Sötétség a múltban (Bungou stray dogs fanfiction)

4. A múlt sötétsége 1. rész

7 évvel ezelött  Chuuya szemszöge:

Itt az idő. Nemsokára öt óra szóval irány a kikötő. Igaz nem szívesen megyek oda... Egy idegennel elvégezni egy nem is egyszerű feladatot? Kössz szépen. De tényleg!
- Lám meg is érkezett! Chuuuuuyaa! Ide látod? Gyere ide! Légy jó fiú. Lábhoz - vetett egy nagyon rossz mosolyt arcán. Utálom hogy sokszor úgy bánik velem mint egy kutyával.
- Fogd be a szád, és még mindig nem vagyok a korcsod. Világos szararcú? - vágtam vissza.
- Persze persze törpécske - legyezgetett kezével.
- Még növésben vagyok szóval fogd be!
- Na de Chuuya! Az új fiú elött így viselkedni? Nem mutatsz jó példát.
- Miről beszélsz? Te kezdt....
- Jól van jól van legyen jó napod. Tökmindegy. - szakított félbe.
- Tatsumi vagyok! - nyújtotta felém kezét az új srác. Eddig normálisnak tűnik.
- Chuuya - ráztam vele kezet.
- A törpe - sugta utólag Dazai.
- Egyet jegyezz meg. Soha ne engedelmeskedj neki, de ha taktikázik egy feladatban hallgass rá. Persze nem mindig. - Mondtam Tatsuminak, és Dazai szeme felcsillant.
- Chuuya! Soha nem mondtál rólam még ilyen szépet!
- És többet nem is fogsz azt megígérem.
- Látom nagyon kijöttök egymással - mosolygott Tatsumi.
- Mi? Mi?? Az kizárt - mondtuk ki Dazaial egyszerre.
- Persze - forgatta meg szemeit Tatsumi. - Amúgy nem kéne mennünk?
- De kellene. - indult meg Dazai az egyik nagy raktár felé.
- Mi a feladat?
- Nem mindegy? - unta el magát a kérdéstől Dazai.
- Nem. Nem mindegy hogy mi miatt kockáztatom az életem idióta!
- Majd megtudod nem mindegy?
Legszívesebben már ezer féle képpen kinyírtam volna, de Koyou - san meg Mori - san nem engedik. Sőt folyton le is szúrnak. Van igazság? Bezzeg Dazai folyton piszkálhat! Nem hiszem el...
- Mond csak Chuuya. Ti mindig így veszekedtek? - kérdezte Tatsumi.
- Éjjel nappal egymás vérét szívjuk igen. De ha tehetem elkerülöm jó messzire, ami köztudott lehetetlen.
- Na és te? Hogy kerültél ide?
- Hát kicsit furcsa módon. Benne voltam egy kisebb csoportban akik elárultak. A maffia pont lecsapott ránk, és engem úgymond a szarban hagytak. Ott egyből elöntött a méreg, és csatlakoztam inkább a maffiához.
- Csak így? Mori ennyire megbízna benned?
- Pontosan nem. Ránk bízta, hogy figyeljünk rá. Plusz munka veled.... - mondta Dazai.
- Szóval akkor nem vagy tag. - állapítottam meg.
- Még - mondta magabiztosan Tatsumi.
- Ennyire biztos vagy benne?
- Mi az hogy?
- Igen igen érdekesek vagytok blah blah blah. Itt a szervezet. Nem rég alakultak, de köszönni kéne nekik. Mert ugye a Maffia egy illedelmes szervezet amit mindenkivel megoszt. - nézett ránk Dazai.
- Csak azt ne mond, hogy használjam azt. Azt elfelejtheted, mert nem fogom.
- Elöbb lássuk mit tud az új fiú. - nézett Tatsumira.
Bementünk az ajtón, és egy üres helységben találtuk magunkat. Sehol egy őr, egy ember, egy szellem. Semmi. Hol lehetnek ezek?
- Álj! - szólt Tatsumi.
- Hallottál valamit? - kérdezte Dazai.
- Használni fogom az erőm, és azzal előcsalogatom őket.
- Csak tessék!
Tatsumi előrébb ment, hogy mi nehogy kapjunk belőle. Mi lehet az ereje?
- Hát lássuk. Szerencsétlenek sötét haragja! - mondta ki, és ezzel aktiválta erejét.
Dazai megfogta a kezemet.
- Mi a? - néztem rá.
- Késöbb megköszönöd.
- Ugyan mit?
Ekkor ordításokat hallottunk. Mi a franc? Mi lehet az ereje?
Pár fegyveres ember elkezdett felénk rohanni. Már támadtam volna, de Dazai még mindig nem engedett.
- Ha elengedlek rád is hatni fog. Az ellenség is kikészült tőle rád hogy hatna? Meg amúgy is. Nem bízok meg benne, és nem is fogok.
- Mert eddig bíztál?
- Nem.
- Mi van?
- Csak maradj csöndben, és figyelj, hogy azt hidje minden rendben. Jelenleg nem hall.
- Honnan tudod?
- Már rég ránk támadt volna. Ilyenkor nem érzékel semmit magakörül. - nézett rám komolyan.
A két férfi hirtelen felsikított, és az arcuk halálfélelmet tükrözött. Mi a franc? Mi ez az erő?
Ekkor Tatsumi abbahagyta. Kezdek félni. Mibe rángatott bele ez az idióta?
- Teljesen lebénultak. - mosolygott ránk, és főleg rám.
- Nagyszerű! Akkor tőlük máris búcsuzhatunk. - mosolygott őrülten Dazai.
Elővette pisztolyát, majd mindkét embert fejbelőtte. Kegyetlen...
- Miért lőtted le őket?
- Hogy ha felébrednek akkor minket támadjanak, és öljenek meg? Csábító, de fájdalmasan hangzik szóval kihagyom. - indult el előre.
- Mindig ilyen? - fordult felém Tatsumi.
- Igen. Üdv a világomban. - indultam el én is Dazai után.
Egyszerűen kirázott a hideg. Éreztem, hogy Tatsumi folyamatosan engem bámul. Miért? Hagyja abba. Ebbe bele fogok őrülni. Vissza akarok menni a szobámba, és ledőlni aludni, nem pedig két perverz, és ijesztő elmebeteggel társalogni.
Szerencsémre hamar megtaláltuk a rejtett kis fő bázisukat az épületen belül. Mindegyikük a földön reszketett, vagy pont a sarokban. Az asztalokon szétszórt pappírok, és teli hamu tálak találhatóak. Rendetlen egy banda azt meg kell hagyni.
- Tatsumi! Meddig is tart pontosan az erőd?
- Már nem sokáig bénítja le őket. Szóval olyan most.
Jól mondta. Ebben a pillanatban kezdtek felállni a földről. Én is a két fiú elé álltam, és aktiváltam erőmet. Nem is kellett várnom sokáig máris valaki megpróbált lelőni. Nem sok sikerrel persze. Én viszonoztam ezt a kedvességet, és belerepítettem egyenesen a fejébe a töltényt.
- Ki a vezetőtök? - kérdezte meg tőlük Dazai.
Ekkor a tagok mégjobban próbálkoztak, de az eredmény újabb pár hulla.
- Nos?
Meg gondolták magukat, és rámutattak egy személyre. Dazai elé lépett.
- Én kétszer is meg gondoltam volna, hogy a maffiával újjat húzzak. Most nézz magadra. Szánalmas vagy. Három gyerek legyőzött téged, és a csapatod.
- Kegyelmezz!
- Szóval szégyenben akarsz élni?
- Kérlek!
- Sajnálom, de én csak a dolgomat végzem. - majd őt is fejbelőtte.
Mindenki lesokkolódott.
- Mehetünk? - nézett ránk.
- Velük mi lesz? - kérdezte Tatsumi.
- A többi nem az én dolgom.
Ezzel ki is viharzott. Gratulálok Dazai. Csodás munka volt mondhatom.
Én is követtem volna, de valaki megfogta a karom.
- Várj! Chuuya... Hogy is mondjam. Nagyon is tetszel nekem! - mondta ki egyszerűen Tatsumi. Hogy mi?
- Jól értelmezem. Én tetszem neked? - néztem rá furán.
- Igen!
Úgy elvörösödtem mi t a fene. Még az a szerencsétlen sem mászott rám mint ez az alak!
- De én fiú vagyok!
- Nem baj az.
- De te nem tetszel nekem.
- De majd fogok!
- Azt hiszed?
- Elviszlek randira!
Erre csak pislogtam párat, majd hátat fordítottam, és elindultam.
- Soha az életben! Ha megmered tenni, akkor jó mélyen a földben fogod találni magad.
- Akkor holnap este!
Erre csak kitéptem helyéről az egyik ajtót, és felé dobtam. Kikerülte. Legnagyobb bánatomra. Esküszöm ez Dazai 2.0.
- Vésd az eszedbe. Én veled randizni, beszélni, vagy bármi egyébb soha nem fogok csinálni. Szóval menj, és udvarolj másnak ne nekem, vagy halj meg. De látni nem akarlak.
- Harcias. Ez tetszik!
Inkább elhúztam onnan olyan gyorsan ahogy csak bírtam. Úgyis meg fog halni. Ezt majd én is garantálom.

----
És kész a következő rész! A múltban!
Remélem jó lett