Accidental Meeting with the Captain

•27

|Steve|

- Még meg gondolhatod magadat!- sétáltam oda Shay- hez.
A ruháját próbálta éppen felvenni, amit Wanda lopott el a bázisról.
- Ne is álmodj róla!- rázta a fejét.- A francba ezekkel a ruhákkal!- mérgelődött.
A cipzárral bajlódott, oda léptem mögé és megfogtam a kezét, jelezve hogy felhúzom helyette. Még mindig a reptér parkolóházában voltunk.
A csípőjére simítottam a tenyerem, majd lassan lejjebb csúsztattam ,végig a fenekén.
- Annyira szeretnék most máshol lenni, valami nyugodtabb helyen.- hajoltam közelebb. - Veled, csak te meg én!-A haját oldalra simítottam és a tarkója közepére csókoltam.
- Steve!- sóhajtott és az ujjaival a hajamba túrt.- Ha ennek vége... eltűnünk! - csak suttogott miközben én az orrommal cirógattam a nyaka vonalát, amitől megborzongott. Az ujjaim ráfonódtak a cipzárra és lassan felhúztam, a mutató ujjammal végig szántva a gerince vonalán egészen a tarkójáig.
- Minden rendben lesz!- fordult meg és két keze közé fogta az arcomat.- Bármi történik ma, itt.. egy valamit ne felejts el! - a tekintetünk összekapcsolódott.- Nagyon szeretlek!- könnyes szemmel mondta.
- Én is téged!- hajoltam közelebb.- Olyan nagyon!!- a hangom egy másodpercre megremegett, ahogy kibukott belőlem a vallomás. Nem először mondtuk egymásnak, de valahogy még is olyan érzésem volt, mintha ki kellene mondanunk, mert ki tudja lesz e még rá alkalmunk?!
A tekintetem az ajkai és a szeme között jártattam, Shay lábujjhegyre emelkedett és a nyakam köré fonta a karját.
- Mennünk kell!- szólt Bucky a furgon mögül.
Még utoljára megcsókoltam, majd bólintottam és oda mentem a kocsihoz, hogy kezembe vegyem a pajzsot.
A többiek készenlétben álltak mögöttem.

A helikopter a reptér közepén várt, készen állva a felszállásra.
Egyenlőre tiszta volt a terep. Lassan kezdtem el sétálni az árnyékból, majd futni kezdtem a gép felé.
Egy pillanat alatt történt, hogy egy elektromos lövedék használhatatlanná tette a helikoptert és a fejem felett a levegőben megjelent Tony és Rhodey.
- Húú! A reptéren mindig össze futunk valakivel, nem igaz?- szálltak le előttem.
- De igen, igaz!- szólt Rhodey.
- Hallgass meg, Tony! Az az orvos, a pszichiáter. Ő áll a dolog mögött!
Ekkor T'Challa ugrott le a tetőről, a párduc ruhájában.
- Kapitány!
- Őfelsége!
- Na mindegy!- kiáltott Tony. - 36 órát kaptam, hogy bevigyelek. Ez 24 órája volt, ugye kisegítesz?
- Rossz embert üldözöl Tony!
- Nem gondolkozol józanul! - indult el felém- A barátocskád ártatlanokat gyilkolt!
- Még van 5 pontosan ilyen szuperkatona! Nem hagyom, hogy rájuk találjon az orvos!- ráztam meg a fejem.- Nem hagyom!
- Steve!- lépett elő Natasha. - Tudod, hogy mi fog történni! Ebből is kiakarod verekedni magad?
- Na jó! A traccspartinak vége. Rugdalódzós!-kiáltotta Tony tölcsért formálva a kezéből.
Erre valami kirántotta a pajzsot a kezemből és összeragasztotta a csuklóimat.
Egy piros- kék jelmezes szinte gyerek ugrott a mellettünk álló autó tetejére, a pajzsommal a kezében.
- Szép volt, kölyök!- mondta Tony.
- Kösz! A földet érés lehetett volna jobb is, de majd megszokom. Új a ruha! - felém fordult és tisztelegni kezdett.- Ka.. kapitány! Csipázom! Pókember!- mutatott magára.
- Ezt hagyjuk későbbre!- szólta le Tony.
- Szép kis csapat- mondtam szarkasztikusan.
- Szép kis felfordulást okoztál!- emelte fel a hangját.- Bevontad Clint-et, elhoztad Wanda-t, egy tökéletesen biztonságos helyről. Azon vagyok...hogy ne ziláld még jobban szét a csapatot.
- Te már megtetted!
- Na jó! Átadod a kis barátodat és velünk jössz! Most! Mert mi vagyunk itt, vagy jöhet a különleges alakulat, de ők nem finomkodnak!
A fülesen keresztül végre meghallottam Sam hangját.
- Megtaláltuk! A quinjet az északi ötös hangárban van!
Felemeltem a kezem és egy nyílvessző pont középen szakította szét a hálót.
- Mehet Lang!- mondtam nyugodt hangon.
Scott egy hirtelen mozdulattal ember nagyságú lett újra és kiütötte a kölyök kezéből a pajzsot.
- Ez elvileg az öné, kapitány!- nyújtotta át.
- Jó, látok három embert!  Valószínű Barton, Write és Wanda! Elmegyek értük! Steve a tiéd, Rhodey!- repült el Tony.
- Én is látok még kettőt, Barnes és Wilson !
- Barnes az enyém!- azzal T'Challa Bucky után rohant.
Feldobtam a pajzsot egyenesen Rhodey páncéljának, amivel sikeresen kizökkentettem és T'Challa után eredtem.
- Félre az utamból, kapitány! Nem mondom mégegyszer!
A karmaival majdnem szét szaggatta a pajzsot, ugyanolyan anyagból készült a ruhája, vibránium.
Rhodey egy kard szerűséggel támadt rám, amit a pajzzsal védtem ki, a becsapódás hullámától mindegyikünk a földre került.
Scott rohant oda hozzám és egy apró kamiont nyomott a kezembe.
- Tessék, fogja! Találja el vele ezt!- dobott fel egy csipogó eszközt a levegőbe.
Megcéloztam az autóval , ami érintkezéskor újra normális méretűvé változott és Rhodey előtt csapódott a földbe, majd fel is robbant az üzemanyagtól, ami a tartályban volt.
- Bakker! Azt hittem vizet szállított!- kapta a szája elé Scott a kezét.