Sötétség a múltban (Bungou stray dogs fanfiction)

1. A kezdet

Egy év telt el Shibusawa esete után. Az élet folyik tovább, vagyis igen egypár zökkenővel. Na de hát mit lehet tenni nem? Zökkenők mindig is voltak, vannak, meg lesznek. Óhh! Be sem mutatkoztam volna? Én...
- Dazai!! - kiabált le kedvenc kollégám Kunikida! Igen jól hallotta mindenki! Az én nevem Dazai Osamu! A legnagyszerűbb nyomozó aki éppen egy bájos angyalkát keres, hogy kettős öngyilkosságot végezhessenek! Áhh csodálatos lenne. - Figyelsz rám?!
- Persze persze! - legyeztem le kezemmel.
- Dazai... - vett egy mély levegőt. Ennyire rossz lenne velem beszélni? Ez elszomorít. - Történt pár zavargás a városban. Mindegyik valahogy összefügg egymással. Ezeket találták a helyszínen, esetleg tudsz róla bármit is?
Odaadott pár képet. Ez érdekes! Kicsit mintha ismerős lenne. Azonban ezek még semmik sem. Nem egyértelmű, de biztos van valami jel a helyszíneken csak elrejtette ügyesen. Azért kicsit aggasztanak ezek az áldozatok. Mintha direkt fel akarná kelteni, hogy hé itt vagyok. Megvan a mai programom!
- Nem semmi. - nyújtottam vissza neki a képeket. - De egy kérdés! Ez a kép hol készült? - böktem rá a legfelsőre.
- A kikötőben miért? - nézett rám gyanakvóan.
- Óhh hogy halhatott meg egy ilyen drága hölgy egy ilyen helyen? Egyébként meg hogy-hogy nem Ranpot kérdezted meg? - törtem meg csodás színészi kibontakozásom.
- Ranpo most épp a rendőröknek segít megint egy áldottal kapcsolatos esetben.
- Óhh értem. - azzal feláltam helyemről, és elindultam kifelé.
- Mégis hová mész? - állított meg a szőke szemüveges Kunikida.
- El.
- Hova el?
- Randevúm van! Neked nem szokott Kunikida?
- Nem....
- Pedig lehetne! - intettem, és már mentem is ki.

Amint kiértem egy rossz érzés fogott el. Valami nem stimmel a városban. Mintha valami megint készülődne.
Az is érdekes mintha ezt az érzést már egyszer éreztem volna, még annó a maffiánál. Csak ne legyen igaz!
A kikötőnél minden a szokásos. Kivéve szegény áldozatot...
Szinte semmi sérülés nincs rajta, még egy lövési seb sem. Itt valami belső gond lehetett, de nem szívrohamra tippelek. Az aggyal lehetett valami, de szegény rendőrök csak néznének, és nem hinnének nekem, csakis a boncolásnak. Ez az ő hibájuk. Aki ezt tette az nem hagyott semmilyen nyomot sem, vagyis azt mondják, de nem ismerik elég jól az ellenfeleket. Ha nem találsz nyomot a testen akkor keress valahol egy elrejtettet! Bonyolultnak hangzik? Az is! De ha már jártas vagy etéren. Nos! Honnét tudod, hogy nem mozgattak el bizonyos tárgyakat? Mint például egy ládát? Nem tudhatod amíg meg nem nézed.
Elmozdítottam ami teljesen a falhoz volt rakva. Bingó! Egy kisebb szöveg: "Visszatértem" és egy kis mosolygós fej.
Csak azt ne mond, hogy ő! Baj van! Nagyon nagy...

Chuuya szemszöge:

Délvan végre valami amivel elfoglalhatom magam! Semmi dolgom jelenleg, és ez már nagyon unalmas... Hirtelen megcsörrent telefonom.
Mori! Ezaz végre valami.
- Mori-san?
- Óhh Chuuya-kun! Lenne egy kis megbízásom számodra.
Óhh be sem mutatkoztam! Az én nevem Chuuya Nakahara a maffia legjobb harcművésze.
- Mit kéne tennem?
- Az egyik területünkön találtak egy holttestet. De a nyomozóink sem tudják, hogy kerülhetett oda vagy miért. Tudom nem ilyen terülten szoktál dolgozni, de egy kisebb fajta üzenetet hagytak ott, vagyis inkább egyfajta célzást.
- Milyen fajta célzás?
- Gravitáció.
- Értem indulok is!
Megadta a címet, és én már száguldottam is a helyre. Szó szerint. Egy motorral hehe.
Amikor megérkeztem tényleg nem vicceltek. A test a levegőben lógott mintha lebegne. Én is arra tippelnék, hogy rám céloznak. Körbenéztem, de semmi. A test sértetlen, vagyis a halála rejtélyes. Valami nyomnak viszont kéne lennie, na de hol?
- Van UW lámpa? - kérdeztem az ottani nyomozókat.
-Van tessék! - adta oda egyikük.
Rávilágítottam a falra, és ott volt...
"Visszatértem! Hiányoztam Chuuya?"
Mellette még ott volt egy mosolygós fej is. Honnan ismerhetem? Ki lehet az? Mit akarhat? Várjunk! Ne.... Ne!
Baj van! Nagyon nagy baj!

------

Hi! Nos rövid rész lett mert ez mégcsak bevezetés az egészbe. Legközelebb hosszabb rész lesz, vagyis megpróbálok. Addig is Bye!