Accidental Meeting with the Captain

•16

|Steve|

Az elkövetkező napok eléggé összefolytak valószínű azért mert Thor volt olyan kedves és hagyott itthon az asgardi likőrjéből, ez volt az egyetlen pia amitől kitudtam ütni magamat. Annyira erős volt, hogy még én is képes voltam berúgni tőle, vagy legalább is olyan állapotba kerülni ahol már nem érzem ezt a mérhetetlen nyomást a mellkasomban. De még így részegen is csak őt láttam magam előtt, ahogyan rám néz és a szeme csak fájdalmat tükröz.
A szobám padlóján ültem az ágy előtt, teljesen sötétbe burkolózva mikor kopogtak.
- Steve! - Sam volt.- Oda bent vagy?
Válaszul csak morogtam egyet. Erre benyitott és körbe nézett a szobában, majd nagyot sóhajtva leült mellém a földre.
- Ugye tudod, hogy nem maradhatsz itt az örökkévalóságig? - bökött meg a vállával. Azt hittem ha nem szólalok meg akkor elmegy. - Oké, hallgass! De én attól még beszélni fogok! Te egy idióta vagy!!
Pfff.. mondjon olyat amit még nem tudok.
- Egy címeres ökör.. miért hiszed el bármit is mutatott neked az a nő? Semmi okod nem volt azt feltételezni, hogy Shayleigh vissza megy az exéhez, sőt ha jól emlékszem mikor együtt aludtatok a vendég szobámban, még gyakorlatilag együtt voltak. Szóval technikailag ő téged választott helyette.. miért ment volna vissza hozzá?
Nos ez valóban jó kérdés, amire magam sem tudom a választ.
- Homokba dughatod a fejed, de attól még szenvedni fogtok mind a ketten és ha nem beszélsz vele csak még jobban eltaszítod magadtól! Ezt akarod?
Nem..de nem szóltam semmit sem.
- Jobb lesz így..- a hangom karcos volt és halk.
- Az a nő veled maradt azok után, hogy kiderült ki ölte meg a szüleit, fel tudod te ezt fogni?
Annyi minden történt azóta és mikor kiderült, hogy Bucky a felelős a szülei haláláért annyira jól kezelte a dolgot.. én személy szerint nem bírtam elfelejteni ezt az "apróságot" . Tudtam, hogyha valaha is sikerül megtalálni Bucky-t és visszahozzuk őt akkor találkozniuk kell, de mi van ha Shay nem akar?? Választanom kell majd a legjobb barátom és a nő között akit szeretek??

Halkan kopogtak az ajtón és mind a ketten odakaptuk a fejünket.
- Beszélhetnénk?- a hang ami annyira hiányzott, ami kísértett álmomban ott állt az ajtóban.
Végig néztem rajta és összeszorult a szívem, az arca szörnyen sápadt volt, óriási karikák a szeme körül ami most nem csillogott fényesen hanem vörösen izzott a sok könnytől. A haját rendezetlen kontyba fogta, egy farmert, fehér trikót és egy kötött kardigánt viselt . Mint mindig most is elállt tőle a lélegzetem .
A bódult agyamnak olyan volt mintha egy látomás lenne, ahogy állt az ajtóban a folyosó fénye megvilágította őt és olyan volt mintha az egész teste ragyogna..azt hiszem tényleg sokat ittam!
- Shay, nem hiszem hogy ez most jó ötlet!- ugrott fel Sam. - Nagyon sokat ivott.. nem kéne a közelébe lenned- a végét halkabban mondta de még így is hallottam.
Shay csak nézett rám, majd oda fordult Sam- hez aki vette a lapot és kiment a szobából kettesbe hagyva minket.
Nem ült le mellém csak állt előttem átölelve saját magát.
- Steve..- nagyon halkan beszélt- Csak azért jöttem ide, hogy ..- utáltam, hogy láthatóan ő is szenved. Most akkor mi van? Velem van ,aztán vissza megy az exéhez, de mikor kérdőre vonom tagadja?
- Elég!! - enyhén durvábban mondtam, mint szerettem volna.- Nem akarom hallani a magyarázkodásodat.. - a hangom hallatán összerezzent. Nem bírtam elviselni, hogy ilyen védtelennek és erőtlennek látom. Nem akartam semmi mást csak a karomba húzni és átölelni szorosan. De ekkor bevillantak a képek..
- Honnan kaptad a képeket?
- Szóval bevallod?
- Nem.. nem vallok be semmit te seggfej, csak kíváncsi voltam hogy kinek a szavára adsz te ennyire! - egy percig csak nézett rám.- Sharon igaz?
Nem válaszoltam csak megvetően néztem rá. Muszáj volt, hogy emlékeztessem magamat arra mi történt különben a dühöm elszáll..
- Nem elég hogy a hátam mögött kavartál vele? - miről beszél?
- Mondtam már neked, hogy csak csókolóztunk.. Nem tudtam még akkor hogy rokona Peggy- nek.- kezdett nagyon lüktetni a fejem.
Shay kikerekedett szemekkel nézett rám.- Hogy micsoda?? Sharon rokona Peggy- nek?
Most miért tetteti a hülyét??
- De.. hisz a minap - össze voltam zavarodva. - Te nem tudtál róla?
- Dehogy tudtam!!- a mellkasára tette a kezét. - A kis barátnőd meghívott kávézni és volt szíves a képembe mondani, hogy kapcsolatban voltatok, mikor összejöttünk...
Egy perc néma csönd állt be közénk, aztàn újra beszélni kezdett.
- Ott ültem az asztalnál és nem akartam elhinni, hogy mit mond! Muszáj volt válaszokat kapnom, eljöttem ide hogy kérdőre vonjalak, de.. nos a többit tudod. - halkan beszélt már nyoma sem volt annak a dühös nőnek, most csak azt a nőt láttam aki ugyanúgy szenved mint én.
- Azt hitted megcsaltalak ?
- Nem, pont ez az hogy nem voltam képes elhinni ezért akartam beszélni veled, de nem hallgattál meg, és mikor megkérdezted hogy honnan tudom, akkor jöttem rá hogy igaz!
- Nem!! Én nem csaltalak meg téged!!- mutogattam rá és felálltam az ágyról.- Ezt rólad is ellehet mondani?
Úgy hátrált az ajtóhoz mintha pofon vágtam volna. A szeme könnytől csillogott és a fejét ingatta.
- Hihetetlen! Képes vagy ezek után elhinni? - egy kósza könnycsepp hullott az arcára, oda akartam nyúlni, hogy letöröljem de a kezemet inkább összevontam a mellkasom előtt.
- Ha tényleg nem történt semmi, mivel bizonyítod a képeket??
- Steve nem találkoztam Austinnal legalább 3 hónapja!!- elfordult az ajtó felé, nem láttam az arcát, de a válla rázkódott a sírástól. - Nem hiszem el, hogy magyarázkodnom kell olyan dologért ami meg se történt..- alig értettem amit mondott. Nem akartam őt így látni, nem állt össze ez az egész rendesen.
- Komolyan elhiszed, hogy másik pasival voltam amíg te a küldetésen voltál?
Mikor nem válaszoltam, csak felnyögött és a homlokát az ajtónak támasztotta. - Jó.. rendben.. Higgy amit csak akarsz, legalább bennem volt annyi hogy idejöttem meghallgatni a te verziódat a sztoriról, mert nem voltam képes elhinni, hogy a férfi akit szeretek becsapott!
Azt mondta.. tényleg jól hallottam?
Hirtelen bepánikoltam és megragadtam a vállát hogy felém forduljon.
- Mit mondtál?- enyhén erősebben fogtam mint kellett volna- Válaszolj!!
Shay csak nézett rám az arcán patakokban folyt a könny.
- Azok után, hogy képes voltál ezt kinézni belőlem és még most sem hiszel nekem..- az alsó ajka remegett a visszafojtott zokogástól. - Azt hiszem végeztünk Rogers!
Fogta magát és kirohant a szobámból, egy egész másodperc eltelt mire felocsúdtam és utána mentem.
Rohantam le a lépcsőn a folyosóra , ahol még éppen eltudtam kapni a karját. Magamhoz akartam ölelni, vissza akartam szívni minden mocsokságot amit a fejéhez vágtam, de kapálózott a kezével és ordított közben hogy engedjem el.
- Shay.. kicsim..- akkorát csapott az arcomra a folyosó falai vissza verték a hangot.
- NEM!!! Volt esélyed meghallgatni és te még így is inkább hiszel neki, mint nekem!!- üvöltötte, közben a mutató ujjával folyamatosan bökte a mellkasomat. - Hagyjál békén Rogers!
Olyan erővel lökött meg, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, ahogy lecsúsztam a fal mentén végig néztem ahogy kirohan az ajtón és az életemből...