Sötétség a múltban (Bungou stray dogs fanfiction)

6. Hogy mi?

Chuuya szemszöge:

Körbevettek minket, de ez semmiség. A nagyobb baj az hogy Tatsumi is bármikor lecsaphat ránk. Mondjuk azt nehezebb felfognom miért is védem ennek az idiótának a hátsóját. Bár Tatsumi mindkettőnk ellensége szóval muszáj. 
- Mi az? Egész nap csak ott fogtok állni, és nézni? Vagy esetleg támadtok is végre? Ja várjunk csak! Arra vártok hogy én támadjak? Megoldható, de felesleges lépés nem de? - gúnyolódott Tatsumi.
- Fogd be! Szétverem azt a kis féltett pofikádat egy pillanat alatt! - dühödtem fel.
- Chuuya! Nyugodj le. Direkt hergel téged. - szólt Dazai.
Egyszerűen nem bírom! Ha lépek akkor annyi lehet nekünk. Ha meg nem ő fog, de nem teszi, mert tudja veszíteni fog. Hiába gondolkodom inkább csak idegesebb leszek. Elég csak megérinteni, és máris megfertőzött. Akkor az emberei is fertőzöttek nem? Egyáltalán van képességük? 

Ekkor Dazai megfogta a vállam.
- Ne tedd. Most már biztosra mentünk, hogy él. Ha megérint nekünk annyi, szóval nekem kell harcolnom vele. Az embereit sem ismerjük, és nagyon sokan vannak. Ráadásul koncentrálni sem bírsz szóval tűnjünk el. - mondta nekem teljes higgadtsággal. Igaza van. Bármennyire is fáj. 
- Most mi van? Nem jöttök? Még sem vagy olyan bátor Chuuya? A kis Dazaid mögé bújva fogsz figyelni? Bátrabbnak ismertelek. - hergelt tovább Tatsumi.
- Hogy mit mondtál? - emeltem fel hangom.
- Chuuya ne! Állj le most! - szólt rám Dazai.
- Szóval hallgatsz rá mint egy kutya a gazdájára? - szólt be ez a kis...

Megindultam felé, de Dazai megfogta a bal kezemet, és visszarántott. Jobb kezével átkarolt, ezzel lefogva engemet. Már szabadultam volna, mikor másik kezével letakarta a szememet, és ezután egy kisebb robbanást hallottam, meg fájdalmas kiáltásokat. Mikor levette a kezét a szememről egyből szétnéztem, és a szemüket dörzsölő embereket láttam. Egy fénygránátot dobott be valaki. Nem más mint az iroda egyik tagja az a szemüveges szőke akinek az ereje valami füzet ha jól tudom. 
- Késtetek. - szólt Dazai.
- Forgalom volt. - szólt vissza a szemüveges.
- Atsushi! Ha megtennéd? - szólt az említettnek kedvesen Dazai.
- Máris! - változott át félig tigrissé a fehér hajú fiú, és egyből elkezdte leverni az összes így is félholt embert.
Megpróbáltam megkeresni szemeimmel Tatsumit, de nem volt sehol. Eltűnt! Azonban azt észrevettem, hogy Dazai még mindig nem engedett el.

- Elengednél? - szóltam kicsit se barátságosan.
- Nem! - válaszolt.
- Nem!? - háborodtam fel.
- Nem.
Arra készültem, hogy hátrarúgok, de a másik lábam térdhajlatába lépett, és én meg a földre rogytam. Mi a franc? Mire észbe kaptam egy pisztolyt nyomott a fejemhez. 
- Ismerlek szóval másképpen nem tudnálak nyugton tartani. Tatsumi jelenleg eltűnt, és te vagy a célpontja.  
- Tudom! És?
- A Maffiánál sem vagy biztonságban, és te vagy az egyetlen aki elő is tudja csalni. 
- Szóval mi a franc van?
- Az hogy velünk jössz a Nyomozóirodába!
-Hogy mi? Azt leshetitek! Én biztos hogy nem! Ott sem tudtok tartani még egy napot sem!
- Pontosan ezért is tárgyaltunk már Morival. 
- Hogy micsoda? - döbbentem meg.
- Nehéz tárgyalás volt, de belement. Szóval ha akarod, ha nem, de az úgymond díszvendégünk leszel. Hát nem csodás?
- Hogy micsoda? - akadtam ki.

Így lyukadtam ki a Nyomozóiroda fogadó helységében. Most is egy fotelban ülök a kezeimmel pedig a fejemet fogom a térdemen támaszkodva, miként próbálom végiggondolni mi a franc is folyik ebben a kis nyomorult világban!?
- Chuuya - kun! - szólt hozzám az iroda vezetője, aki velem szemben ült - Tudom ez nehéz helyzet, de muszáj együtt működnünk. Az ellenségünk veszélyes, és nem tudjuk mire képes. Ehhez  pedig szükségünk van a segítségedre. 
- És ha azt mondom nem? 
- Nos az sem probléma, de itt kell maradnod. Ha kell erőszakot is alkalmazunk, bár felesleges szerintem, mivel a főnököd is beleegyezett ebbe az egészbe.
- Legalább akkor beszélni beszélhetnék vele?
- Sajnos azt is közölte, hogy az ügy miatt eléggé elfoglalt, és sok minden közbejött, szóval nekünk kell megoldanunk azt, hogy beleegyezzél az egészbe.
Nem tudom miért, de sántít nekem ez az egész. De Mori - san ban megbízok. Ha ő ebbe beleegyezett akkor  nekem alkalmazkodnom kell.
- Legyen! Itt maradok. De hogy miben segítek, és miben nem azt én döntöm el!
- Ezt örömmel hallom. Hát üdv itt ideiglenesen a Nyomozóirodában. Sajnos most még dolgom van szóval megyek. Kérlek ne okozz galibát, és foglald el magad itt kényelemben, és még valami!
- Mi az?
- Mivel külön nem szállásolhatunk el téged, ezért közös megegyezés alatt Dazainál fogunk téged elszállásolni.
- Hogy mi!? A kötszerpazarló, beképzelt, idegesítő, szararcú Dazainál!? Ebbe nem egyezek bele! Vagy külön vagy sehogy, és visszamegyek!
 - Kérlek Chuuya-kun. Egyedül nem lehetsz, és érthető okok miatt az iroda tagjai nem igazán bíznak meg benned. Az egyetlen lehetőség az Dazai-kun. 
- De! De...De ez így!
- Sajnálom! Ez van és kész. Most mennem kell.
Azzal el is ment bennem fojtva a szót. Hogy mi?

A napból már úgysem volt sok hátra, és Dazainak is letelt a munkaideje, szóval elérkezett a végem. Muszáj volt vele mennem. 
- Mehetünk Chuuya? - nézett rám.
- Mehetünk... -válaszoltam letörten.
Lassan haladtunk egymás mellett szótlanul. Ez a tény pedig még mindig megöl.
- Biztos nincs másik lehetőség?
- Biztos. Ennyire nem akarod?
- Ennyire képzeld.
- Ugyan már! Nem lesz olyan rossz! - mondta vidáman.
- Mondod te...

A lakása nem volt olyan messze, és egy elég barátságos helyen. A lényeg az mutassa meg a szobámat, és én már el is vonultam. Amint kinyitotta az ajtót előre engedett. Hát... nem valami nagy az biztos. 
- A fürdő itt van - nyitotta ki a bejárat melletti kis ajtót.
- Van hol lehúzzam a szar poénjaidat remek.
- Aucs... A konyhát pedig itt találod - mutatott egy másik kis helységre.
- A szobám? - kérdeztem szememet forgatva.
- Óhh! Hogy az? Itt! - mutatott a nappalinak tűnő pici szobára. 
- Valamiért nem látom.
- Én itt szoktam aludni, és a másik szoba a vendégszobám lett, de most elég nagy kupi van ott. - vakarta meg fejét.
- Nem baj jó lesz. -nyitottam be az utolsó helységbe amire nem mondott semmit, de az ajtó nem mozdult. Megpróbáltam benyomni, és kicsit megmoccant, de csak pár kacat esett ki. - Mi a franc?
- Én mondtam. 
- A fürdőkád is megteszi...
- Naaaaa! Chuuuyaaaa! Nem foglak bántani ígérem!
- Legyen! De ha egy hajszálad is hozzám ér! 
- Nem fog!
Hát ez egy csodás időszak lesz.....

---------

Mik lesznek itt? OwO