Accidental Meeting with the Captain

•30

|Steve|

- Hol a fenében vannak már?
Idegesen járkáltam fel- alá a nappaliban. Már csak nem két órája annak, hogy elmentek és akárhogyan is húzzák az időt a város innen 20 percre van.
- Nyugodj már le! Biztos vásárolgatnak!- mondta Sam és elém tett egy bögre gőzölgő kávét. - Idd ezt meg! Megyek megnézem Annat.- azzal ott hagyott és bement a szobába.
Nem tudtam megnyugodni, volt ez a fura érzés a gyomrom környékén ami nem hagyta.
Valaminek történnie kellett, Shayleigh sosem feszengett a jelenlétemben, de mielőtt elmentek pontosan ezt láttam rajta.
Szinte összerezzent, amikor hozzáértem. Valami nem okés!
Nagyot sóhajtva ültem az asztalhoz, majd nagyot kortyoltam a kávéból.
- Még mindig alszik!- ült le mellém Sam.
- Kifárasztotta az utazás.- mondtam.- Biztos az idő eltolódás...
Hirtelen nagy hanggal kivágódott a bejárati ajtó és Nicky rontott be.
- Steve! Shayleigh eltűnt!- mondta könnyes szemmel.
- Mi van?- ugrottam fel és egy lépéssel előtte termettem.- Miket beszélsz?- nem gondolkoztam, elöntött a pánik és erősen megszorítottam a karját.
- Steve! Öregem, így bántani fogod.- húzott el tőle Sam.
Csak akkor tisztult ki a látásom. Nicky teljesen elborzadva nézett rám, a karját fogva amit megszorítottam.
- Istenem! Nicky ne haragudj! - mondtam lehajtott fejjel.
- Mi történt?- kérdezte most már Sam is.
- Egy étterem mosdójában voltunk, én hamarabb kimentem Shay még fel akart magát frissíteni. Kint vártam rá a bejáratnál, de nem jött ki. Kb 10 perc után vissza mentem megkeresni, de nem volt sem a mosdóban sem az étteremben...
- Oda kell mennünk!- pattantam fel még mielőtt tovább beszélhetett volna.
- Én is megyek!- állt fel Nicky.
- Nem!! - torpantam meg.- Valakinek itthon kell maradnia, hát ha visszajön.
- Nem hagyom egyedül!- mondta Sam.- Ha Shayt elrabolták, akkor azt is tudják hol rejtőztetek el.
- Nem hiszem, hogy visszajönnének Nickyért.- mondtam fájó szívvel.- A célpontjuk Shayleigh volt...
A hangom elcsuklott a végére.

******

- Ne akarja nekem beadni, hogy nem látott semmit!- ordítottam a pincér képébe.
Az étteremben legalább 10 alkalmazott van, abból 4 felszolgáló és senki nem látott semmit sem.
- Jobb ha elkezdesz beszélni, vagy komolyan mondom...- a nyakánál fogva tartottam szegény csávót, aki elborzadva rázta a fejét, mondván nem tud semmit sem.
- Steve , egy percre hagytalak csak itt! A francba!- sietett be Sam az ajtón mikor meglátott minket.- Ezzel nem jutsz semmire sem!- lökött hátra.
A pincér a nyakát fogva esett a földre, ahogy elengedtem.
- A kurva életbe!- rúgtam az egyik dobozba.
Teljesen kifordultam magamból... A düh méregként terjedt szét a testemben és már nem láttam tisztán.
- Señor?- jött oda az egyik szakács.- Vi que sacaban a la señora!
- Mit beszél?- néztem Samre.
- Látta, ahogy kivitték Shayt.
A gallérjánál fogva kaptam el a fickót.
- Beszélj, amigo!- a kezem nagyot csattant a falon a feje mellett.
- Dos hombres esperaban que la señora saliera del baño. Luego lo drogaron y lo subieron a una camioneta blanca.
- Két pasas várta, elkábították és egy fehér furgonba tették.- fordította Sam.
A pasi nagy csattanással ért földet, ahogyan elengedtem.
- Nem látta a rendszámot véletlenül? Vagy valamit, ami alapján elkezdhetjük keresni?- kérdeztem immár elgyötörtebb hanggal.
Nem kellett spanyolul beszélnem, a pasi megértette, de csak a fejét rázta.
- Ezt nem hiszem el!- túrtam a hajamba tehetetlenül.
- Körbe kérdeztem, de senki nem tud semmit sem. Valószínű az épület mögött bujkáltak.
- Señor? A hátsó ajtót csak a személyzet tudja használni!- jött oda az étterem tulajdonosa.
- Szóval belső ember volt!- néztem végig a felszolgálókon.
- Az egyetlen pincér, aki nem csekkolt ki a műszakja végén , Luis Perez.- nyomta a kezembe az alkalmazott profilját.- Boldogan segítünk anélkül is, hogy szét vernék az alkalmazottaim képét.- mondta, majd otthagyott.
- Menjünk!- ragadtam karon Samet és kivonszoltam az étteremből.

Fél óra múlva a fickó Panamai lakása előtt álltunk. Az ajtó fel volt törve, ahogy beléptem a lakásba elgyötörten vettem tudomásul, hogy itt már nem találunk semmit!
Az egész üres volt, egy porszem nem maradt, ami alapján elkezdhettük volna keresni őket.
Sam próbált megnyugtatni, erősködött , hogy addig nem nyugszunk amíg meg nem találjuk , de én csak tompán bólogattam.
A felismerés, hogy eltűnt és lehet soha többé nem látom viszont ólom súlyként szállt a testemre és alig kaptam tőle levegőt.
Visszafelé a házhoz Sam vezetett, én képtelen voltam bármiféle interakcióra a légzésen kívül.
Bambán néztem ki a fejemből és képek villantak be a fejemben, hogy ki tudja mi féle borzalmakat kell átélnie ebben a pillanatban.
- Van sejtésed, hogy ki állhat ez mögött?- kérdezte Sam, ahogy leparkolt a ház előtt.
Csak egyetlen egy ember jut az eszembe, aki képes volt így lenyomozni őt.
- Alexander García!

**********

|Shayleigh|

Hideg.
Nem éreztem semmi mást, csak hideget.
A csípőm fájdalmasan sajgott a kemény felülettől, amin feküdtem.
Lassan nyitottam ki a szememet, vártam , hogy elvakítson a fény, de teljes sötétség vett körül.
A tenyeremmel próbáltam felnyomni magam ülő helyzetbe, de a fejembe nyilalló fájdalomtól visszaestem a földre.
Bassza meg!
A fogaim vacogtak, ahogy megéreztem a hideg, nedves talajt a hátam alatt.
A kezem azonnal a hasamhoz vándorolt, körbe tapogattam magam, de semmi jelét nem láttam bántalmazásnak. Hál istennek!
Kis idő eltelt, mire annyira kitisztult a látásom, hogy fel tudjam mérni hol vagyok.
Egy raktár szerűség lehetett, bár a padló teljesen el volt ázva és ablakok sem voltak a teremben, ennyit tudtam kivenni a padlón heverő dobozokból.
Bal felső sarokban egy szellőző cső adta az egyetlen fényforrást, ami édes kevés volt.
Lassan újra ülő helyzetbe hoztam magamat és az ajtóhoz botorkáltam.
- Halóó! Engedjenek ki! - csaptam a tenyeremmel a kemény felületre.
- Nahát, nahát! Csipkerózsika felébredt!
Ez a hang!
A karomon felállt a szőr, ahogy felismertem a hang tulajdonosát.
- José?- kérdeztem.
- Így van ,chica! Vág az eszed, mint a borotva!- lépett közelebb az ajtóhoz.
Hátráltam a fal felé, ahogy ő behelyezte a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
- Ccc! Mennyit kerestünk téged!- lépett közelebb.
Nem láttam őt tisztán, a folyosóról beszűrődő fény elvakított.
- Mi a francot akartok tőlem?- kérdeztem eltakarva a szememet.
- A főnök valami olyasmit emlegetett, hogy venganza!- (bosszú) a mosolyától felháborodott a gyomrom.
Utána elkezdett veszettül korogni, csodás!
- Mióta vagyok itt? - kaptam a hasam elé a kezemet automatikusan.
- 3 napja.- vállát nekidöntötte az ajtó keretnek.
3 napja? Te jó isten! Steve halálra aggódhatja magát! És Nicky?
- Ugye Nickynek nem esett baja?- kérdeztem elfúlt hangon.
- Nyugi, a főnök csak téged akart, chica!-
Csak most vettem észre, hogy egy sebhely húzódik a nyaka mentén, mint akinek elvágták a torkát.
- Szép sebhely!- böktem felé.
- A haverodtól kaptam!- mondta és egy lépést tett felém, én automatikusan léptem egyet hátra, de a fal nem engedett tovább.
- Haveromtól? Miről beszélsz?
- Stark... azt mondta üdvözleted küldöd..- jött egyre közelebb.
- José, én erről nem tudok semmit sem!- ráztam a fejemet, és feltartottam védekezően a karomat.
- Ne játszd a hülyét!- ordította az arcomba. A keze lendült és a csattanás visszhangzott a kis helységben a pofontól, amit lekevert.
Az ütéstől a falnak vágódtam és vér ízét kezdtem érezni a számban.
- Még nem végeztük pequeña puta! ( kis kurva) - hajolt fölém, majd undorral végig nézett rajtam és teljes erőből hasba rúgott.
Felnyögtem a fájdalomtól, a karommal próbáltam felfogni a rúgást, hogy ne a hasamnak essen baja, de még így is elég szépen odacsapott.
A levegő kiszaladt a tüdőmből , a gyomrom pedig görcsbe rándult.
- José! Mi a francot csinálsz?- zengett a folyosó.
Nem hittem volna, hogy valaha örülni fogok Alex hangjának.
- Csak előkészítem a terepet, mi jefe. - és nyomatékosságból oda rúgott még egyszer.
- Hagyd abba, te állat! Élve kell nekem!- fogta a grabancánál fogva és kidobta a helységből.
José se volt kis darab férfi, de Alex majdnem két méteres magasságánál eltörpült.
- Todos fuera!- harsogta Alex és az emberei eltűntek.
- Te extrañé mi belleza!!- lépett mellém és felsegített a földről.
- Nekem egy cseppet sem hiányoztál!- köptem ki a vért a számból.
A kezem a hasamhoz szorítva próbáltam lábraállni.
Istenem, add hogy a babának ne essen baja!
- Mit akarsz tőlem Alex?
- Nos cseppet sem volt szép tőled, hogy csak úgy hátba támadtál és leléptél. Azt hittem hálás leszel, amiért jól fizető állást ajánlottam neked! - lépett közelebb.- Lenne a számodra egy ajánlatom!- súgta a fülemhez hajolva.- Mmmm... a panamai tengerpart nagyon jól áll neked, mi gatito! Csak úgy ragyogsz!- t