolyabb hangnemre.-  Miután megsemmisítettem a nyomkövetőt visszamentem Bucky-hoz..
- Tessék??- lefagytam.
- Egész idő alatt vele voltam, biztos hogy nem ő robbantott Bécsben..
- Visszamentél hozzá? De hát.. miért?- néztem rá értetlenül.
- Beszélni akartam vele, tudni hogy mennyire uralja az elméjét..Nagyon sokat emlegette a férfit, akit kihúzott a folyóból..- fogta meg a karomat. - Nem teljesen tiszták az emlékei, de szerintem vissza tudjuk hozni őt..
Nem hagytam, hogy végig mondja mert megcsókoltam.
- Ahogy már mondtam..- váltam el az ajkaitól levegőt kapkodva- Csodálatos vagy, Shayleigh Rose Write!- mosolyogtam rá és összeérintettem az orrunkat.
- Szeretlek..- súgta az ajkaimra.
Ebben a pillanatban szerettem volna maradni örökre, amíg Sam nem repített minket vissza a valóságba.
- Nos.. szóljatok, ha zavarok ám !!- csapott a vállamra Sam.-  Lenne itt egy merénylet, amivel foglalkoznunk kellene, és közben Sharon írt, hogy egy taktikai egységet küldenek Bucky után.. Sietnünk kell!