| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 2. fejezet |

- Az én nevem Rebeka, Rebeka Collins. - Válaszoltam neki. Szerintem túl aranyos ő Jessica-hoz. - Ő itt a legjobb barátom, Liam - Mutattam be neki a legjobb barátomat is.
- Hello James vagyok.
- Helló Liam - Majd kezet fogtak ismerkedésükre.
- Ha bármi segítség kéne csak szólj. Jessica-val meg ne is törődj mint mondtam. - Mondja a szembe nézve.
Oké, köszi az információt - Mondom neki nevetve.
- Rendes lány vagy. De most mennem kell különben Jessica leszedi a fejem. Később találkozunk sziasztok!
- Szia! - James rendes srácnak tűnik. Remélem lesz alkalmam beszélgetni még vele.

Miután elköszöntünk James-től, Liammal még mindig ott álltunk az iskola ajtajában majd hallom, hogy egy újabb autó áll meg a suli előtt így rögtön oda kapjuk a fejünket, hogy megnézzük ki érkezett.

Az autóból egy nagyon szép, barátságosnak tűnő lány és egy helyes srác szállt ki. Rengeteg csomaggal érkeztek. Fogadni merek, hogy a csomag nagy része a lányhoz tartozik. Hogy honnan gondolom? Egyszerű a válasz. Csak a nők mennek mindenhova 200 millió bőrönddel és táskával. Meg hát na én is ennyi cuccal jöttem. A fiú kézen fogta a lányt és félénk sétáltak. Ők is egy pár, de ők nem úgy ahogy James és Jessica hanem ők aranyosak együtt. Szép pár, összeillenek.

- Sziasztok! - Köszöntek egyszerre mikor ide értek hozzánk.
- Sziasztok! Rebeka Collins vagyok. - Mutatkoztam be elsőnek. - Ő itt Liam Wilson. - Mutattam Liamre.
- Én Nicole Morgan vagyok, ő pedig itt a barátom Ethan Davis. - Mutatta be magukat ezek szerint Nicole.
Mosolyogva bólintott félénk Ethan. Aranyos srác.
- Látom nem csak én jöttem ennyi cuccal ez megnyugtató. - Mondom nevetve Nicole-nak majd az ő bőröndjeire és táskáira biccentek.
Erre Nicole értve mondandómat fel nevet.
- Atyaisten lányok szerintem ti ennyi cuccal túlélő táborba indulhatnátok. - Megdöbbentő arccal néznek minket a fiúk.
- Fiúk, kérdezem én tőletek! Hol is vagyunk? - Kérdezi komoly arccal Nicole.
- Az egyetemen?! - Válaszol egyértelműen Liam.
- A TÚLÉLŐ TÁBORBAN! - Kiált fel a lány. - Ez itt maga a túlélő tábor és mi lányok mindig fel vagyunk készülve minden eshetőségre. - Tárjuk ki a kezünket a fiúk felé nézve amolyan "ez ilyen nem tehetünk róla" védekezésben. Ezután egymásra nézünk Nicolellal és hangos nevetésben törünk ki.
- Hihetetlenek vagytok ti ketten már most! - Szólal meg Ethan nevetve.

- És milyen szakon vagytok? - Kérdezte Ethan. - Én informatika.
- Én pszichológia. - Válaszoltam neki.
- Én pedig mérnöki. - Mondta Liam Ethannek.
Nicole-nak rögtön fel csillant a szeme ahogy meghallotta, hogy pszichológián leszek.
- Én is pszichológián vagyok, dejó osztálytársak vagyunk. - Mondta mosolyogva és felpörögve Nicole. Egy életvidám lány ő. Nem leszünk rosszban úgy érzem.

- Rebeka Collins és Nicole Morgan - Kiabált nekünk egy nő.

- Itt vagyunk! - Szólalt meg Nicole.
- Önöké a 25-ös szoba. - Mondta nekünk a nő.
- Ezek szerint még szobatársak is leszünk. - Örvendezett rögtön a lány.
- Szerintem jól elleszünk. - Válaszoltam boldogan.
- Szerintem is! Menjünk pakoljunk akkor be. - Fogta meg a cuccait Nicole és nagy mosollyal az arcán szobánk felé vette az irányt.
- Nagyon lelkes a lány. - Mondtam ki az első gondolatomat nevetve.
- Igen, hát ő Nicole Morgan, az életvidám lány. - Mondta Ethan miközben csillogó szemekkel abba az irányba néz amerre barátnője ment.
- Összeilletek. - Szólal meg Liam.
-Igen szép pár vagytok. - Mondom egyetértve.
- Köszönjük. - Néz ránk Ethan még mindig mosolyogva.
- Na menjünk cuccoljunk le. - Mondja drága barátom a cuccait fogva.