Sötétség a múltban (Bungou stray dogs fanfiction)

14. Pusztító szépfiú

Ahogy tudtam csak rohantam be a városba. A tüdőm már majdnem kiszakadt a helyéről, de nem érdekelt. Ha Tatsumi átvette Chuuya fölött az irányítást, akkor meg van számolva minden egyes percünk. Már majdnem odaértem, de már hallottam a pusztítás zaját. Ilyen nincs! Hogy történhetett ez? Fel sem tudom fogni. Egyik percben még mellettem állt azután pedig elvitték, és semmit sem tudtam tenni. Mikor végre beértem szörnyű látvány fogadott. Pusztítás nyoma ahová csak nézek.
- Dazai! - kiáltotta egy ismerősen csengő hang. Kunikida rohant felém elég mérgesen. - Hogy mersz lelépni egy megbeszélés közepéről!?
- Merre van? - Kérdeztem egy elég komoly hangnemben.
- Jelenleg a hídnál vannak. Atsushi és Tanizaki próbálják féken tartani.
- Egyedül van?
- Nem. Tatsumi társa Fox is vele van. Nincs egyszerű dolgunk az biztos. A város másik felében pedig a Maffia küzd az ellenség embereivel.
- Szóval Tatsumi külön vált tőlük. Már csak az a kérdés ő hol lehet.
- Eddig nem találta őt senki.
- Ha megtaláljuk...
Kunikida ráfogott a vállamra.
- Dazai! Tudjuk min mész most keresztül, de ne feledd hogy egy csapat vagyunk. Még valami! A sensei küldte ezt neked. - adott át egy kis egyoldalas fülest.
Át is vettem, majd fel is vettem.
- Megkérdezhetem mi a terv? - nyomtam be a kis gombot az oldalán, majd nem sokkal jött is egy meglepő hang.
- Rég nem beszéltünk Dazai-kun! - szólt bele Mori. - Gondoltuk megvárunk vele.
- Szerintem nem volt az olyan rég. Még időm se volt elfelejteni téged.
- Hmm. Nos hallgatlak! Hogy fékezzük meg az ellenfelet?
- Akutagawa ráér esetleg? - mosolyodtam el.

Atsushi szemszöge:

Tanizakinak és erejének hála kivédtünk egy újabb nagyobb csapást Chuuya-san tól.
Nem akarom őt bántani, de muszáj valahogy megfékeznünk. Viszont egy óvatlan pillanatban egy ostor csavarodott rá a kezemre. Belém mart ami nagyon nem kellemes érzést árasztott el bennem. Viszont a következő pillanatban mintha elvágták volna az érzést. Vagyis tényleg elvágták az ostort. Egy vörösen izzó csík ami egyet jelenthet...
- Akutagawa! - kiálltottam egyszerre hálásan és a sírás szélén állva.
- Mikor tanulod meg végre megvédeni magad Jinko? - mondta lenézően.
Ekkor egy kocsi repült pont felé amit egy ütéssel kitérítettem céljából.
- Nem volt szükségem segítségre... - fordult el tőlem.
- Dazai - san küldött téged?
- Igen szóval ne szúrd el! - lett mérges szokásosan.
A telefonom is elkezdett csörögni, ami megúszta az eddigieket. Dazai-san hívott.
- Dazai-san!
- Hoooooy! Atsushi! Megtennétek nekem, hogy kicsit lefogjátok Chuuyát? Nemsokára ott leszünk szóval siessetek! - tette is le egyből.
Lefogni? Már megint a lehetetlent kérik tőlem! Akutagawa persze nem is halogatta a dolgot egyből támadt, miközben Chuuya folyamatosan dobálta felé amit csak talált. Tanizaki is próbált segíteni illúzióival. Ez az egész egyet jelentett. Nekem kell gondoskodnom az ostoros ellenfélről. Sokáig nem is várva én is támadásba lendültem, de persze ő is. Most már két ostorral támadt nekem, én pedig kerültem minden csapását ahogy csak lehet egyre közelebb érve hozzá. Azonban mikor már előtte voltam egy pisztolyt elővéve célzott rám, és gyors reagálásom miatt csak jobb vállon talált el.
- A bestiákat néha csak le kell lőni! - mondta Fox.
Gyorsan felállva, és fájó vállal végül kirúgtam a pisztolyt a kezéből, és egy felfelé rúgással állon vágtam.
- Az ellenfeleket pedig néha csak le kell csapni! - ordítottam rá dühösen.
Eközben Akutagawa erejét használva kerülte Chuuya - san támadásait amik mind egy hatalmas puffanással értek véget.
- Chuuya! Térj magadhoz! - kiabálta neki Aku persze sikertelenül.
Amiért Foxot sikeresen kiütöttem egyből mentem segíteni Akutagawának. Chuuya nagyon is profi volt ha harcról van szó szóval egyáltalán nincs könnyű helyzetünk. Aku majdnem közel került hozzá, de Chuuya bemosott neki egyet az arcába.
- Akutagawa! Minden rendben?
- Ne velem törődj! Támadj! Most!
Nem is halogatva tovább nekiiramodva már készültem is az ütésre, amikor vissza akart támadni, de Aku Rashomon erejével lefogta a kezét, ezért sikeresen gyomorszájon tudtam vágni, amitől hátraesett. Pont mire felkezdett volna állni a földről egy ismerős kéz ragadta meg a vállát. Dazai - san!

Dazai szemszöge:

Ahogy tudtam úgy siettem a hídhoz. Ha későn érkezem akkor meg is ölheti azt a kettőt, vagy fordítva, de szerencsém volt. Mire odaértem annyit láttam, hogy közösen összefogva leterítették Chuuyát a földre tőlem nem messze. Sietve odalépve már nyúltam is érte, hogy semlegesítsem az őt irányító erőt, ami szerencsére működött is. Hogy honnan tudom? Ha nem sikerül felállt volna tombolva és kitörte volna a nyakam. Viszont félúton a karjaimba esett eszméletlenül. Egy mély levegőt véve sóhajtottam.
- Dazai - san! - kiáltotta Atsushi.
- Szép volt! Tőled is Akutagawa. - mosolyogtam a két fiúra akik közben odajöttek.
- Minden rendben van vele? - kérdezte aggódva Atsushi. Közben Akutagawa elfordult és nem szólt semmit sem. Fura.
- Most már rendben lesz viszont orvosra van szüksége!
Fel is kaptam a kezembe menyasszonypózban.
- Ti segítsetek a többieknek! -mondtam, miközben elindultam vele egy nem messze megállt Maffiás kocsihoz.
Beszállva el is indultunk a legközelebbi kórházhoz. Viszont itt még nincs vége. Sőt! Most kezdődik majd Tastumi ellen az én igazi csatám.