Sötétség a múltban (Bungou stray dogs fanfiction)

9. Amikor Csipkerózsika felébred

Miután Atsushi is végzett megvacsoráztunk, majd mi is elmentünk aludni. Dazai még mindig ki volt ütve teljesen. Egy kicsit sajnálom. De csak egy kicsit! Múltkori miatt megérdemelte, de azért jó volt tőle, hogy megmentett. Ha azt az izét rám fújják, akkor Dazainak semmi esélye, és engem már el is vittek volna. Bele sem merek gondolni mi történt volna velem. Nem akarom! Minél elöbb ki kell derítenünk, hogy mit akarnak, és meg kell állítani őket.
Főleg azt az őrültet. Még a gondolatától is kiráz a hideg, de most muszáj pihennem. Ha mostanában ez lesz, vagy akár minden nap akkor hiába vagyok erős, hála a gravitáció erejének legyőzhetnek. Talán úgy tűnik szinte lehetetlen engem legyőzni, de én sem vagyok egy kifáradhatatlan ember.
Annyira elgondolkodtam mimdenen, hogy arra kaptam magam, hogy hajnali fél kettő van. Na jó! Ez nem megy, nem tudok aludni. Bezzeg ez itt mellettem húzza a lóbőrt rendesen. Kivételesen mázlista.
A sok próbálkozás után inkább feladtam, és kimentem a kis teraszra. Kihoztam a kabátom zsebében elrejtett kis cigisdobozomat, majd kivettem egy szál cigit, és meggyújtottam. Lassan emeltem a számhoz, és kis habozás után beleszívtam. Nem túl gyakran szoktam, de valljuk be! Megnyugtat néha.
Mögöttem hirtelen kinyillódott az ajtó, de nem igazán izgatott, csakis ez a kis szál cigaretta. Azonban mikor oldalra néztem teljesen lefagytam. Egy fejét fogó, alig lábán álló Dazai volt mellettem.
- Nem kéne azt szívnod - szólalt meg hangján hallható fáradtsággal.
- Nem kéne itt kinn állnod - szóltam vissza nyugodt hangon. - Szóval felébredtél végre.
- Igen fel.
- Miért jöttél ki? Még nem kellene felkelned.
- Miért nem alszol? Neked sem kén fenn lenned.

Közben figyeltem még éppen félkómás fejét, ahogy a kis csikket az ujjaim között figyelte.
- Kérsz? - kérdeztem meg azért mégis, pedig egy pohár víz jobb lenne neki.
- Nem! Na jó igen... - gondolta meg magát.

Odaattam neki, majd jól megszívta. Nem tudom miért, de olyan gyönyörű látvány volt ahogy kifújja a füstöt, de a pillanatot elrontotta a kisebb köhögése.
- Vizet igyál ne ezt szívd idióta! - vettem vissza tőle.
- Lehet - köhögött - igazad van.

Ezután bement vissza a lakásba, és ha jól hallom megengedte a csapot.
Dazai igazat adott nekem? Jól hallottam? Vagy csak megint részeg lennék, és képzelődöm? Lehetetlen hisz nem is ittam. Most hogy belegondolok mennyire hiányzik egy jó kis vörösbor. Ölni tudnék érte.
Elszívtam én is a cigit, és elnyomtam a földön. Bocs Dazai! Aztán visszamentem a lakásba ehhez a szerencsétlenhez.
- Szörnyű szagom van. - jelentette ki.
- Tudom, de nem akartunk megfürdetni.
- Akartunk?

Rámutattam Atsushira, és meglepődött kicsit.
- Azt hittem hazamegy utána.
- Nem akart egyedül hagyni, és hogy mondjam? Nem könnyű veled kiütve.
- Inkább megyek letusolok.
- Csak jót teszel vele nekünk hidd el.
- De kéne a segítséged!
- A mim?
- Tudod még nem érzem magam valami magabiztosan.
- Igen és?
- Segítenél letusolni?
- Hülye vagy?! Nem, soha, kizárt!
- Chuuuuuyaaaa! - mondta ilyen gügyögős hangon - Kérlek!
- Nem! Dazai! Szerinted akarom látni a meztelen tested? - valamiért belegondoltam, és nem! Nem lehet! Szedd össze magad Chuuya!
- Lééétszi!
- Majd fürdesz reggel!
- De akkor teljesen melléd fekszem, hogy érezd. - vágott ördögi arcot.

Vettem egy nagy lélegzetet, és megfogtam az ingjét a nyakánál, és behúztam a fürdőszobába. Megengedtem neki óvatosan a vizet, és beállítottam. Mire megfordultam Dazai egy szál törölközőben állt elöttem. Asszem kicsit elvörösödtem.
- Tetszik a látvány? - mosolyog perverzül.
- Nem. Szerintem még a szer hatása alatt vagy, mert képzelődsz.

Megfogtam a kezét, és törülközőstől beküldtem a zuhany alá.
- Most elázott a törölközőm! - nyafogott a "hősbeteg".
- Hozok másikat, és tiszta ruhát. Addig ne csinálj semmi hülyeséget.
-Ugyan mit tehetnék? - csodálkozott.
- Ha rajtad múlik bármi megtörténhet.
- Ez igaz - vágott gondolkodós fejet, csípőre tett kézzel.

Én eközben kimentem, és utánanéztem pár tiszta ruhának. Keresgetés közben a szekrényében találtam egy cetlit.

Kicsi Chuuya!

Tudtam, hogy a cuccaim közt fogsz keresgetni, mert valami történik velem. Hogy mi? Öngyilkos akarok lenni na szerinted? Mindegy is. Alvós ruha legfelső polc, normál ruha középső rész. Ja! Kötés is kell nekem mindenképp szóval nyisd ki az alsó nagy fiókot, és fogj egy dobozt.
Majd meghálálom segítségedet. Ja! És ezt a cetlit tedd félre még jól jöhet hamár ilyen cuki kicsi fejed van, meg sokszor elfelejtesz dolgokat.

Dazai

Hogy az a! Majdnem széttéptem a pappírt, de még jól jöhet szóval csak egy gombócba gyúrtam össze. A ruhákat összeszedtem, és a géz is megvan. Remélem azt megoldja.
Mikor visszamentem, elöbb kopogtam, de nem kaptam választ. Elkezdtem aggódni így berontottam, és egy meztelen Dazait láttam magam elött, aki épp most jött ki a zuhany alól, és ő is elvörösödött enyhén.
- Nem számítottam rá, hogy csak így bejössz. - mondta nézett kicsit perverzen.

A kezemben tartott holmikat ledobtam a földre, és a félretett galacsint a fejéhez vágtam.
- Még hogy nem számítottál rám!? Most mondtam hogy hozok ruhát idióta! - kiabáltam rá.
- De akkor is elpirultál.
- Idióta szerinted?
- Tetszik a látvány?

Erre hátat fordítottam neki, és kimentem a fürdőből egyenesen a bejárati ajtóig, majd ki. Leültem az ajtóban, és majdnem sírni kezdtem. Idióta! Idióta!!
- IDIÓTA!!! - mondtam ki hangosan.

Remegtem egyrészt a hidegtől, másrészt miatta. Egyszer csak megéreztem, hogy ki akarja nyitni az ajtót, de az erőmnek hála nem tudta.
- Chuuya! Gyere be! - szűrödött ki a hangja.
- Tudod, hogy nem fogok.
- Beszéljük meg!
- Mit? Mit akarsz megbeszélni? Hogy egy kibaszott idióta & #*&#&* vagy egy nagy rakás & *+"^- aki mimdemt tönkretesz?
- Vao. Te aztán tudsz káromkodni!
- Menj a francba!
- Chuuya kérlek!
-Hagyj!

Ezután nem szólt egy szót sem. Semmit nem hallottam, de nem is baj. Egyedül akartam lenni csendben. Csak én, a szél, a hideg, és a könnyeim. Miért félek tőle ennyire, ha simán le tudnám győzni? Bár inkább nem legyőzni akarnám őt hanem... hanem szeretni, és ugyanezt viszonozva tőle. De ő! Egy féleszű aki nem fogja fel a dolgokat.

Dazai szemszöge:

Miután kirohant a fürdőből, gyorsan felvettem a törölközőt amit hozott, és utána rohantam, de késő volt. Az erejét használva az ajtó kihagyásával szinte kizárta magát engem meg be, és nem tudtam semlegesíteni. Egy idő után nem szóltam hozzá, csak leültem az ajtó elé. Most mit tegyek? Túlságosan szeretem, de nem tudom kifejezni, mindig csak elrontom.
Ekkor egy kis zajt hallottam közeledni felém.
- Segíthetek?

---

Sajnálom a nagy kihagyást, de még mindig lassan megy az írás. Remélem azért még van aki olvassa.