Szuperhősök Világában II. - A Masayoshi kora /BEFEJEZETT/

22. Fejezet - A vacsora

Szuperhősök világában

22. Fejezet – A vacsora

Nolen szemszöge

- Biztosan nekem szeretnéd adni? – ült le Dom az ágyra.

- Igen, biztos – válaszoltam mosolyogva.

Átnyújtottam öcsémnek a jádekövet. Először elámulva csodálgatta, s minden irányból megnézte, végigtapogatta.

- De ha ezt nekem adod, neked nem lesz talizmánod – csillogott a szeme. – Amúgy is, ezt nagyi adta neked.

- Én pedig most neked ajándékozom. Különben is, nemcsak ez az egy szerencsetárgyam van – majd a szobám felé néztem.

Dom megköszönte ajándékát, ezt követően pedig átölelt. Anyánk nyitott be a szoba ajtaján.

- Tudtok segíteni behozni a cumókat? – kérdezte, miközben három szatyrot szorongatott a kezében. Másik kezében körülbelül hat zacskó kenyeret tartott egyszerre. – Még van néhány holmi lent a kocsiban.

- Már megyek – szaladt ki az ajtón Dom.

- Muszáj Kopternek búcsúztató ünnepséget tartani? Tudtommal már egy hónapja nem itt él.

- Bár már nem vagyunk házasok, elég sok ideje itt élt, ennyit csak megérdemel. Még amúgy is van itt néhány cucca. Azokat is elviszi magával New York-ba.

- Szegény Eron. Sajnálom, hogy vele kell egy városban élnie – suttogtam magamban.

- Na és miért hívod még Kopternek? Sose szeretem, mikor így nevezed. Szólítsd William-nak, hisz ez a rendes neve.

- Sajnálom, de nem érdemelte ki a tiszteletemet – pimaszkodtam. – Na jó, megyek Dom után, még a végén felfalja az összes dugi csokit.

-189-

Felhoztuk a szakadásig pakolt bevásárlótáskákat a kocsiból, majd segítettünk anyánknak a konyhában. Előkészültünk a vacsorára, s bár nem igazán szerettük volna ismét látni Koptert, örültünk, hogy ez az utolsó alkalom. Dom a konyhaasztal mellett állt, s egy répát szeletelt a vágódeszkán. Én segítettem édesanyámnak elmosni a koszos edényeket.

- Nincs ínyemre ez az egész vacsora dolog – sóhajtottam. – Biztos nem lehetek a szobámban, míg Kopter el nem megy?

- Nolen, ezt már megbeszéltük. Egy órát ki fogsz bírni vele. Nem is kell mellette ülnöd.

- Egek, egy órára jön? Azt hittem húsz perc után már tolja is haza a bringát – panaszkodtam. – Az új barátnőjét is hozni fogja?

- Szerintem nem – válaszolt anyám. – Pedig a képekről elnézve aranyos nőnek tűnik. Bár az arcán van egy csúnya seb.

- Ugye tudod, hogy most arról a személyről beszélsz, akivel megcsalt téged.

- Dehogy csalt meg. Mikor találkoztak, William-mal már kezdtünk eltávolodni egymástól.

- Fura, azt hittem az a házasságotok elején történt.

- Nolen! – emelte fel a hangját.

- Jó, sajnálom! Elismerem, ez nem volt szép tőlem – majd némán álltam néhány másodpercen át. – Várjunk csak! Ha nem jön a barátnője, azt jelenti, hogy Dom fog mellette ülni? – kérdeztem aggodalmas hangon.