Sötétség a múltban (Bungou stray dogs fanfiction)

7. Az első este

Én ezt nem fogom kibírni. Vele együtt egyszerűen nem. Meg egy csomó munka még hátravolt erre nem! Kitalálták, hogy legyek Dazai mellett. Sose jöttünk ki, és sose fogunk, meg ha megint megszivat mint annó? Sose bocsájtom meg azokat amiket velem tett.
- Chuuya! - legyezett kezével szemeim elött Dazai.
- Mi az?
- Nem vagy éhes?
- Nem...
- De jó régen nem ettél gondolom.
- Nem vagyok éhes.
- Biztos?
- Biztos! Inkább megyek letusolok.
- Várj adok pár kölcsönruhát.
- Minek?
- Hogy hogy minek? - nézett rám furcsán.
- A te gigászi méretedhez képest szerinted hogyan állna rajtam!? Mielött felvenném leesik rólam!
- Nyugodj meg ez nem fog.
Majd bement egy pici helységbe, és visszatért pár ruhával.
- Tessék ezek remélhetőleg jók lesznek. - adta oda.
- Majd meglátjuk. - indultam meg a fürdő fele.
- Egy kicsit azért bíznál bennem?
- Nem! - csuktam be a fürdőszobaajtót.
Nincs zár... Körbenéztem, és semmi torlasznak tökéletes dolog. Csak reménykedhetek hogy nem olyan perverz, hogy bejöjjön. De akkor megfojtom!
Kicsit félve, de levetkőztem, és kicsit túlságosan is sokszor az ajtóra néztem. Semmi. Most vagy direkt hergel, vagy kezdek megőrülni. Megnyitottam a csapot, és a zuhanyzóban meleg víz kezdett el folyni. Csoda hogy van nála, mert kinézem belőle, hogy jéghideg vízben fürdik. Lassan, de beálltam a zuhany alá, és próbáltam hozzászokni a víz hőmérsékletéhez. Behúztam a zuhany függönyt, és szinte csak hagytam, hogy follyon rám a víz. Megnyugtató érzés, és kicsit felszabadít. Túl sok nekem ez az egész ügy. Célpont lettem, akit bármikor megtalálhat a baj. Csak folytatni akarom az életemet, de ez az egész kicsit megrémít. Elveszteni a tudatomat, és ezzel pusztítanák a tudtomon kívül, és olyanokat is bánthatok akiket szeretek. Ezt nem akarom! Ha ez megtörténne, én végleg összeroppannék, és végülis nem, de ha visszatérnék a tudatomhoz...
A gondolataimat egy kopogás zavarta meg, majd egy ismerős és utálatos hang.
- Chuuya! Végeztél már?
- Még nem szóval hagyj!
- Én is akarok tusolni!
- Majd tusolsz!
Ezután nem szólt semmit, de én is összekaptam magam, és már szinte szálltam is ki, majd megtörölköztem, és felöltöztem. Jók rám a ruhái! Mi a franc? Honnan van neki ilyen mérete?
Egy teljesen jól passzoló felsőt, és egy kényelmes, és jó méretű hosszú nadrágot adott. Most az egyszer meglepett.
Belenéztem a tükörbe, és a vizes fejemet láttam ami úgy néz ki mintha egy zombi lenne aki épp hogy kikelt a sírjából. Semmi kedvem megszárítani. Fogtam a törölközőt, és ráterítettem a vállamra, majd kiléptem a fürdőből.
- Na végre hogy... - végigmért Dazai, majd meglátta vizes fejemet- Meg fogsz fázni ugye tudod?
- Nem baj.
- De igenis az! Várj mindjárt jövök.
Majd el is ment a fürdőbe. Én meg addig leültem a kis asztalához ahol egy kis tálnyi sült tészta volt, és még meleg ráadásul hozzá se lett nyúlva. Kicsit közelebb hajoltam, hogy megszagoljam, és nagyon jó illata van. A hasam egyből meg is kordult miatta. Francba... Ekkor egy törölköző landolt a fejemen.
- Ne csöpögtesd végig a házam víz cseppekkel! - kezdte el dörzsölni a fejemet - És edd meg mielött kihűl! Megdolgoztam vele!
A reakcióm az volt, hogy elcsaptam a kezeit.
- Miért bánsz így velem?
- Talán mert rám bíztak?
- De akkor sem viselkednél velem így!
- Ugyan! Csak annyi a lényeg hogy vigyázzak rád, és hogy megmaradj etesselek. Ráadásul ez még mindig az én házam szóval tartsd tisztán!

Ezzel a kijelentésével kicsit összetört most. Mielőtt valami rosszat mondanék inkább visszafordultam az étel felé, és elkezdtem enni. Furán érzem magam. Végre valaki, és nem is akárki mintha kicsit törődne velem, de nem mert kényszerből teszi. Mit is gondoltam? Mindig is magamnak kellett megoldanom a gondjaimat. Mi az a törődés? Én olyat nem ismerek.
Miközben ettem, addig Dazai a hajamat dörzsölte hogy megszáradjon.
- Abbahagynád?
- Nem! Amíg meg nem szárad addig nem!
- Nagyon szar érzés ugye tudod?
- Akkor főleg nem hagyom abba.
- Idióta...
- Biztos? Te nem szárítod meg a hajad.
- Nem mindegy?
- Nem! Nem akarlak betegként ápolni.
- Erős az immunrendszerem.
- Majd meglátjuk. -  hagyta rajt fejemen a törölközőt, és elment valahova.
Hamarosan én is befejeztem az evést, és ott maradtam ahol eddig ültem. Igazából mit is csinálhatnék? Fürödtem, ettem, és mást nem tudok csinálni. Egyáltalán az irodában mi lesz? Hozzám se fognak szólni elmenni nagyon nem is mehetek, és gondolom azt se nézhetem min ügyködnek. Hosszú, és unalmas időszak elött állok. Ráadásul vele! Emlékszem a napra mikor eltűnt, és hogy meg kezdődtek a nyugalmas napok, és egyben unalmasak is. Lehet idegesített, de valami kis életet lehelt az életembe! Most meg mintha csak egy ismeretlen lennék akire vigyáznia kell. Nem is szivat, nem is szól nagyon semmit csak van. Ez szörnyű érzés!
Dazai közben visszatért egy futonnal a kezében, és leterítette egy másik mellé.
- Itt az ágyad.
- Kössz. - válaszoltam letörten.
- Baj van?
- Semmi.
- Ismerlek szóval kivele! - jött oda hozzám, és leült velem szembe.
- Miért bánsz így velem?
- Chuuya... Tudom történtek dolgok, és nem voltam valami jó. Azonban ami most folyik az se jó! Sőt. Féltelek... Tudom ez most furán hangzik a számból, de máshogy nem tudom ezt elmondani. Mind tudjuk Tatsumi mit tett, és mire képes szóval nem akarlak sem elveszteni, sem pedig hogy megtörténjen az amire gondolok. Kérlek Chuuya! Légy együttműködő! - mondta komolyan, és közben végig a szemembe nézett.
- Dazai... Én együttműködöm meg mimden, de... - akadtam meg.
- De?
- De ami a múltban történt az fáj! Fáj hogy úgy bántál velem, és nemrég is! Most meg mintha egy angyal lennél, és ezzel minden elfelejtődött volna. Tudd hogy nem! És ami a múltkor történt... Ha bármivel próbálkozol eltöröm az összes ujjadat, majd a karodat is letöröm, hogy többet ne érhess hozzám világos? - mondtam a szemébe felháborodva.
Erre csak elkezdett hangosan nevetni.
- Min nevetsz? Ha?
- Óhh.. Ch.. Chuuya! Azt hitted közelítek feléd? Az csak egy felmérés volt! - nevetett tovább. Bennem meg eltört valami. Valami ami fáj és nem tudom miért.
- Fordulj fel... - álltam fel, és dőltem le a futonra amit kikészített nekem.
- Ugye nem haragudtál meg?
- Nem!
- Azt látom. - dőlt le az ő futonjára. - Jó éjt Chuuya!
Nem szóltam semmit, hanem próbáltam teljesen elfordulni tőle, és valamiért könnyezni kezdtem. Miért fájtak ennyire a szavai?

----

Régen volt rész, de remélem tetszik.