Kötelék BEFEJEZETT

5. fejezet: IRÁNYÍTHATATLAN

A fiú csupán annyit tudott, hogy a konyhával szemben van az étkező, de ezen kívül semmit. A ház (vagy kúria) megismerése érdekében pedig felfedezni indult. Az étkező melletti ajtóval kezdte, de mögötte csupán egy éléskamra jellegű helyiséget talált, amely a Pitonos rendszerezéssel volt ellátva. Harry hamar kisomfordált onnan, majd ment a következő helyiséghez mellette, amely ajtó helyett egy boltívvel rendelkezett. Mögötte a nappali kapott helyet, amelybe Harry érdeklődve sétált be.

A szoba tágas volt, amit elsőnek meglátott az a sötét tölgy kávézóasztal volt, amely a helyiség közepén tetszelgett. Felé fordítva két fotel és egy nagy L-alakú kanapé volt, amelyeket elegáns fekete bőrborítás fedett. A helyiség egyik falánál óriási kandallót talált, vele szemben két fotelt, azonban ezeket zöld szövetanyag vonta be. A fiú további vizsgálatokra érdemesnek találta a nappalit, azonban egyelőre inkább valahol máshol szeretett volna körülnézni. Azt a magánlabort kereste, ahol korábban is volt már a sebével, hátha találna ott valami használhatót.

Ennek érdekében pedig tovább kutakodott, kinyitott még egy ajtót, amögött egy mosdót talált. A szoba apró volt, csupán a praktika jegyeit hordozta. A helyet egy zuhanyzó, egy csap tükörrel s egy toalett foglalta el mindössze. Harry továbbment, és a következő ajtóhoz lépett. Annak a kilincsét is a korábbiakhoz hasonlóan lenyomta, azonban ez nem nyílt. A fiú rángatni kezdte a fémből készült kilincset, de a zár csak nem adta meg magát.

- Potter - hallotta Piton hangját a háta mögött - ez nem a Roxfort. Itt nem tud mindenhova betörni, ahova csak akar. Főleg nem az irodámba.

- Most már ezt is tudom - mondta a fiú, majd továbbállt a következő ajtóhoz.

- Elég, állj le ezzel! - noszogatta Piton.

- De érdekel, hogy mi van... itt! - ráncigálta Harry a következő kilincset, azonban ez az ajtó sem adta magát.

- A magánlaborom. De most már elég! - fejtette le Piton Harry kezeit a kilincsről. - Te komolyan irányíthatatlan vagy - mérgelődött a férfi.

Azonban Harry mit sem törődve Pitonnal ment tovább a következő ajtóhoz, de a férfi odasietett hozzá, és elállta az útját. A fiú legártatlanabb arckifejezését vette fel, majd smaragdjait Pitonra emelte. Az ónixok a szokásos hűvösségükkel csillogtak, de mintha enyhe idegesség is rejtőzött volna bennük.

- Állj le ezzel! - emelte meg a hangját Piton.

- De még nem is néztem be mindenhová!

- És nem is fogsz! - szólt rá a férfi, mire Harry már nyúlt volna a következő kilincsért. - Potter, ha ezt tovább folytatod, esküszöm, hogy meztelenül kikötözlek a szobámban, és otthagylak egész éjszakára!

- Úgysem tenné meg!  

- Ó, nem? - emelte meg fél szemöldökét. - Majd meglátjuk.

- Megyek lezuhanyzom - terelt a fiú, majd elhaladt mellette Harry felszegett állal.

Piton megcsóválta a fejét, ahogy a griffendéles után nézett. Ez a fiú annyira pimasz és élő, hogy nincs egy perc nyugalma sem. És őszintén jobb is volt így számára, mert amúgy nem érezte volna magát ennyire... elevennek. Mardosta a bűntudat, de a kölyök folyamatos lázadozása mindezt nagyjából elfeledtette vele. Azonban nem akarta, hogy Potter utálja, hiszen az hosszabb távon egyiküknek sem lenne jó, főleg nem ebben a helyzetben. Nagyot sóhajtva elindult Harry után, aki már majdnem a lépcső tetejére ért.

- Potter, Merlin szerelmére, miért járkálsz alsógatyában?

- Idáig nem zavarta.

- Ahj... mindegy is. Menj zuhanyozni, vagy fürdeni, bánom is én! Holnap pedig majd felfedezhetsz.

- De jó nekem - válaszolta a fiú hátra sem nézve. Megtette a maradék három lépcsőfokot, komótosan végigment a folyosón, majd be a fürdőszobába. Az ajtó becsukódott utána, majd a férfi pár perccel később már hallotta a zuhanyrózsából egyenletesen folyó víz hangját. 

Harry csukott szemmel állt a zuhany alatt, s élvezte az arcán lecsorgó, pillanatnyilag hűsítő cseppeket. Testén lefolyt a háború minden mocska, a vér, ami barátaihoz, vagy éppen az ellenséghez tartozott. A zuhanyzó mellett, ahogy Piton ígérte, helyet kapott egy törölköző és pár váltásruha is, amelyek inkább pizsamának számíthattak a férfi mércéjével nézve. A víz frissítő volt, Harry értékelte, hogy ilyesmit megengedhetett magának. Azt gondolta volna, hogy a férfi azonnal vasfegyelmet kíván meg tőle és szolgasort, azonban semmi ilyesmivel nem lepte meg őt. A fenyegetése, hogy lecsupaszítja, és kikötözi, az némileg megijesztette. Habár be kellett vallania, hogy mindenképpen érdekes kísérletnek tűnt.

Harry a samponért nyúlt, majd a feje tetejére nyomott belőle egy jó adagot. A folyadék elterült a fején, majd behatolt hajszálai közé, egészen a fejbőréig. Harry immár tudta, innen jön az a fenyőillat, amely Pitont mindig körüllengte. Szerette ezt az illatot. Valahogy megnyugtatta, a karácsonyra emlékeztette. Ujjai körkörös mozdulataival oszlatta el a sampont sötét tincsein. Mikor ezzel megvolt, a mellette helyet kapó tusfürdőt vette célba, majd a tenyerébe csorgatott belőle egy érményi mennyiséget. Azt a keze között kellően felhabosította, majd szétkente a testén, ügyelve arra, hogy alaposan megtisztítson minden érzékenyebb területet.

Miután mindezzel elkészült, beállt a zuhanyrózsa alá, melegebbre tekerte a csapot, majd hagyta, hogy a kellemes hő átjárja őt. Ujjai a hajába simultak, ezzel egyre lazítva a benne lévő felhabzott sampont. Mindaddig, míg ezt a műveletet végezte, a tusfürdő is lefolyt róla, tisztán s illatosan hagyva a fiút. Harry kilépett a zuhanyzóból, majd lábával az előtte leterített, sötétzöld fürdőszobaszőnyegre lépett, amely felszívta talpáról a nedvességet. Megragadta a törölközőt, majd fentről lefelé alaposan megszárítkozott. 

A ruhák között válogatott mindaddig, amíg egy megfelelő rövidnadrágot és felsőt nem talált. Mindkettő nagy volt rá, de szerencsére a sortot meg is lehetett kötni, mert amúgy lecsúszott volna a fiúról. A fekete rövidujjú póló is szintén hosszú volt Harryre, combközépig, sőt tovább is ért annál. Ráadásul mindkét ruhadarab nagyon bő volt a számára, ebből is érezte Harry a korábbi védtelenséget, mert itt tisztán érződött, hogy Piton mennyivel nagyobb és izmosabb, mint ő. A griffendéles csupán apró gyermeknek érezte magát, amikor látnia kellett a férfi magasságát vele szemben. 

Ő sosem volt túl magas, sőt erős sem, 165 centijével és kereken 60 kilójával kicsinek számított a vele egyidős lányok körében is. Ez pedig csökkent önbizalommal járt a számára. A tükör elé lépett, majd megbámulta a benne feltűnő mását. Mindig kócos, kezelhetetlen haja most is az ég felé meredezett. Smaragdszínű szeme alatt fekete karikák jelezték, hogy ideje lenne aludni menni, habár csak pár órája kelt fel. A háború fárasztó tud lenni.

A csapnál egy apró üzenet hirdette, hogy Piton fogkefét is adott neki külön fogkrémmel s öblítőpohárral. Harry fáradtsága ellenére megmosta a fogát, közben általa olyannyira utált arcképével szemezett a tükörben, utána köpött, s öblített. Mikor elkészült, a ruhákkal a kezében kitárta az ajtót, majd kilépett a folyosóra. A Piton által kijelölt szoba ajtajához érve lenyomta a kilincset, majd a helyiségbe lépett.