Kötelék BEFEJEZETT

15. fejezet: ELBUKHATATLAN

Harry lassan végigsétált a recsegő padlódeszkákon, kezével végigsimította a zsebében lapuló bőröndöt, majd ő is követte Perselus példáját, a földre helyezte, és felnagyította. Nem keresett benne igazából semmit, csak otthagyta a férfinak, hogy onnan is előszedhesse a számára szükséges dolgokat, amelyeket oly lelkesen kutatott a sajátjából. A fiú addig körbejárt a rusztikus konyhahelyiségben, és végül letelepedett az egyik bárszéken, amely a lecsiszolt, kifényesített pult mellett állt. 

- Igazán segíthetnél - mondta Perselus, mire Harry végül egy harci sérült lassúságával felkelt, hogy ő is segédkezzen a férfinak, aki bőszen pakolászta az élelmiszereket a konyhaszekrénybe, amelyek szép sorba rendezve várták a vizsgálódó tekinteteket. 

A fiúnak hamar rá kellett jönnie, hogy nem éri el a felső polcot, amely kisebb nehézségeket szült a számára. Aztán csakhamar felfedezte, hogy ő varázsló, ezért pálcájával képes felhelyezni mindent a szekrény legmagasabb részeibe is. Perselus szarkasztikusan meg is tapsolta érte, hogy a fiú tudja: szánalmas a gondolkodása. Közös erővel hamar elkészültek, így volt ideje Harrynek jobban felfedeznie a házat. A rusztikus hangulatú, fával teli házban minden nyikorgott vagy recsegett. A fiú a konyhából átslattyogott az azzal egybenyitott nappaliba, ahol a seszínű kanapét fixírozta egy ideig, majd tekintete az azelőtt helyet foglaló kandallóra siklottak, utána a kopott szőnyegre, végül tovább folytatta a felfedezést. Odalent még talált egy kamrát, egy apró fürdőhelyiséget, majd a csikorgós falépcsőn felment az emeltre. Azt gyakorlatilag a tetőtér alkotta, így a rozoga, növényekkel átszőtt tetőszerkezet nagyban lekorlátozta a rendelkezésükre álló teret.

Alaposan megvizsgálta, hogy bárhol akad-e rajta lyuk, de egyet sem talált. Ráadásul a kandallóból felfelé vezető kémény még egy szeletnyit elvett a helyből. Harry a szűk, képekkel díszített folyosó végén lelte meg a hálószobát, mármint hálószobákat, mivel szám szerint kettő volt belőlük. A fiú először benyitott az egyikbe, ahol egy régi ágy foglalta el a többségét, mellette két éjjeliszekrény, az egyiken gyertyával. A virágmintás takaró elütött mindentől, a tetőablak fényt csempészett az egyébként sötét szobába. Harry visszafordult, majd megnézte a másikat is, amely leginkább egy favágó stílusát tükrözte. Itt is megvolt a tetőablak a maga függönyével, de mást nem igazán talált itt.

Minden jel arra utalt, hogy az épületet hosszú évek óta elhanyagolták, takarítani sem takarítottak, sőt megóvni sem próbálták, mintha csak valaki szimplán elhagyta volna. De most örülhettek Perselusszal ennek a menedéknek, mivel most nagyon jól jött a számukra. Végül a férfi is feltámolygott a hangos, csavaros lépcsőfokokon, hogy a fiú mellé álljon.

- Tudom, hogy nincs a legjobb állapotban, de szerintem a célnak tökéletesen megfelel.

- Ez igaz - mondta Harry beleegyezőleg. - Rosszabb is lehetne, de gyorsan el tudtunk menekülni.

- A ház bűbájokkal van védve amióta megvettem, tehát nem valószínű, hogy ránk találnának.

- Most mihez kezdjünk? - kérdezte a fiú bizonytalanul.

- Várjunk, amíg a Rend tagjainak a fülébe nem jut az árulásom, az információt a gyűlésről végül egy bagollyal átküldtem a Weasleyknek. Már későre jár, így értelmesebb lenne aludnunk.

- De már hajnalodik! - ellenkezett Harry.

- Nem számít, most megengedhetjük magunknak a pihenést.

Végül a fiú rábólintott, ezért az apró fürdőszobában megmosakodtak, majd bemásztak a piros-fekete kockás takaró alá a favágó stílusú szobában. Nem mintha az egész ház nem ezeket a jegyeket hordozta volna magával, csak ez a szoba tette ezt a leginkább. Harry a férfi fedetlen mellkasán merült mély álomba, majd délig fel sem keltek. 

Perselus ébredt először, aki nagyot nyújtózva kelt fel, majd az ő példáját követte a kócos hajú fiú is. Kezdetben óvatosan lépdeltek le egészen a földszintig, egy arcmosás után pedig már készen érezték magukat a nap többi részére. Mivel hoztak magukkal tartós és varázslattal tartósított ételeket, ezért volt mit csinálniuk, de most pirított kenyeret ettek eperdzsemmel. Harry jóízűen majszolta az ételt, de Perselus is éhesnek tűnt. Néma csendben ültek a pultnál található bárszékeken, habár a nappali és a konyha között volt egy kisebb asztal hat ülőalkalmatossággal.

A nap fényesen sütött, a résnyire nyitott ablakon keresztül kellemes nyári szellő érte a kótyagos párost. Harry a szemét dörzsölgette, néha majd' beledőlt a tányérjába, sajnálatos módon egyikük sem aludt tökéletesen. Szerencsére senki nem várta őket a ház földszintjén, de odakint sem, ami legalább jó hír volt. Perselus unottan kenegetett magának még egy szelet pirítóst, Harry közben forró teáját iszogatta, amelyet a férfi készített korábban. Mivel étkészleteik hamarosan fogyóban lesznek, ezért elhatározták, hogy majd az erdőben keresgélnek mindenféle ehető növények után. Perselus még könyveket is hozott magával, és tanítgatta Harryt, hogy mi ehető és mi mérgező. Sőt, a fiú megismerkedett a tűlevéltea fogalmával, amely különösen meglepte, mint a hurkaleves létezése is.

Úgy látszott Perselus fel volt készülve minden eshetőségre, mivel túlélésről szóló köteteket is találni lehetett nála. Harry napok óta olvasgatott egyet, teljesen elmerült benne. Egy ilyen kellett volna nekik, mikor Hermione-val és Ronnal kalandoztak az erdőben. A férfi tájékoztatta Harryt, hogy a mugli boltokat ettől függetlenül használni fogják, ha már hoztak mugli pénzt az útra. Ott úgysem lelnek rájuk olyan könnyen a halálfalók, hiszen nem voltak hozzászokva ehhez a világhoz. 

A páros délután fát gyűjtött, hogy a házban a kandallót begyújthassák. Utána túráztak a férfival a környéken, azt mondta, hogy ez jobb, mintha folyamatosan odabent ücsörögnének. Harry teljes mértékben egyetértett vele, és érdeklődve kémlelte a tájat. Azonban nem lenne ez Anglia, ha az eső nem eredt volna el. A kövér cseppek elől visszamenekültek a viskóba, ahol megebédeltek. Korábban gyűjtögettek bogyókat is, amelyeket desszertképpen fogyasztottak el. A nap végén a kanapén ücsörögtek, és nézték az ugráló lángokat a kandallóban. 

- Perselus, most az engedélyeddel tartózkodom itt, ugye? Ezért nem kényszerít a házassági szerződés? 

- Ez igaz, ezért nem. Majd felbontom, mikor már jobb lesz a helyzet, ha ez egyáltalán megtörténik.

- Köszönöm, hogy megmentettél. 

- Tessék? - kérdezett vissza a férfi.

- Hogy nem hagytál ott a többieknek, megöltek volna.

- Önös érdekből tettem, hogy ne bukjak le, nem tudtam, hogy ennyire... jó lesz veled - nyögte ki végül a férfi.

- De most már tudod - mosolyodott el a fiú, majd a férfi vállára hajtotta a fejét. - Nem akarsz most...?

- De! - mondta a férfi, majd oldalt eldőltek a kanapén.

Ajkaik összetapadtak, Perselus a fiú felé kerekedett, s úgy csókolta őt tovább. Keze a fiú derekára siklott, majd hosszú ujjai a combjára vándoroltak, majd egészen a fenekéig, Harry belesimult az érintésbe, s hozzádörgölőzött a férfihoz. Nem sokkal később már meztelenül feküdtek a kanapén, rajtuk puha takaró volt, lihegésük megtörte az állathangokkal tarkított éjszaka alapvető csendjét. Harry a férfi mellkasán feküdt, ujjával körözött rajta, hallgatta az egyre lassuló szívverését, arcán mosoly terült szét. Sosem örült még ennyire, hogy Perselus Piton vágyott rá. Elálmosodva szuszogtak, majd a szoba csendbe borult, a kandalló fénye végleg elaludt, az éjszaka hangjai behallatszódtak a résnyire nyitott ablakon keresztül. Baglyok huhogása, apró rágcsálók neszezése, a ház apró reccsenései. Harry hálás volt, hogy egy ilyen férfival bujkálhatott, aki ennyire törődött vele mostanában. Még mindig nem értette mi volt, ami kialakult köztük, de megbecsülte minden percét ennek a csodának.