Kötelék BEFEJEZETT

17. fejezet: EPILÓGUS - KIHŰTHETETLEN

Másnap reggel Harry Perselus kapkodására kelt. A férfi még gyorsan bepakolta a többi dolgot a fiú bőröndjébe, a kölyöknek igazán felkelni sem volt ideje. Értetlenül tekintgetett körbe a hálószobában, de csakhamar ő is kikelt az ágyból. 

- Harry, siess az öltözéssel és a zuhanyzással, most nem itt reggelizünk!

- Valami baj van? - kapkodta a tekintetét a fiú.

- Baj? Dehogy! Meglepetésem van a számodra, tehát kapkodd magad! - szólt rá a férfi, mire a fiú tíz mágikus perc alatt elkészült mindennel, és próbált nem korgó gyomrára gondolni.

Miután kijött a fürdőszobából, Perselus a kezébe nyomta a lekicsinyített bőröndjét, majd ő is zsebre rakta a magáét. Harry nyugtalanul toporgott az ajtóban, amíg a férfi meg nem érkezett. Gyomrát a stressz görcsbe rándította, nem igazán tudta, hogy mire számítson. Úgy látszott, hogy a férfi hoppanálni szeretett volna, ezért Harry erősen megkapaszkodott benne, egyik kezét a zsebében nyugtatta, amelyben az apróra összezsugorított bőrönd volt. Hamarosan egy rándulást érzett a köldökénél, majd egy eldugott erdőszéli területen jelentek meg, ahol nem voltak járókelők. Kézen fogva indultak el, hogy Perselus megálljon egy kertvárosi ház előtt, amelynek talapzatánál buja növényzet foglalt helyet. Angliában megszokott téglafalai voltak, egy barna ajtó kapott helyet a tetővel lefedett bejáratnál.

- Perselus, hol vagyunk most?

Perselus felemelte a kezét, majd megnyomta az ajtó mellett elhelyezkedő, magányos csengőt. Hallani lehetett a házban is a madárcsicsergésre állított hívószót, majd az ajtó kitárult, és egy vörös hajkorona bukkant fel és egy smaragdzöld szempár. A hófehér bőrű nő csodálkozásában eltátotta a száját, lesokkolva állt néhány másodpercig, majd a karjaiba vont Harryt.

- Harry! - sikkantotta örömtől megrészegülve. - Perselus... - komorodott el a hangja.

A fiú úgy bújt az anyjához, mint kisded korában, a megszólított éjfekete hajú férfi némán állt ott tovább, és figyelte az örömtől zokogó párost. Majd léptek zaja hallatszott, és egy újabb fej bukkant elő az ajtó mögül.

- Szívem, mi folyik i... - halt el James Potter hangja, mikor meglátta Perselust. - Mit keresel itt te... undorító...gyáva... féreg?! - üvöltötte, majd meglátta, ahogy felesége magához szorítja egy szem fiát. - Harry!

Ő is csatlakozott az öleléshez, dühe egy pillanat alatt eloszlott, még az ajtóban toporgó férfit is képes volt ignorálni. Mikor kibontakoztak egymás karjaiból, Lily és James védelmezően átkarolták fiukat. De Harry eltolta magától a szüleit, és immár morgós bájitaltan professzorát szorította ugyanolyan nagy hévvel.

- Köszönöm, nagyon köszönöm! Hogy találtad meg őket?

- Én küldtem el a címet - hallották meg Hermione hangját is.

- De miért? - kérdezte egyszerre James és Lily.

- Mert Piton professzor megmentette az életünket. Úgy gondoltam, hogy így fair mindenkivel szemben, miután hallottuk az árulását és mindazt, amit értünk tett.

Harry még mindig Perselust ölelgette, és a férfi is automatikusan simogatta a fiú hátát, amely miatt az idősebb Potter tekintete megkeményedett, s mérgesen méregette gyerekkori ellenségét. De a kölyök mit sem törődött apja mérgelődésével, a lehető legközelebb akart maradni ahhoz, akitől hamarosan el kell válnia.

- Harry, drágám, akkor te nem is tudtál róla, hogy ide fog hozni? - kérdezte az anyja, akit nem vakított el a dühe. 

- Nem, Perselus azt mondta, meglepetés - mosolyogott Harry hálásan a férfire.

- Várjunk, te Perselusnak szólítod? - szólt közbe a fiú apja is.

- Igen, mert te mine... - Harry csak később realizálta, hogy az apja régóta ellenségeskedett a férfivel, és általában Pipogyusznak csúfolta, sőt, neki ezt az információt nem szabadott volna megosztania másokkal. A lehető leggyorsabban elhúzódott Perselustól, hogy még véletlenül se tűnjenek gyanúsnak.

- Ha bármit is csináltál a fiammal, én esküszöm, hogy megöllek! - James egyenesen az éjfekete hajú férfi arcába mászott, és megragadta a gallérját, de Perselus továbbra is félelmetesen felé magasodott. 

- Apa, hagyd őt békén, kérlek!

- Mit tettél a fiammal, te féreg?! Válaszolj, ha hozzád beszélek!

- Apa, kérlek, ne csináld ezt! - könyörgött Harry, miközben próbálta elhúzni onnan az idősebb Pottert.

- Mit tett veled, fiam?

- Semmi olyat, amit ne akartam volna! De most már engedd el kérlek, így is nagyon nehéz ez nekem! 

- Mit csináltál vele?! - feszült neki ismét Perselusnak, aki továbbra is némán meredt maga elé, és fejében csak Harry szavai jártak. Kezét ütésre emelte, de Harry lefogta, majd visszarántotta, mire mindketten a földön kötöttek ki. 

Perselus rögtön visszatért gondolataiból, hogy kihúzza Harryt az apja alól, aki értetlenül bámult a fiára.

- Harry, miért teszed ezt velünk?

- Mert szeretem őt, azért! - üvöltött az apjára, majd hátat fordított neki, és Perselus karjába markolt. - Nem akarok itt lenni, elviszel fagyizni, ahogy ígérted? - nézett a férfire kiskutya szemekkel. 

- Harry... én jobb, ha most elmegyek.

- De megígérted! Azt is, hogy elbúcsúzol. Miért teszed ezt velem? - kérdezte a fiú elkeseredetten.

- Most búcsúzom. Nem látnak itt szívesen, nem akarok tönkretenni semmit sem. 

- Azt hittem, tartod majd a szavad... - telt meg könnyel a fiú szeme.

- Bárcsak megtehetném - sóhajtott nagyot Perselus.

- Hadd menjek veled!

Harry belekapaszkodott a férfiba, amilyen erősen csak tudott, smaragdzöld szeme tele volt fájdalommal, Perselus érezte, ahogy lassacskán megesik a szíve a fiún, és tudta, ő sem akar búcsúzkodni. Lefejtette magáról a fiú kezét, majd sajátját Harry arcára helyezte, és ráhajolt a dús ajkakra, mint már annyiszor tette. A kölyök értette mit jelent, azt, hogy Perselus marad, és nem fogja magától elhagyni őt.

-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? 

- Biztos. Nem érdekel, ha megszólnak, de nélküled nem akarok élni. 

- Mi történik, én most ezt nem értem? - vakarta meg a fejét tanácstalanul James Potter.

-  A fiunk szerelmes - suttogta Lily nagy mosollyal az arcán - és Perselus marad, ha akarod, ha nem. Mindenki, gyerünk reggelizni!

A csapat éhesen indult meg az asztalhoz, de most már két emberrel kiegészítve. Harry még meglapogatta Hermione, majd Ron vállát, és mind helyet foglaltak. A fiú Perselusszal szemben helyezkedett el, a férfi mellett James ült, és tovább méregette egykori évfolyamtársát. Harry széles mosollyal az arcán szedett az ételből, Perselus kezét megfogta az asztal felett, majd mind falatozni kezdtek. 

A fiú hihetetlenül boldog volt, hogy Perselus vele maradt, és a szerelmük kihűthetetlen. A társaság beszélgetve, örömmel eltelve töltötte a reggeli idejét. Végül Harry és Perselus közösen mosogattak, nekik besegített Lily is. A férfi betartotta a korábbi ígéretét, és elvitte Harryt a legközelebbi fagyizóhoz, de az egész társaság velük jött. Harry tudta, innentől minden rendben lesz. Visszatért a családjához, a barátaihoz, lett szerelme is. Ennél boldogabb nem is lehetne.

Vége

Köszönöm, hogy elolvastátok!