Kötelék BEFEJEZETT

1. fejezet: MEGHATHATATLAN

Az ütközetnek vége. Neville elbukott, Voldemort halott. Azonban a halálfalók túlereje jelentős, a Roxfort védelmezőinek száma pedig elenyésző volt. Harry, Hermione és Ron a poros földben térdeltek, körülöttük pedig a maszkos követők álltak. Mozdulni sem tudtak, annyi pálca szegeződött rájuk egyszerre. Azonban a halálfalók gyűrűjében Harry egyetlen embert figyelt, Perselus Pitont, Dumbledore gyilkosát. A férfi nem hordott csuklyát, csupán maszkja volt rajta, így Harry hamar felismerte őt vállig érő éjfekete hajáról. 

Volt professzora ijesztően tornyosult fölé, kezében egyszerű, fekete pálcáját tartotta maga mellett. Előre tett egy nyugodt lépést, ezzel a kör közepébe került ő maga is. Egész lénye fenyegetést sugárzott, testtartása egyenes volt, mint mindig. Harry moccanni sem mert, olyannyira elárasztotta testét a színtiszta félelem. A férfi azonban egyenesen hozzá indult el, majd megállt, és előrehajolt, hogy a fiú arcát jobban megvizsgálhassa magának. Harry szeme parázslott a dühtől, de egyéb jelét nem adta mérgének.

Piton kezével a kölyök álla alá nyúlt, majd erőszakkal fordította magához a fiút, hogy egészen felnézzen a férfire. Harry még sosem látta így régi bájitaltan professzorát, de a maszk kétségkívül a szokásosnál is ijesztőbbé tette. Mintha csak egy lelketlen lény állt volna előtte, olyan érzése támadt. Majd az álarc alól hallotta, ahogy Piton lassan kifújja a levegőt, arcán pedig érezte a hőjét.

- Két lehetőséged van Potter - szólalt meg jelentőségteljesen, hangja pedig pont olyan volt, hogy a frászt hozza mindenkire. - Vagy hozzám jössz, és engedelmes férjemmé válsz, vagy meghalsz. 

A fiú tekintetéből eltéveszthetetlenül kiolvasható volt, hogy nem tudja, hogy jól hallotta-e a férfit. Azonban smaragdjaiban düh parázslott, és ha pillantással ölni lehetett volna, akkor Piton éppen holtan esett volna össze. Azonban Harryben a a félelem is veszélyesen rezonált, majd szeméből elindult két könnycsepp, és egymással versenyezve indultak le arcán, hogy állkapocsvonalánál a földre hulljanak. Ezeket pedig egy határozott bólintás követte.

- Magához megyek - hangja halk volt, ajkai remegtek, szemei nedvességtől csillogtak, de bátran nézett a másik szemébe. - Velük mi lesz?

- Bella, Lucius... kell valamelyikőjük? 

- Viszem a kis sárvérűt - választott Lucius. - Legalább sok haszna lesz majd az ágyban.

- Akkor viszem a vérárulót - duzzogott Bellatrix. 

- A tiéd.

Piton pedig egy percet sem késlekedve karon ragadta Harryt, és elhoppanált vele. A fiú egy, a számára ismeretlen helyen jelent meg, amely egy kúria szalonjának tűnt, de nem volt képes sokáig gondolkozni rajta, azonnal a férfinek esett. Azonban akárhogyan is próbálta megütni, vagy ellökni, Piton sziklaszilárdan állt tovább. Mikor pedig megelégelte a fiú ténykedését, összefogta karjait a háta mögött, majd a falnak préselte a vergődő ifjút.

- Eresszen el maga szemét! 

- Megmentettem Potter - szólt Piton hideg hangja a fiú háta mögül.

Harry azonban feldühödve fordult meg, hogy ismét nekirontson a férfinak. A férfi egy pillanatra meglepődött Harry ütésétől, amely a mellkasát érte. Levegője a tüdejébe szorult, pár bordája megrepedt. Még éppen időben húzta elő szurokfekete, markolatánál díszes pálcáját, majd egy mozdulattal megkötözte a fiút, aki hanyatt vágódott a fapadlón. Piton lassacskán lépdelt közelebb, lába alatt recsegtek a deszkák. Kezében továbbra is ott volt a pálcája, melyet a vergődő griffendélesre tartott. 

- Megbíztunk magában! - üvöltötte az Aranyfiú. - Elárult minket, mindenkit! 

- Csitulj! Ezzel semmire sem mész - válaszolt nyugodtan, miközben a fiú körül körözött. - Van, amit egyelőre még nem érthetsz meg - fejezte be egészen lágyan.

- Maga nem értheti! Nekem igenis számítanak a barátaim, én nem vagyok áruló - halkult el a fiú hangja. 

- Tévedsz. Abban a pillanatban elárultad őket, amikor igent mondtál. De innentől nincs visszaút. 

- Hogy lehet ennyire kőszívű? - remegett meg a fiú alsó ajka. - Két lehetőséget adott. Megígértem anyáéknak, megígértem... 

- Hogy? - kérdezte Piton türelmetlenül. 

- Hogy élve hazatérek. Ez pedig ugyebár nem működik, ha már halott vagyok - feleselt Harry.

Minimum egy kiadós üvöltözésre és pár fájdalmas ütésre számított a szemtelenségért, de egyik rémálma sem látszott beteljesülni. Ehelyett a férfi csak némán keringett körülötte, majd a fal mellett elhelyezett fenyőből készült szekrényhez lépett, kitárta annak szárnyait, egy üveg lángnyelv whiskey-t és egy poharat kivett onnan, s a szalonban található asztalra helyezte. Az üveget megdöntve teletöltötte a borostyánsárga folyadékkal az üvegpoharat. Egy hörpintéssel kiitta az italt, torkát végigmarta az alkohol, majd fáradtan felsóhajtott. Az üvegpoharat az asztallapra helyezte, és ismét a fiúhoz lépett. 

- Ha nem akarsz rám támadni...ismét - húzta farkasvigyorra az ajkait -, akkor lehetséges, hogy eloldozlak. 

Hangja kettészelte a feszültségtől vibráló levegőt, majd a fiú kötelékei meglazultak körülötte, aztán végleg lehullottak róla. Harry jobbnak látta nem megmozdulni, habár legszívesebben ismét a férfinek rontott volna. Utálta azt a gunyoros kifejezést az arcán, legszívesebben az öklével törölte volna le onnan. Nagy levegőket vett, hogy megpróbáljon higgadt maradni, habár az, hogy elárulta a barátait (amelyben igazat kellett adnia a férfinek), nagy súlyként nehezedett a lelkére. Mikor ismét úgy érezte, hogy az irányítása alá vonta mind az elméjét, mind a testét, egy pár órás zsiráfborjú eleganciájával vetekedve, de talpra kecmergett.

- Kövess, és eszedbe se jusson hátba támadni! - adta ki az utasítást Piton.

A fiú ezért magában mérgelődve, de tette, amit mondtak neki. A férfi a szalonból egy folyosón keresztül vezette a fiút, majd egy márványból készült lépcsőn vezette fel őt, egészen egy szobáig, amelynek kitárta az ajtaját, majd a Roxfortból már jól ismert kézmozdulattal beterelte oda Harryt, aki a férfi felé fordult, de már csak az ajtó csattanását hallotta, majd kattant a zár.

- Pár óra múlva visszatérek, de most el kell mennem. Hiába próbálkozol bármivel is, a házat sok bűbáj védi. Ha meglátom bárhol is, hogy megpróbáltál kitörni innen, azt még nagyon megbánod. Légy jó! - szólt még utoljára a férfi, s a fiú immár csak egyre halkuló lépteinek a zaját hallotta.

Legszívesebben belerúgott volna az ajtóba, azonban most nem lehetett ideges. Higgadtan kell gondolkodnia, hogyha fel akar készülni a férfi következő megjelenéséig. Ezért leült az ágyra, cipőjét ledobta, alsónadrágra vetkőzött, vértől és mocsoktól szennyezett ruháit pedig a lábbelik után engedte, le egyenesen a szőnyegre. Nem tud kijutni, éhes, szomjas, volt tanára pedig órák múlva tér vissza. Barátaival ki tudja, hogy mit tettek azok a szörnyetegek. 

Sziklaszilárdan elhatározta, hogy a lehető legjobban megnehezíti Dumbledore gyilkosának a dolgát. Nem fog behódolni neki, nem fog könyörögni. Nem nyomhatja el őt az, aki ekkora pálfordulást követett el. Erősebb lesz, kitartóbb, még akkor is, ha a férfi meghathatatlan. Most pedig ideje lesz pihenni egy kiadósabbat, hogy ismét harcra kész lehessen Piton visszatérte után.