Kötelék BEFEJEZETT

4. fejezet: TÁMADHATATLAN

Azonban még mielőtt Lupin megharaphatta volna Pitont, a vérfarkas testébe agancsok fúródtak, és megjelent James Potter szarvas formájában. Nagy sebességgel rontott neki, és tolta arrébb a másikat, hátrálásra kényszerítve őt. Tanára, mint aki álomból ébredt, és csak most realizálta a valóságot, úgy futott a rácsos ajtóhoz. A szarvas is átvágtatott rajta, majd lassan visszaalakult emberré. Immár James Potter odafutott a rácshoz, és bezárta azt. Lupin akárhogy is feszegette azt, nem tudott átjutni rajta, majd az emlék elé ismét füst kúszott, és Piton lassan visszahúzódott Harry elméjéből.

A fiú remegett, ha nem ült volna, egészen biztosan már a földön heverne. Vele szemben Piton hasonló állapotban lehetett, légzése egyenetlen volt, szemei majd lecsukódtak. A legilimencia és az okklumencia fárasztó műveleteknek számítottak, és ez most sem volt másképp. A férfinek nem csak át kellett élnie az emlékeit, hanem folyamatosan Harry felé továbbítania is mindazt. A férfi pedig hiába volt annyira kiemelkedő a mágia ezen területein, a háborúzás, intézkedés, és egy dühöngő fiatal kezelése kivette belőle energiájának a többségét.

Jobbnak találta már ténylegesen aludni menni, mert úgy érezte, hogy képes lenne fél napot végigszuszogni, megszakítás nélkül. Amint gondolatai alváskörüli pályára álltak, nagyot ásított. És mivel az ásítás ragadós, ezért Harry úgyszintén akarva-akaratlanul, de megismételte ezt a műveletet. Piton pedig ebből egyetlen logikus következtetést vont le: aludniuk kéne. Ezen ötletétől vezérelve pedig egy hirtelen mozdulattal felállt az asztaltól, enyhén megingott, majd beszélni kezdett.

- Potter, talán érdemesebb lenne lefeküdnünk aludni.

- Igaza lehet - nézett maga elé a fiú meredten, aki még mindig Piton emlékeinek a hatása alatt állt. 

- Az a szoba, ahol korábban voltál, megfelel? Vagy inkább az emeleten aludnál... vaaagy - húzta a szót - esetleg velem?

- Ha már úgysem juthatok ki - rántotta meg a vállát Harry -, akkor az emeleten. Felesleges idelent aludnom. De semmi esetben sem magával.

- Ez fáj! - kapott Piton színpadiasan a mellkasához.

- Reméltem is - motyogta a fiú, majd elindult az emeletre. - Jön, vagy mi lesz? 

- Milyen merész lett itt valaki!

Piton a fiú után indult, aki lassan trappolt fel a lépcsőkön. Azok különösen meredeknek számítottak, és ráadásul csúszósak voltak a márványtól. A férfi már megszokta őket, azonban úgy látszott, hogy a fiú félt, bármelyik pillanatban lecsúszhat róla. Piton nem is értette, hogy azelőtt hogyan juthatott le, ha most ennyire óvatos. Ráadásul Potter egy szál alsónadrágban volt, amely elég érdekes látványt nyújtott, fedetlen talpa pedig megfelelő tapadást biztosíthatott neki.

- Korábban az adrenalin táplált, vagy akkor is ennyire csigalassú voltál? 

- Tessék? - vetett rá dühös pillantást a fiú.

- Mikor azt hitted, hogy megszökhetsz.

- Maga ezt innentől meddig tervezi majd felemlegetni?

- Ameddig nem jön valami ennél sokkal kínosabb.

- De jó nekem - motyogta a fiú az orra alatt, de Piton szokásához híven ezt is meghallotta.

- Lehet, hogy nem örülsz nekem különösebben, azonban sokkal rosszabb is lehetne.

- Az, hogy nem fogadom el az ajánlatát, és megöl?

- Nem öltelek volna meg.

- Ó, nem? 

- Nem. A többiek viszont egészen biztosan.

- Akkor ezek szerint maga csak jót akart?

- Mit akartam volna? Én nem vagyok gyerekgyilkos, Potter.

- Nem az? - kérdezte felháborodottan Harry. - Maga szerint mit tesznek Hermionéval és Ronnal? 

- Pár napig még csak húzzák, vagy ennyire gyengék lennének?

- Hogy képzeli?!

- Megmenteném őket, vagy netán nem tetszene?

- Eleve maga miatt kerültek oda, ahova! - üvöltött a férfival, miután felért a lépcsőn, majd a lehető legmesszebb húzódott attól.

- Nélkülem ennyi időt sem kapnának! - ért fel a férfi is az emeltre, mire Harry nekiment, és megpróbálta lelökni onnan.

Piton még épp megkapaszkodott a korlátban, Harry pedig már le akarta rúgni onnan, mikor a férfi meglökte a fiút, aki egészen a folyosó faláig esett. Feje nagyot csattant rajta, és Harry fájdalmasan felnyögött. Azonnal talpra kecmergett volna a fájdalom ellenére is, Piton azonban gyorsabb volt. A torkánál fogva rántotta fel a fiút, majd a falnak szorította. Harry lába nem érte a talajt, veszettül kalimpált, azonban volt tanára nem engedte szinte moccanni sem, teljes testével ott tartotta.

Alig kapott levegőt a torkát átfogó kéztől, feje hasogatott a korábbi ütéstől. Piton karjaiba kapaszkodva próbálta magát fentebb tolni, de nem volt hozzá elég erős. Piton a számára tényleg teljes mértékben támadhatatlan volt. Sokkal erősebb, magasabb és nehezebb volt nála, Harry pedig nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Rettenetesen gyengének és kiszolgáltatottnak érezte magát, a férfi szó szerint azt tehetett volna vele, amit csak akart, azonban Harry nagyon remélte, hogy nem tesz semmi olyat tenni vele, amely komolyabb kárt tenne benne.

Habár Piton szemében most olyan eszeveszett harag tombolt, hogy a kölyök nem igazán tudta, mit higgyen, mi lesz. Teljes mértékben a férfi jóakaratára volt bízva. A körülmények alapján pedig nem igazán jöhetett ki jól belőle. Azonban váratlanul a férfi keze ellazult a nyaka körül, ő pedig a földre zuhant. Lábai nem bírták el a súlyát, ehelyett felmondták a szolgálatot, és Harry a padlón kötött ki.

- Lezuhanyzom, utána pedig te is mehetsz, ha szeretnél. Adok majd neked tiszta ruhát és törölközőt - szólt hidegen a férfi hangja, majd Piton szimplán megfordult, és elindult a folyosó végén helyet kapó fürdőszobához. - Ez a hálószobám - bökött a jobbján található ajtó felé. -, az pedig a tiéd - mutatott egy másikra, amely sokkal közelebb volt a fürdőszobához.

 Piton innentől egy szó nélkül otthagyta a földön ülő fiút, aki meredten bámult utána. Harry szédült a fejét ért ütéstől, füle zúgott, szíve pedig olyan hevesen dobogott, hogy félő volt, a zuhanyzó Piton is meghallhatta. Mert a férfi minden kétséget kizáróan már zuhanyozott.  A fiú úgy döntött, hogy kihasználja a csendet, és a rövidke nyugalmat, és pihen egy kicsit, azonban eszébe jutott, hogy azóta sem ivott, a férfi keze által meggyötört torka pedig már igazán ki volt száradva. Ennek jegyében a fiú el is indult valami frissítő ital után.

Nem is értette, hogy miért félt annyira a lépcsőkön, talán azért, mert az olyannyira meredek volt, mikor felmentek, és csúszós is. Azonban arról teljes mértékben megfeledkezett, hogy ő éppenséggel egy szál alsónadrágban próbált meg elszökni innen, ült le enni a férfival, szerepelt az emlékképeiben és még sok más. Azt hitte, hogy Piton tutifix szólna a meztelenkedésért, de ezek szerint nem tette. Mikor leért a földszintre, talpa a hideg kőpadlót érintette, majd megindult a már ismert konyha irányába. Ott kutakodni kezdett a faliszekrényben, majd csakhamar kiemelt onnan egy poharat. Kinyitotta Piton hűtőjét, majd hamar rálelt az ott található flakon vízre.

Ez különös volt, mivel ezek szerint a férfi a vizet a mugliktól vette. Harry szomjúsága már olyan határokat öltött, hogy lecsapta a poharat az asztalra, lecsavarta a kupakot a flakonról, és teletöltötte az üvegpoharat. Másodpercek alatt felhajtotta a vizet, majd ismét csurig töltötte a poharát, hogy azt is hasonló sebességgel megigya. A fiú pedig úgy döntött, ha már itt van, akkor körülnéz egy kicsit.